„Vészhelyzeti jelentés” – így látják a sürgészek

– A számvevők jelentésének egyes részeit akár dicséretként is értékelhetik, hiszen hivatkoznak benne egy tavalyi közvélemény-kutatásra, amely szerint a betegek 74 százaléka elégedett a sürgősségi betegellátó osztályok (SBO) szakmai munkájával.

– Bár nem egészen értettük, hogy egy 2017-ben lezárult vizsgálat jelentése miért most kerül napvilágra, az említett közvélemény-kutatásban mindössze 300 főt kérdeztek meg, ami az összes sürgősségi megjelenések egy százalékát sem fedi le. Nem tudni azt sem, hogy vidéki, vagy fővárosi SBO-kon kérdezték-e a betegeket, aminek azért van jelentősége, mert a budapesti ellátási struktúra egészen más problémákat jelenít meg. Összességében erre alapozni egy jelentést, elég erős kétségeket vet fel. Olyan, szakmailag nehezen értelmezhető fogalmakat is használnak a dokumentumban, mint például a „vészhelyzeti ellátás”, ami közigazgatási fogalom.

– Nyilván nem sürgősségi szakorvosok dolgoznak az ÁSZ-nál…

– Éppen ezért szerencsés lett volna, ha egy szakember is áttekinti a jelentést…

– Azért szakember is „megszólal”, legalábbis a jelentés függelékeként csatolt egyetlen észrevételt Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat vezetője jegyzi.

– Az OMSZ észrevétele jól rámutatott, hogy az ÁSZ olyan adatokat hasonlít össze a jelentésben, amelyek nem kompatibilisek. A mentés esetében is kétféle metódust tesz egymás mellé. Miközben az OMSZ szélesítette a mentőállomás-hálózatát, hogy minél inkább közelítsen a 15 perces kiérkezési időhöz, az állomások távolabb kerültek az SBO-któl, ahová így esetenként tovább tart beérkezni a beteggel. Ha viszont a mentőállomás az SBO-hoz közeli, nehezen tartható az elvárt kiérkezési idő. A két kritizált kritérium együttesen nem valósítható meg.

– Az MSOTKE szerint mi lenne a kívánatosabb?

– Ahol térben egymáshoz közel van az orvosi ügyelet, a mentőállomás és az SBO, ott ezeket az egységeket érdemes összevonni. Ez munkaszervezés szempontjából is célszerű, hiszen a mentőként szolgálatot teljesítő orvos vagy szakdolgozó be tudna segíteni az osztály munkájába, amikor nincs hívás.

– Javulhatna a mentés és az SBO-k közötti együttműködés a telefonos triázs protokoll szerinti bevezetésével?

– 2015-ben voltak kísérletek arra, hogy a Magyar Sürgősségi Triázs Rendszer (MSTR) megfelelő moduljait telefonon is alkalmazzák a mentésirányításban, ezek a kezdeményezések azonban megakadtak; de továbbra is ez a javaslatunk.

– Az OMSZ vezetője szerint a pre- és az intrahospitális ellátás jobb együttműködését a protokollok összefésülése jelenti. Hogyan áll ez a folyamat?

– Komoly a szakmai egyeztetés, az OMSZ által kidolgozott szabványos eljárási rendeket mind az MSOTKE, mind a szakmai kollégium véleményezi, a javaslatainkat beépítik a protokolljaikba. Ez egy nagyon hasznos folyamat, mert ha azonos elvek mentén történik az ellátás, sokkal gördülékenyebb és biztonságosabb.

– Bár a minisztérium nem fűzött észrevételeket az ÁSZ jelentéséhez, közleményükben azt írták, nyitott kapukat dönget a hivatal. Önök is így érzik?

– Tavaly kezdődött az a közös munka a tárcánál, amelyben szakmai munkacsoportunk is részt vesz, ennek finomhangolása még tart. Az első fontos lépések megtörténtek, például minden sürgősségi osztály jelenti az ellátással kapcsolatos adatokat az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térbe (EESZT).

