Betonpozícióban a Semmelweis Egyetem, erősödő egyházi intézmények

Egy hónappal ezelőttig kormányközeli forrásaink alaptalan pletykának minősítették, hogy az uniós elnökség végén Orbán Viktor átalakítaná kormányát. Légből kapottnak tűnt az az egészségügyben széles körben terjedő nézet is, hogy az év második felétől új vezetőt kapna az ágazat, Réthelyi Miklós átadná a hivatalát. A miniszter maga is úgy nyilatkozott, nem szándékozik befejezni politikai karrierjét.

Operaházi botrány

A tárca első évében ugyan nem tudott jelentős eredményeket elérni az egészségügyben, ám a forráshiányos időben már azt is politikai sikerként könyvelhették el, hogy nem izzott annyira ez a terület, mint az előző években. Az egészségügyi államtitkárság az apró lépések és a nagy tervek politikáját folytatta, s amíg például az oktatási államtitkár elképzeléseit viharos kormányülésen dobta vissza a kormány, a Semmelweis-tervre azonnal rábólintottak. Segítette a Szócska-Réthelyi párost az is, hogy a befolyásos Széll Kálmán Társaság több tagja is egészségügyi vállalkozásba fogott az elmúlt években, így testközelből észlelhették az egészségügy alulfinanszírozott voltát.

Körükben elterjedt nézet, hogy a gyógyszerkassza megnyirbálása elhibázott lépés, a magyar egészségügyi közkiadásokat nem lehet tovább csökkenteni. A rendőrség mellett ez az egyik olyan kiemelt terület, ahonnan nem elvonni kellene pénzeket, hanem növelni a közkiadásokat.

Azt lehetett tehát hinni, hogy Réthelyi Miklós hivatalban marad. Ám az elmúlt hetekben konfliktusa a politikusként is független értelmiségiként viselkedő, a kormányfő személyes baráti köréhez tartozó Szőcs Géza kulturális államtitkárral odáig fajult, hogy Réthelyi nyilvános visszakozásra kényszerült egy operaházi kinevezéssel kapcsolatban. Az egészségügy történetében aligha fordult még elő, hogy egy dalszínházi botrány kihatott a gyógyítás ügyére. Horváth Ádám mindössze két napig volt az Operaház főigazgatója, Réthelyi előbb győztesnek hirdette ki a pályázatát, majd a vezető kénytelen volt lemondani, mivel erőteljes üzenetet kaptak: a pozícióról nem a miniszter, hanem a kormány – értsd: a befolyásos államtitkár – dönt.

Mindez megingathatja Réthelyi helyzetét, ami hatással lehet a megatárca jövőjére is. Szócska helyét nem fenyegeti veszély, de egy új tárcavezető, vagy a minisztérium esetleges szétbontása miatti pozícióátrendeződés újabb időveszteséget okozna. Holott a Széll Kálmán terv „gyógyszerészeti része” sem pusztán azért okoz károkat, mert pénzt von el az ágazattól, hanem azért is, mert lassúbb haladásra készteti az államtitkárságot, és ezzel súlyosbítja az orvosok és nővérek körében amúgy is meglevő apatikus hangulatot.

Az elmúlt hónapokban fontos aprómunka folyt a háttérben, és ennek egyik lényeges eleme volt a szakmai kollégiumok átszervezése. A jövő évre tervezett nagy átalakító munkának, a kórházi szerkezet módosításának Szócska úgy kíván nekifogni, hogy előbb kiépít egy szakértői hálót, amelynek tagjaira támaszkodhat. Ennek megfelelően a 2009-ben felállított kollégiumokat jelentősen átszervezték, számos új grémiumot hoztak létre úgy, hogy összességében a tagok közel hatvan százalékát újonnan vonták be a munkába. Mindehhez az egész kollégiumi rendszert átalakították. „Kétfokozatú” szervezetet hoztak létre – az egyenként háromfős tagozatok munkáját, vagyis a 160 kollégiumi tagot további hatszáz szakértő segíti 5–15 fős tanácsokba rendezve.

Új támogatói kör

Nemcsak a szerkezet – az államtitkár ütőképesebb, könnyebben mozdítható tagozatokat akart –, de az irányítók személye is nagyrészt megváltozott. A hatvan kollégium első számú vezetői között a Medical Tribune kilenc olyan elnököt talált, aki a helyén maradhatott. A szaktárca által lapunknak megküldött 2009-es és új listák alapján egyebek között Fülesdi Béla, az aneszteziológiai, Surján György az informatikai, Verebély Tibor a gyermeksebészeti és Hajnal Ferenc, a háziorvostani tagozat vezetője folytatja azonos pozícióban a munkát. Azonban nemcsak a változások jelentősek, hanem az állandóság is; ez úgy lehetséges, hogy a háromfős tagozatokban a régi, tapasztalt tanácsadók dominálnak, az esetek zömében legalább két korábbi szakmai kollégiumi tagot kértek fel erre a szerepre.

