Ezt találta a „vészhelyzetben” az ÁSZ
Bár a médiában sok a panasz a sürgősségi ellátásra, mindezt írásba ritkán foglalják a betegek, helyettük most az ÁSZ tett fel kérdéseket.
Úgy tűnik, az emberminisztérium illetékeseivel szemben az Állami Számvevőszék (ÁSZ) szakemberei olvasnak újságot, néznek tévét és hallgatnak rádiót, így eljutott hozzájuk, hogy a szaktárca állításaival szemben a honi egészségügy nem feltétlenül a jó világok legjobbika, különös tekintettel a sürgősségi ellátásra. Igaz, ők ezt nehezen érthető módon „vészhelyzetinek” nevezik, de legalább rátaláltak, és ellenőrizni kezdték. Az is igaz, hogy nem merészkedtek a téma „testközelébe”, vagyis nem a kórházak és egyéb ellátók sürgősségi egységei környékén vizsgálódtak, célkeresztjükbe ez alkalommal az ágazat legfőbb irányító szerve, a minisztérium, valamint a mentőszolgálat és az egészségbiztosítási alapkezelő került.
A három évre – 2015 első napjától 2017 végéig – kiterjedő vizsgálat során a számvevők arra jutottak, hogy bár a sürgősségi ellátás általános fejlesztési céljait sikerült meghatározni, ezek pontos tartalmát, eszközeit és ütemezését azonban nem; vagyis azt, hogy mikorra, mit kell megvalósítani, s mindezt milyen szakmai, tárgyi, illetve személyi feltételek mellett. S bár az Egészségügyi Ágazati Stratégia meghatározta a nyomon követés és értékelés alapelveit, ám ennek módszerét és a felhasználandó mutatók körét már nem. Előírta továbbá a beszámolási kötelezettséget, ez azonban a vizsgált időszakban nem történt meg.
Kutakodásaik során egyetlen konkrét számmal találkoztak, azzal is a hamvából hírtelen életre keltett, s gyakorta hivatkozási alapul szolgáló Semmelweis Tervben bukkantak, ez a mentők 15 perces kiérkezésének adata, aminek azonban az OMSZ az időközben lezajlott fejlesztések ellenére sem tud maradéktalanul eleget tenni, mi több: némileg csökkent a negyedórás kiérkezések aránya.
Arra is kíváncsiak voltak, hogy az ágazat irányítója nyomon követte-e a korábban meghatározott célok végrehajtását. Mint kiderült, ez elmaradt. S ha már itt tartottak, a számvevők azt is megnézték, hogy a belső vizsgálatok érintették-e a sürgősségi ellátás területét, de itt is hoppon maradtak, nem találtak erre vonatkozó dokumentumokat, illetve adatokat. Mint ahogy az irányító arra sem volt kíváncsi, hogy valóban rendelkezésre állnak-e a sürgősségi ellátáshoz szükséges minimális feltételek, amit először és utoljára az engedélyek kiadásakor vettek számba, ám később nem ellenőrizték, hogy vajon folyamatosan rendelkezésre áll-e a sürgősségi feladatok ellátásához szükséges pénz, paripa és fegyver.
Az elmúlt években gyarapodó számmal jelentek meg kritikus lakossági észrevételek a sürgősségi ellátásról, így a számvevők annak nyomát is keresték, hogy vajon a minisztérium utána eredt-e egy-egy ilyen hírnek, de mint kiderült, ilyesmire soha sem került sor. Meglehet azért gondolhatták az illetékesek, hogy alapvetően minden rendben van, s fake news minden egyéb, ami a médiában megjelenik e témában, mivel a minisztérium illetékes részlegéhez két év alatt mindössze négy írásbeli panasz érkezett. Ráadásul a számvevők azokhoz a dokumentumokhoz sem jutottak hozzá – ha egyáltalán születtek ilyenek -, amelyek azt bizonyították volna, hogy az adott intézményben vizsgálták az inkriminált eseteket. A szaktárcának ez utóbbiakról nincs információja.
De azért találtak pozitívumot is: az érintettek mindig hozzájutottak a megfelelő sürgősségi ellátáshoz. Más kérdés – állapították meg a számvevők –, hogy ugyanakkor nem biztosították a betegek azon jogát, hogy sürgős szükség esetén az egészségi állapotuk által indokolt időn belül kapjanak ellátást – magyarán: nem egyszer rengeteget kellett várniuk.
Kritika jutott a szakmai szervezeteknek, s a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek is. Kiderült, hogy a sürgősségi osztályokon nem kötelező a betegosztályozási rendszer egységes elvek szerinti alkalmazása, s ezért rendszerszerűen nem biztosítható a betegek állapotromlásának időben történő megelőzése és ellátása. De azt is kifogásolták, hogy az ágazati irányító nem fogalmazta meg a sürgősségi ellátás átfogó szakmai protokollját, illetve irányelvét.
Mától számítva 30 nap áll a szaktárca vezetőjének rendelkezésére, hogy a hiányosságok pótlására intézkedési tervet dolgozzon ki. A minisztérium egyébként két hete ismeri a jelentés tartalmát, sok száz ÁSZ vizsgálatban résztvevő szereplőjének gyakorlatával szemben a jelentés kézhezvételét követő levelükben kizárólag csekkolták a vizsgálat tényét, egyetlen megjegyzést sem fűzve hozzá.
