Zombor: Önöknek mindenben igazuk van!
A szakdolgozói kamara zöld szalagjával zakója hajtókáján állt ki közel tízezer egészségügyi dolgozó elé az államtitkár kedden este, és teljes támogatásáról biztosította a méltó bérekért és munkakörülményekért demonstrálókat, átvéve a szervezetek petícióit.
Hatezer fehér ruhás szakdolgozó állt a Hősök terén a kedd délutáni verőfényben, az ország 19 megyéjéből 98 busz szállította az ápolókat a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) demonstrációjának helyszínére. A tömegben néhányan fekete pólót, vagy szalagot viseltek, ezzel fejezve ki szolidaritásukat a MESZK-kel egy időben a Clark Ádám téren gyülekező Őszintén az Egészségügyről Akciószövetséggel. A két csoport egy cél felé indult: az Egészségügyért Felelős Államtitkárság Arany János utcai épületéhez.
Ha nem kérik a véleményünket, akkor is elmondjuk – nyitotta meg a MESZK elnöke, dr. Balogh Zoltán több ezer szakdolgozó előtt azt a demonstrációt, amelyet az Ápolók Nemzetközi Napjára hívott össze a köztestület Budapestre, a Hősök terére. A MESZK márciusi nagygyűlésén Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár vállalta, hogy eljuttatja a kormánynak a szakdolgozók 12 pontját és nyílt levelét, amelyben többek között a szakdolgozók munka- és életkörülményein érdemben javító ágazati stratégia kidolgozását, az életpályamodell mihamarabbi bevezetését sürgették, a bértárgyalások azonnali megkezdését, és annak szektorsemleges megvalósítását várták a kormánytól. Sokáig úgy tűnt, hiába kézbesítette az államtitkár a felhívást, az abban foglaltak nem érték el az érdemi döntéseket hozók ingerküszöbét, ezért kezdett a kamara a demonstráció megszervezésébe.
A követelések mintegy nyolc hétig maradtak visszhang nélkül, azonban az elmúlt hetek eseményei, az ápolónők „fekete pólós” mozgalma, a Magyar Kórházszövetség április végi kongresszusán kibontakozó ágazati összefogás a politikusokat is tettekre sarkallta. Míg korábban egyetlen széles körű ágazati egyeztetést sem hívtak össze a bérrendezéssel kapcsolatban, sőt, Zombor Gábor azt is kijelentette, hogy a kormány csak a reprezentatív szakszervezettel, azaz a Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetével (MSZ EDDSZ) folytathat bértárgyalásokat, az elmúlt másfél hétben háromszor is tárgyalóasztalhoz ült az államtitkár a szakszervezetek, kamarák és szövetségek képviselőivel, a következő konzultáció pedig május 18-án, hétfőn lesz. Igaz, a paletta így sem teljes, hiszen nem volt a meghívottak között például az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete (EGVE), akik azt a 25 ezer gazdasági-műszaki területen dolgozó szakembert képviselik, akik rendre kimaradtak az eddigi béremelésekből is.
Halmozottan hátrányos helyzetű csoportja az ágazatnak ez a 25 ezer dolgozó – hangsúlyozta Molnár Attila, az EGVE elnöke a Hősök terén, holott az orvosok és szakdolgozók munkájához ők adják a hátteret. Úgy vélte, egybehangzóan kell állást foglalni egy, a jelenleginél jobban működő, reális értéken finanszírozott és magas szintű szolgáltatásokat nyújtó egészségügy mellett. Most még „csak” huszonkétezer szakdolgozó hiányzik a betegellátásból, de tíz év múlva már ennek a kétszerese – figyelmeztetett Irinyi Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinika osztályvezető ápolója. A MESZK több mint egy évtizede hívja fel a döntéshozók figyelmét a problémákra, kértek, könyörögtek, mára azonban elfogyott a türelmük, nem csak látszatintézkedéseket, hanem valóságos megoldásokat várnak a politikától.
