Vigyázzanak a paracetamollal!
Az orvosok ne adjanak paracetamolt az asztmás vagy az asztma kockázatának kitett gyermekeknek – javasolja dr. John T. McBride.
A gyermekkori asztma előfordulásának világméretű gyors emelkedése az utóbbi 30 évben már régóta zavarba hozza a kutatókat, akik a jelenség különböző magyarázataival próbálkoztak, mint például a higiénia hipotézissel vagy az immunizációval. A legutóbbi évtizedben azonban egy új magyarázat is felmerült.
Az asztma epidémia terjedése az 1980-as években gyorsult fel, éppen akkoriban – vette észre néhány kutató –, amikor kiderült, hogy az aszpirin egyes gyermekekben Reye szindrómát okoz. Az orvosok ezért nem adtak többé aszpirint a gyermekeknek, helyette inkább a paracetamolt részesítették előnyben. 1998-ban dr. Arthur Varner, a Wisconsini Egyetem munkatársa megjelentetett egy közleményt az Annals of Allergy and Asthma Immunology-ban, amelyben amellett érvelt, hogy a paracetamolra való áttérés lehet a felelős az asztmás gyerekek számának drámai növekedéséért.
Azóta több mint 20 tanulmány támasztotta alá ezt az elméletet, egyebek közt egy több mint 200 000 gyermek adatait feldolgozó vizsgálat, amely szerint a paracetamolt szedő gyermekekben gyakoribb az asztma. Novemberben dr. John T. McBride, az ohiói Akroni Gyermekkórház gyermekorvosa egy közleményt publikált a Pediatrics-ban, amely szerint a paracetamol és az asztma közötti kapcsolat mostanra már elég nyilvánvaló ahhoz, hogy az orvosok ne adjanak paracetamolt az asztmás vagy az asztma kockázatának kitett gyermekeknek.
Dr. McBride többféle bizonyítékra alapozta javaslatát. Nem csupán az asztmás esetek megszaporodásának időzítéséről van szó, hanem arról is, hogy ma már kézenfekvő magyarázat van arra, hogy miért provokálja a paracetamol az asztmát, illetve miért rontja az asztmások állapotát. Ez pedig az, hogy az asztma nem más, mint a tüdők krónikus gyulladása, és a paracetamolnak már egyetlen adagja is csökkenti a szervezetben a glutation nevű enzim szintjét, amelynek fontos szerepe van az olyan oxidatív károsodások kijavításában, amelyek a légutak krónikus gyulladását válthatják ki.
„Jóformán minden erre vonatkozó vizsgálatban dózisfüggő kapcsolatot találtak a paracetamol használat és az asztma között. Az összefüggés rendkívül konzisztens, életkortól, földrajzi elhelyezkedéstől és kultúráktól függetlenül” – mondta dr. McBride, és állítását a statisztikai elemzések is alátámasztják. Sőt, egyes vizsgálatokban azt találták, hogy ha a terhes nő paracetamolt szedett, gyermeke nagyobb valószínűséggel lett asztmás.
Az egyik, Isaac nevű vizsgálat során például, amelyet a Lancet közölt 2008-ban, több mint 205 000, 31 országból származó gyermek adatait dolgozták fel, és kimutatták, hogy azokban a gyerekekben, akik első életévükben láz miatt paracetamolt kaptak, 50 százalékkal nagyobb volt az asztma kialakulásának kockázata, mint azokban, akik nem szedték a gyógyszert. A kapcsolat dózisfüggő volt: azokban a gyerekekben, akik legalább havonta egyszer paracetamolra szorultak, háromszoros volt az asztmás tünetek kialakulásának gyakorisága.
Ugyanennek az Isaac vizsgálatnak az adatait felhasználva egy másik, brit munkacsoport 2000-ben azt igazolta, hogy szoros pozitív összefüggés volt aközött, hogy az egyes országokban mennyi paracetamolt adtak el és az asztma országbeli prevalenciája közt (36 ország szerepelt ebben a tanulmányban).
Egy 2009-es metaanalízis számításai szerint azoknak a gyerekeknek, aki az elmúlt évben paracetamolt szedtek, majdnem kétszeres esélyük volt arra, hogy sípoló légzés alakuljon ki náluk, mint a gyógyszert nem kapóknak. „Tudjuk, hogy a paracetamol bronchuskonstrikciót és sípoló légzést okozhat” – mondta dr. Mahyar Etminan, a British Columbiai Egyetem farmakoepidemiológusa, a vizsgálat vezetője.
Ennek ellenére, dr. Etminan nem biztos abban, hogy önmagában a paracetamol lenne felelős az asztmás esetek megszaporodásáért. „A paracetamolt kapó gyerekek általában lázuk csillapítása érdekében szedik a gyógyszert, és rendszerint azért lázasodnak be, mert vírusfertőzésük van, ami már önmagában is felelős lehet az asztma későbbi kialakulásáért. Nehéz kibogozni, hogy a vírusfertőzést vagy a gyógyszert hibáztassuk” – mondta dr. Etminan. Egy másik potenciális probléma dr. Etminan szerint az, hogy a gyermekek paracetamol szedését általában a szülők beszámolói alapján állapítják meg. Az asztmás gyerekek szülei sokkal nagyobb valószínűséggel próbálják részletesen felidézni, hogy milyen történések előzték meg a gyermekük asztmáját, mint az egészséges gyermekek szülei, s ezért az is valószínűbb, hogy emlékezni fognak arra, hogy gyermekük paracetamolt kapott.
Mindeddig csak egyetlen randomizált, kontrollált tanulmány vizsgálta a paracetamol-asztma kapcsolatot. Ezt a Bostoni Egyetem kutatói végezték, akik véletlenszerűen két csoportra osztottak 1879 asztmás gyereket, és az egyik csoport szüleit arra utasították, hogy láz esetén paracetamolt kapjon a gyermekük, a másik csoportnak viszont ibuprofent írtak elő. A 2002-ben publikált eredmények szerint a paracetamolt kapó gyerekek később több mint kétszer akkora valószínűséggel kerültek orvoshoz asztmás tünetek miatt, mint az ibuprofen csoport tagjai.
A szakértők véleménye nem egyhangú a paracetamol-kérdésben. Dr. McBride azt mondja, hogy ugyan nem tudja 100 százalékos biztonsággal kijelenteni, hogy a paracetamol súlyosbítja az asztmát, de annyit mondhat, hogy ha asztmás gyereke lenne, akkor ibuprofent adna neki. Dr. Stanley Szefler, a denveri Országos Zsidó Egészségügyi Centrum osztályvezetője szerint viszont ő jelenleg nem tudna dönteni, hogy melyiket javasolja a két gyógyszer közül, mivel mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Egy harmadik szakértő középutas megoldást javasol: szerinte rá kell venni a szülőket, hogy ritkábban alkalmazzál a paracetamolt; csak akkor adják gyermeküknek, ha annak magas láza vagy erős fájdalma van – apróságok miatt ne használják.