Szeged elvesztett elsősége

A várható szerkezetátalakítás során komoly szerephez jutó szakmai tagozatok összetétele egyben azt is megmutatja, hogyan alakult át az egészségügy hatalmi szövete az elmúlt évben, kik azok a személyek és melyek azok a szervezetek, amelyek megerősödtek, és melyek veszítettek korábbi pozíciójukból. Az államtitkárság által felállított háromfős testületek, illetve a MOTESZ által jelölt bővebb tanácsadói kör feltérképezéséhez a Medical Tribune kialakított egy-egy értékelési modellt. Minden szakmai kollégiumi pozíciókhoz pontértéket rendeltünk (a módszerről lásd keretes anyagunkat), majd összesítettük a számokat. Ennek alapján azt láttuk, hogy az ország messze legbefolyásosabb egészségügyi intézményévé a Semmelweis Egyetem vált, amely 14 kollégiumi elnöki pozícióval rendelkezik, és övé az országos alelnöki cím is. A fővárosi egyetem befolyását jelzi, hogy egy híján egyedül képes volt annyi elnököt állítani, mint a másik három universitas összesen.

A kormányváltással tehát jelentősen megnőtt a Semmelweis Egyetem súlya – ami nem meglepő, hiszen a minisztert és az államtitkárt is ők adták. A számok megerősítik azt a benyomásunkat, hogy szemben a korábbi átalakítással, amikor az egyetemek általában, de főként a Semmelweis komoly veszteségeket volt kénytelen elszenvedni, a mostani szerkezetváltásnál ilyenre aligha kell számítaniuk. Mindez abban is kifejeződik, hogy a Semmelweis Egyetem a főváros három tervezett sürgősségi központjából kettőben is szerephez jut, a budaiban a Kútvölgyi kórház, a pestiben pedig a belső klinikai tömbök révén. Az egészségügy átalakításában az elképzelések szerint amúgy is kiemelt szerepet kapnak majd az egyetemek. Ebből a szempontból elgondolkodtató, milyen átrendeződés történt vidéken. A korábban szakmai szempontból a Semmelweisnél is befolyásosabb Szeged mára a legkevesebb elnököt adó egyetemmé vált, Debrecen megerősödött, miközben Pécs súlya nem változott számottevően.

Új fejlemény, hogy olyan erős helyzetben vannak az egyházi intézmények, mint még soha. Az egyetemek után következő, ötödik helyen rangsorunkban ugyanis nem a szakma csúcsintézményeinek tartott országos intézetek állnak, hanem – meglepetésre – az éveken át csendben építkező Budai Irgalmasrendi Kórház, amely két bizottsági elnök mellett négy tagozati tagot adott. A kardiológiai szakmai kollégium elnökét például nem az országos intézetből kérték fel, és nem is valamely egyetemi klinikáról, hanem az irgalmasoktól, Tomcsányi János személyében. (A főorvos korábban a Magyar Kardiológusok Társaságának főtitkára volt, annak idején a Korányi intézetből csábította el az egyházi kórház.)

Nem szerepelt rosszul a Bethesda gyermekkórház sem, az ország egyik legkisebb aktív kórháza szintén tudott bizottsági elnököt állítani. Nem szeretnénk a bizottsági elnökök szerepét túlértékelni, mégis figyelemre méltó, hogy több jelentős vidéki nagy kórház elnök nélkül maradt, míg a kis református ispotály (amelynek igazgatója, Velkey György Szócska legbelsőbb tanácsadói köréhez tartozik) el tudta nyerni ezt a szakmában nagyra értékelt címet.

A legtekintélyesebb állami egészségügyi intézmény – legalábbis mostani szempontrendszerünk alapján – az Állami Egészségügyi Központ, amely két bizottsági elnököt tudott állítani, és ezzel megerősítette a korábbi kormányzat alatt kialakított pozícióját. Az országos intézetek közül pedig toronymagasan az onkológiai áll az élen.

Érdekes a vidéki nagy kórházak helyzete; különösen azokban a nagytérségekben lehet ennek jelentősége, amelyeknek nincs orvostudományi egyeteme. A megyei kórházak közül a legerősebbnek – nem meglepő – Miskolc és Győr bizonyult, messze megelőzve Szombathelyet, Kecskemétet és – az átalakításban gyakorta példaként említett – Veszprémet. A fővárosi tulajdonú kórházak közül a válogatáson a Péterfyt, a Szent István és a Szent László összevonásából létrejött megakórházat, valamint a Heim Pált jutalmazták a legtöbb kiemelt hellyel.