| Az egészségügyi kormányzat ütemtervében korábban nem szerepelt az ápolás ügyének rendbetétele. Az ápolási igazgatókkal egy februári konferencián mind az államtitkár, mind pedig az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) vezetője, Ónodi-Szűcs Zoltán azt közölte, az ápolás ügye 2015-ben nem kerül terítékre, egy átfogó koncepció kidolgozását 2018-ra tervezték. Hogy margóra kívánták tenni az ápolás kérdéskörét, bizonyítja az is, hogy Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) márciusi átalakításával – különösebb visszhang nélkül – megszűnt az országos vezető ápolói poszt is, amelyet két évvel ezelőtt hoztak létre. A 2013-ban főápolónak kinevezett Bagosi Gabriella munkája sem hozott érzékelhető eredményeket, feladata az Országos Ápolásügyi Stratégia kidolgozása lett volna, ám a GYEMSZI-ben ehhez nem biztosították a szükséges infrastruktúrát és forrást, így a hosszú távú, 2020-ig szóló stratégia elkészítése csupán terv maradt, legfeljebb munkaanyagként készülhetett el. |
Nem sikerült egymásnak ugrasztani az ágazatban dolgozókat, mint az elmúlt évtizedekben oly sokszor, így a mintegy 3,5 kilométeres séta végén a kamarai demonstráció egyesült az akciószövetség fekete pólóban érkező több ezer tüntetőjével az Arany János utcában. Bár a szervezetek számítottak arra, hogy petícióikat az államtitkárság folyosóján egy megbízott bürokratának kell átadniuk, Zombor Gábor nem tolta másra a feladatot, személyesen lépett fel az államtitkárság épülete előtt felállított tribünre, zakója hajtókáján a MESZK márciusi nagygyűlésén kapott zöld szalaggal, és hallgatta végig a felszólalókat.
A meglepetés felszólaló Cser Ágnes, az MSZ EDDSZ elnöke volt, azonban a demonstrálók nem voltak kíváncsiak a beszédére, hangos füttyszóval fojtották a hangot az elnök asszonyba, aki végül meghátrált. A szakszervezeti vezető feltűnése azért is volt furcsa, mert korábban éles hangon bírálta a MESZK márciusi nagygyűlését, később pedig több ízben is kifejtette, hogy az MSZ EDDSZ nem támogatja a május 12-i demonstrációkat, mert sztrájkbizottságuknak sikerült kiharcolnia a sztrájktárgyalási pozíciót – Balog Zoltán erőforrás miniszter Beneda Attila helyettes államtitkárt jelölte ki sztrájktárgyaló partnerüknek –, ezért optimistán néznek a tárgyalások elé. Közleményeiben azt is kifejtette, hogy a kamara nem szervezhet demonstrációt, mert ezzel túlterjeszkedik jogszabályban foglalt feladatkörén. Kérdés, hogy miután a demonstrálók ilyen egyértelműen kifejezésre juttatták véleményüket az EDDSZ-szel kapcsolatban, képes-e a szakszervezet hiteles megállapodást kötni a kormányzattal az egészségügyben dolgozókat képviselve.
Köszönöm a méltányosságot – kezdte Zombor Gábor, miután átvette a szervezetek petícióit, és csupán elvétve hangzott egy-egy füttyszó a tömegből. Mint mondta, ami rajta múlik, és ami az ő hatásköre, abban támogatni fogja a demonstrálókat, amiben nem kompetens, azt igyekszik képviselni a döntéshozók előtt. „Senkinek nem kell semmitől félnie, mert önöknek igazuk van.” Bár úgy vélte, eddig is volt előrelépés, „de ez még nem volt elég”, ezért a jövőben is rendszeresen tárgyalnak majd az egészségügyet érintő kérdésekről, amelyek között sok olyan van, amit ha megbeszélnek, kevesebb lehet a feszültség.
Méltóságteljesnek nevezte a demonstrációt a MedicalOnline kérdésére válaszolva Balogh Zoltán, aki nyolcezerre becsülte a résztvevők számát. Úgy vélte, a keddi esemény nem maradhat hatás nélkül kormányzati körökben sem, mind a politika, mind a társadalom figyelmét sikerül ráirányítani az egészségügyre, az ott fennálló kritikus helyzetre, és arra, hogy az emberi erőforrások minisztériuma nem úgy gondoskodik a közszféra legnyomorúságosabb helyzetben lévő dolgozóiról, ahogyan kellene. Az esemény az összetartozás szép példája volt, ahol nem a pólók színe számított, és a két helyszínről induló tömeggel – amely ugyanazokért a célokért menetelt – nagyobb hatást sikerült elérni, végül pedig egy színpadon, egyszerre nyújtották át petícióikat. Külön hangsúlyozta, a rendezvény politikamentes maradt, a pártok respektálták a szervezők kérését, és senki nem próbált „ráülni” a rendezvényre. Elismerte, hogy a kamara a demonstráció megszervezésével súrolta a jogszabályi határokat, ugyanakkor üdvözölte, hogy újraéledni látszik a szakszervezeti mozgalom, mert erős érdekvédelemre van szüksége az ágazatban dolgozóknak. Elmondta azt is, együttműködési megállapodást írtak alá az MSZ EDDSZ-szel a bérfejlesztésre, az egészségügyi ágazati kollektív szerződés fejezetenkénti kidolgozására, valamint az egészségügyben dolgozók életpályamodelljének kialakítására vonatkozóan.
