Válik Semmelweistől az egykor sportos és vonzó T.F.
Visszakapja régi önállóságát a Testnevelési Egyetem. A Semmelweis Egyetemtől valószínűleg jövő nyáron vesz búcsút a TF, arról viszont még mindig csak találgatások zajlanak, hogy idővel megkéri-e vagy sem a szomszédos Sportkórház „kezét”.
A Semmelweis Orvostudományi, s a Testnevelési Egyetem rövid, zaklatott időszakoktól sem mentes házassága véget ér hangzott el igen óvatosra és finomra hangoltan a TF-en kedden megtartott dolgozói értekezleten. Arról azonban nem esett szó – holott a továbblépéssel kapcsolatos elképzelések egyikeként erősen tartja magát a különböző háttér tárgyalásokon -, hogy a későbbiekben egyesül-e a szomszédságában lévő, országos intézményként működő Sportkórházzal.
Az elmúlt években többféle ötlet született az igencsak megkopott fényű két intézmény megmentésére. Volt, amikor ezek az elképzelések közös szálon futottak – egy új nagy sportkórházat vízionálva a TF mellé -, s voltak olyan tervek, amelyek középpontjába inkább a sportoktatás fellegvára állt. De szó volt arról is, hogy alapvetően újrainstallálják az intézményeket, akár zöldmezős beruházással. Ez utóbbiak során többféle helyszín – Csillebérc, Budakeszi, a budapesti Népstadion környéke – jött szóba. Úgy tűnik, hogy némi pillantást vetve a pénzügyi lehetőségekre, győzött a józan ész.
Az aktuális elképzelés szerint a még 2001-ben szerkezetkészen hagyott sportkórházi épületet befejeznék, ám arról, hogy itt milyen szintű egészségügyi ellátás kapna helyet, még viták zajlanak. Ennek középpontjában az a kérdés áll, hogy legyen-e fekvőbeteg ellátás vagy sem. A szakemberek egy része az utóbbira hajlik, mondván egy emelt szintű szakrendelő, egy napos sebészettel, jó minőségű, ám közepes szintet képviselő diagnosztikai háttérrel elegendő lenne. Vagyis korszerű ultrahang és röntgen készülékek helyet kapnának, CT-t és MR-t azonban nem telepítenének. Ugyanakkor fontosnak tartják egy olyan magas színvonalú laboratóriumi háttér kialakítását, amely segítené a sportolók felkészülését. Változatlanul tovább működne az élsportolók kiemelt ellátása érdekében létrehozott call center, mint ahogy az Országos Sportegészségügyi Hálózat is. Amennyiben a sportolóknak komolyabb orvosi beavatkozásra van szükségük, ellátásukról egy-egy szakterület kiválójaként ismert klinikán illetve közkórházi osztályon végeznék el a szükséges beavatkozásokat illetve terápiát. Ily módon a jelenlegi intézmény több is lenne, meg kevesebb is, mint egy kórház.
Egykori kiváló szakembergárdáját azonban már rég „kilopták”, ahogy folyamatosan tűntek el a különböző szakterületet képviselő kórházi osztályai. A sportorvos képzéssel egyébként is komoly gondok vannak, a korfa itt is igen rossz – a másfélszáz praktizáló doktor döntő többsége 60 éven felüli -, miközben ma már csak ráépített szakképzésként válhat valaki sportorvossá. A belgyógyászati illetve kardiológiai szakvizsga megszerzése után viszont kevesen vállalkoznak további két évnyi tanulásra, hogy e speciális terület doktoraivá váljanak, s ezt sok esetben a folyamatosan szakemberhiánnyal küszködő munkaadók sem támogatják. Mindent összevetve évente 8-10 sportorvos végez, miközben ugyancsak évente 200-300 ezer sportorvosi engedélyt kell kiadni. Ezzel együtt, mintha az elmúlt években kicsit megmozdult volna az állóvíz, a szegedi orvosi egyetemen sportorvosi, Debrecenben pedig sportélettani tanszék alakult, s ezek lassan elvezethetnek oda, hogy első szakvizsgává váljon a sportorvoslás.
Ami a tárgyi feltételeket illeti, a torzóként maradt új kórház építési engedélye lejárt, meg kell újítani, s átvizsgálásra szorulnak a tervek is, hiszen a tervezés és építkezés még az unióhoz való csatlakozás előtt vette kezdetét, így nem tudni, hogy az EU tagállamaként milyen 2004-től nálunk is életbe léptetett új szabványokat kell alkalmazni. Mint ahogy azt sem, mennyibe kerülne a befejezés és berendezés.
Amennyiben meghatározott ágyszámmal inkább kórházként, mint szakrendelőként folytatná működését az immár független Testnevelési Egyetemhez tartozó Sportkórház, egyéb problémákkal is számolni kell. Így például azzal, hogy egyetemi kórházként az orvosoknak – vagy legalábbis egy részüknek – tudományos fokozattal kell rendelkezniük. Ennek megszerzéséhez nyilván időre lesz szükségük a jelenlegi munkatársaknak.
A Testnevelési Egyetem – amely a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hat képzőhelyének egyike –, kasszájából évente 250-300 millió forint hiányzik, s nem dúskál anyagi javakban a jelenlegi Sportkórház sem. Együtt talán azért juthatnak többre, mert az egészségügyi és oktatási büdzsé mellett a sportban keringő tíz milliárdokból is szerezhetnek bőven forrásokat, s ha jó menedzseléssel sikerül felfejleszteni az új intézményt, akár a külföldieknek nyújtott fizetős szolgáltatások sorát is létrehozhatják.
A jövő évi költségvetésben jelenleg egy fillér sincs a Semmelweis és a Testnevelési Egyetem szétválasztására, bár a MedicalOnline információja szerint az önállósodásról szóló, igen óvatos bejelentést többen úgy értelmezték, hogy lesz pénz az ügylet lebonyolítására.
