Vita a Szent Margit Kórház önállóságáról
Nem épp, mint kés a vajban, de végül is bizottsági jóváhagyással kerülhet a fővárosi önkormányzat szerdai közgyűlése elé az a javaslat, amely megalapozhatja az óbudai Szent Margit Kórház önállóságának visszaállítását. Az akció kezdeményezője nem titkoltan Tarlós István főpolgármester, aki 16 évig irányította a harmadik kerületet. Ez a történet azonban nem személyes elkötelezettségről, hanem egy alapvetően hibás döntés helyrehozataláról szól.
A fővárosi önkormányzat egészségpolitikai és szociális bizottságának ma kizárólag arról kellett döntenie, készüljön-e megvalósíthatósági tanulmány az óbudai Szent Margit Kórház önállóságának helyreállításáról. Mint közismert a lényegében városi kórházként működő, Nógrád megyényi lakosságot – közel 200 ezer embert – ellátó Margit önállósága 2007-ben szűnt meg. Ekkor vonták össze a Szent János illetve a budai gyermekkórházzal. Az így létrehozott kórház-konglomerátum feladata a Molnár Lajos-i struktúraátalakítási tervek szerint Buda északi részének, valamint az e területhez kapcsolódó agglomeráció egészségügyi ellátását hivatott szolgálni.
Az sem titok, hogy az óbudaiak nehezen nyugodtak bele az önállóság elvesztésébe, a döntésért felelősnek tartott személyek – Molnár Lajos, Horváth Ágnes és Havas Szófia – óriásplakáton való megjelenítésével tiltakoztak a szerintük szakszerűtlen lépés miatt.
Mint ahogy az várható volt, érvek és ellenérvek csaptak össze a bizottsági vita során. A testület szocialista alelnöke élesen ellenezte az ötletet, mondván: értelmezhetetlen és indokolatlan a Margit leválása a Szent János Kórházról. Havas Szófia egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy az intézmény önállóságának helyreállításához más fővárosi kórházaktól kell aktív ágyakat elvonni, hiszen a 2007-es struktúraátalakításkor 40 százalékkal csökkentették például a központi régió és Budapest szülészeti valamint sebészeti kapacitását. A volt egészségügyi miniszter Kökény Mihály ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére még most sem tudni pontosan, miként alakul a fővárosi kórházak jövője, amellyel kapcsolatban két – önkormányzati és szakminisztériumi – koncepció is létezik. S bár a nyilatkozatok szerint a Nemzeti Erőforrás Minisztérium által favorizált államosítást – amellyel szemben az intézmények fővárosi integrációja áll – állítólag jóváhagyta a kabinet, az erről szóló kormányhatározat azóta sem olvasható egyetlen hivatalos közleményben sem. A Margit önállósítása Kökény szerint szembe megy a NEFMI koncepciójával, ezért jó lenne tudni, mi van a háttérben.
A koncepciók szempontjából érdektelen, hogy a fővárosi önkormányzatnak 12 vagy 13 kórháza van, mondta válaszában Velkey György. A 2007 tavaszi struktúraátalakítás nem volt jó lépés, az akkori döntések megváltoztatásának szándéka a bizottsági elnök szerint nem ördögtől való. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a szétválás nem véletlenül merül fel épp e két intézmény esetében ilyen élesen. Ennek az az egyik oka, hogy míg az összevont Szent István-Szent László kórházak gyakorlatilag egymás mellett vannak, addig a Szent Margit messze esik az egyébként is nehezen megközelíthető, közlekedési csomópontba szoruló Szent János Kórháztól. Az egészségpolitikai és szociális főosztály vezetője, Varga Gábor emellett arra hívta fel a figyelmet, hogy a koncepciók mindegyike egyfajta ellátó hálózat létrehozásában gondolkodik, amelybe az önálló Szent Margithoz hasonló decentrumok bőven beleférnek.
Lényegében erről szól a Semmelweis-terv fővárosi koncepciója is, amely kiemelten kezeli a tervbe vett három sürgősségi centrumot. Ezek egyike épp a Szent János Kórház maradna, igaz a Semmelweis Egyetem két közeli részlegének – Kútvölgyi illetve Városmajor utcai klinika – együttesével. E centrumok feladata lapunk információja szerint a szakmailag pontosan meghatározott sürgősségi feladatok ellátása lenne, ám emellett az is rájuk hárul majd, hogy eldöntsék: a beérkezett betegek közül kiket látnak el helyben, s kiket kell továbbvinniük a mentőknek a városi kórházak akut ügyeletére. Ehhez viszont városi kórházak hálózata szükségeltetik.
A Margit Kórház egyébként nem csak ezért kerülhet terítékre. A 2007-es struktúraátalakítás meglehetősen mostohán bánt a főváros budai oldalával, ahol már eleve jóval kevesebb fekvőbeteg intézmény működött, mint a Duna túlpartján. Így a megmaradt két nagy kórháznak – Szent János illetve Tétényi úti – több százezer beteg ellátásáról kell gondoskodnia. A Szent Margit rehabilitálása egyúttal tehermentesítené a jelenleg észak és közép Buda lakosságának kijelölt Szent János Kórházat, miközben Szentendrétől Pilisvörösváron át – nem beszélve e városok között illetve környékén lévő szép számú egyéb településről – több tízezer embernek hozná megnyugtató közelségbe az egészségügyi ellátást.