– Ahová nem strukturáltan kerülnek be az adatok…

– Ez egyelőre igaz, de az az időbélyeg, amit a sürgősségi munkacsoport kért a januárban hatályba lépett rendelet kidolgozásakor, bekerült a rendszerbe. A beteg ellátásának idővonalán immár látszik, mikor vették fel, mikor történt meg az első triázs, milyen időközönként történt re-triázs, mennyi idő telt el az orvosi vizsgálatig, ezek nyomán pedig láthatóvá válik az egyes osztályok betegforgalma és az adott osztály ellátási nehézségei is.

– Tapasztalható bármilyen változás az adatokban?

– Bár az adatok megvannak az EESZT-ben, társaságunknak egyelőre még nem volt lehetősége ezekhez hozzáférni, de az eltelt idő is rövid a részletes elemzésre. A sürgősségi munkacsoport az Állami Egészségügyi Ellátó Központ munkatársaival közösen dolgozik azon, hogy kiválogassuk azokat az indikátorokat, amelyek jellemzőek lehetnek a sürgősségi ellátásban, és rámutatnak azokra a pontokra, ahol további beavatkozásra van szükség. Az adatok feltöltése február óta kötelező, ezek elemzése most kezdődik, végül jogszabályban kell meghatározni majd, hogy pontosan milyen adatok kerüljenek fel még a felhőbe.

– Milyen indikátorokban gondolkodnak?

– Nemzetközileg is elfogadott mutató például az SBO-n 72 órán belül újra megjelenők, vagy az onnan vizsgálat nélkül távozók aránya. Egyébként már most is mindkettő egyértelműen lekérdezhető az új adatstruktúrából, ahogyan leválogatható az is, hogy ezek közül a betegek közül ki került vissza magasabb triázskategóriába sorolva, ami azt jelzi, hogy romlott az állapota. Ez az adat például azt mutatja, hogy szakmai szempontból van szükség beavatkozásra.

– A szakma által korábban kért kórházi informatikai fejlesztések elindultak?

– Vannak elképzelések arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet szabványosítani a struktúrát, mert az valóban problémát jelent az adatok validálhatóságának szempontjából, hogy az intézményekben alkalmazott medikai rendszerek nem egységesek, az oda bevitt adatok nem egyformák.

Az adatok összevetése egyelőre azért sem lehetséges, mert sok kórházban most fejeződtek be a triázsnővérképzések. Januárban, a vonatkozó jogszabály megjelenésével hirtelen olyan igény jelentkezett a triázstanfolyamokra, hogy társaságunk kapacitással nem bírta követni azt. De június végére lezárult a képzések a 80-90 százaléka.

– Hány osztály működött eddig triázs nélkül?

– Az MSOTKE 2018 elején végzett egy felmérést, ennek során 73 SBO-tól kértünk adatokat, 36 válaszolt. Ezek közül sem mindenütt végeztek triázst.

– A szakma szabályai szerint korábban is kellett valamilyen – ha nem is egységes – triázstevékenységet végezni. A szakmai ellenőrzés hiányzott?

– Nem volt deklarálva, hogy kinek kell ellenőrizni. Szakfelügyelet nincs, a minőségügyi szakfőorvosok pedig csak akkor vizsgálódhatnak, ha a területileg illetékes kormányhivataltól felkérést kapnak erre. Az érvényben lévő minimumfeltétel-rendelet ugyan előírja a triázsnővér alkalmazását, de hogy milyen feladatokat kell elvégeznie, azt csak most írta elő egyértelműen a rendelet. Így akár már ellenőrizhetővé is válik a feladat.

– Az ellenőrzés mechanizmusa hiányzik?

– Inkább az, hogy az adatok, amelyek jelentésre kerülnek az EESZT-be, valós tevékenységet takarnak-e.

– Az MSTR bevezetése mennyiben javította a sürgősségi ellátást?