Némiképpen árnyaltabb a kép, ha a szakmai tanácsadókat adó tágabb testületeket is górcső alá vesszük, figyelembe véve azt is, hogy ezeket nem az államtitkárság, hanem a MOTESZ jelölte. A tagok számát összesítve és rangsorolva azt látjuk, hogy a főbb tendenciák változatlanok. Az egyetemek, és azon belül is a Semmelweis fölénye óriási, 117 helyet gyűjtöttek össze a hatszázból, a második helyen álló Pécs ennek alig több mint felével, 60 bizottsági hellyel büszkélkedhet.

A kis egyházi kórházak itt már nem jeleskednek annyira, az egyetemek mögött az Állami Egészségügyi Központ áll, a katonai kórház 21 szakértőt küld a bizottságokba. Erős a fővárosi kórházak pozíciója is. A három fővárosi nonstop ügyeleti központ közül a budainak jelölt Szent János kórház 15 kollégiumi tagot ad, megelőzve ezzel a másik hatalmassá nőtt fővárosi intézményt, az „egyesült szenteket”, a Szent Lászlóból és a Szent Istvánból létrejött kórházat.

Regionális tekintélyközpontok

A vidékiek közül szokásos erős formáját mutatja Miskolc, Nyíregyháza és Győr, de Székesfehérvár is ott van a legtöbb tagot delegáló vidéki centrumok között, ahogy meglepetésre a gyulai kórház is, amelynél nyolc szakmai kollégiumi tagot számoltunk össze. (Mindez azért érdemel figyelmet, mert az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnökét is ez a kórház adja.) A szakmai versenyben azonban több intézmény meglepően gyengén szerepelt, így például a debreceni Kenézy, amely a lista végén kullog a megszerzett tanácsadói helyek számát tekintve. Igaz, olyan kórház is akad jócskán, amely egyetlen tanácsadóval sem tudta magát észrevétetni. A kis vidéki intézmények közül jó néhány tartozik ebbe a körbe, ami egyben azt is jelzi, hogy igen soványka szakmai befolyással indulnak neki a jövő évi átszervezéseknek.

A listáról kimaradt néhány ismert név: Repa Imre, az amúgy is kevés helyet elcsípő, s így leértékelődő, korábban a pécsi egyetemmel rivalizálni igyekvő kaposvári kórház igazgatója már nem tagja a radiológiai szakmai kollégiumnak. Sokáig elképzelhetetlennek tűnt, most mégis megtörtént, hogy a nőgyógyászati szakmai körökben kiemelt tekintélyt élvező Papp Zoltán, egykori kollégiumi elnök, volt egyetemi klinikaigazgató kimaradt a sorból. A jelenleg a Kútvölgyi kórházban működő Maternity Szülészeti és Nőgyógyászati Magánklinikát vezető Papp Zoltán nem tagja sem a tagozatnak, sem a tanácsadói csapatnak. Egy egykori és egy mai erős kamarai ember sincs jelen a testületben: Komáromy Zoltán, a köztestület volt titkára, a háziorvosi szekció egykori elnöke, illetve Éger István, a köztestület vezetője is hiányzik az alapellátásért felelős grémiumból. Az ország egyik legismertebb drogszakértője, Funk Sándor pedig 2009-ben még tagja volt az addiktológiai tanácsnak, de ma már nem az. A Sportkórház előző kormány alatt felmentett igazgatója, a Magyar Olimpiai Bizottság orvosi szekciójának elnöke, Berkes István pedig a sportegészségügyi szakmai tanácsadó testületből maradt ki.

Vannak nagy visszatérők is. Nagy Zoltán, az OPNI korábbi főigazgatója, aki 2009-ben még tagja sem volt a neurológiai szakmai kollégiumnak, most újra megkapta az elnöki címet. Csókay András idegsebész pedig nem pusztán az idegsebészeti tanácsadó testület, hanem a háromfős vezetőség tagja is lett, holott tevékenységét korábban éles szakmai vita kísérte. A Fidesz egyik befolyásos kórházi vezetője, Bedros J. Róbert a belgyógyászati szakmai kollégium tagja lett. (Bedros az első Orbán-kormány alatt a Belügyminisztérium kórházát irányította, később a Pest megyei önkormányzat kistarcsai kórházát, jelenleg pedig a Szent Imre kórházat vezeti.) Tomcsányi János, az irgalmasrendi kórház főosztályvezetője úgy lett a kardiológiai tagozat elnöke, hogy 2009 óta tagja sem volt a kollégiumnak.

Nem törlődtek ki a „szaknévsorból” az előző kormány egészségpolitikusai: Kincses Gyula, egykori államtitkár az informatikai tanács tagja, Halmy László, az egészségbiztosítási önkormányzat korábbi elnöke pedig a belgyógyászati tanácsadó testületet erősíti.

Érdekesség, hogy nemcsak a közszféra intézményeiből lehetett bekerülni a kollégiumokba. A régebben a HospInvest csoporthoz tartozó, az egynapos sebészet terén jeleskedő Europ-Med Kft két tanácstagot is delegált, s egy kaposvári plasztikai sebészeti klinika is szakértőt adott az újonnan felállt testületbe.