– Szervezettebbé, és a betegek számára biztonságosabbá tette. Jobban kiszűrhetőek a magas rizikójú betegek, viszont az alacsony triázskategóriába soroltak esetében csak gördülékenyebbé tette az ellátást, a folyamat lényegesen nem lett gyorsabb.

– Milyen jótékony hatását érzi a szakma a január óta hatályos rendeletnek?

– Tudományos társaságként azt tapasztaljuk, hogy kevesebb negatív hír jelenik meg az SBO-król, ami egyúttal azt is jelenti, hogy kevesebb a betegpanasz. Ezek 65-80 százaléka a nem megfelelő kommunikációból eredt, ezen sokat sikerült javítani.

– Ez a re-triázs kötelező bevezetéséből – a beteg érzi, hogy folyamatosan figyelnek rá –, vagy a sürgősségi osztályos diszpécser (SOD) funkciójának kialakításából ered?

– Mindkettőnek szerepe van. Azokon az osztályokon, ahol van SOD – és a cél, hogy mindenütt legyen –, javult a kommunikáció az ellátó személyzet és a betegek között, így kevesebb a negatív felhang.

– A SOD-ok egészségügyi képzettség nélkül is megfelelően el tudják látni a feladatukat? Egyelőre csak érettségi és nyelvismeret az alkalmazásuk feltétele.

– Tapasztalataink szerint széles spektrumból merítettek az SBO-k. Vannak olyan osztályok, ahol pszichológusokat foglalkoztatnak SOD-ként, máshol valóban csak érettségivel rendelkező kollégákat alkalmaznak. A sürgősségi munkacsoport egyébként javaslatot tett a SOD képzésére OKJ-s szinten, a kidolgozott anyag elbírálásra vár az Emberi Erőforrások Minisztériumában. Az eredeti koncepció azt is tartalmazta, hogy finanszírozás hozzárendelésével támogassák ennek a munkakörnek a kialakítását, hogy ne a már meglévő ellátó személyzet terhére valósuljon meg. Van is olyan kórház, ahol ténylegesen bővítették a létszámot.

– Új finanszírozási elem is megjelent januárban a rendszerben, betegenként mintegy 300 forintot számolhatnak el a triázsért. Így már nem csak veszteséget termel az SBO a kórháznak?

– A 300 forint 30 ezres betegforgalomnál évente 9 millió forintot jelent, ami semmiképpen nem ugrásszerű bevétel növekedés. Ez az összeg a triázs elvégzésére ösztönöz, segítve a szemléletváltást.

– Hány helyen sikerült január óta kialakítani az Akut Alapellátási Egységet (AAE)?

– Társaságunknak erről nincs információja. Az eredeti szakmai elképzelés az volt, hogy ezeket az egységeket III. progresszivitási szinten, pilot jelleggel üzemeljék be, mentesítve az SBO-t az alacsonyabb szinten is ellátható betegektől. Az AAE-k kialakítása egyértelműen kapacitásbővítést jelentett az intézmények számára, ezért ehhez pluszforrást is biztosítani kellett volna. Ezzel szemben mindenütt saját büdzséből kellett kigazdálkodni. Egy megfelelően működő AAE a 4-es és 5-ös triázskategóriába tartozó betegek ellátását egyértelműen gyorsíthatná.

– Az egészségügyért felelős államtitkár korrektnek és alaposnak tartja az ÁSZ jelentését. Az MSOTKE mely megállapításaival ért egyet?

– Azzal feltétlenül, hogy a betegeknek korábban nem volt információja arról, hogy milyen a sürgősségi ellátás struktúrája. Azzal is egyetértünk, hogy az MSTR bevezetése fontos lépése volt a sürgősségi ellátás fejlesztésének. Az viszont szakmailag hibás szemlélet, hogy elvárt ellátási időről szólnak a jelentésben. A sürgősségi ellátásban prioritáshoz tartozó normaidő van, azaz a betegeknek a mindenkori állapotuk által megkövetelt időn belül kell ellátást kapniuk.