Vakrepülés következik?
A magyar egészségügyben hagyománya van az állami kapacitások magáncélú használatának, írja összeállításában a hvg.hu.
- Magánkórházba terelnék a fizetős szolgáltatásokat
- Horváth Ildikó: Az embereket jobban kiszolgáló egészségügyre van szükség
- Ha az állam nem költ az egészségünkre, fizetünk magunk
- Kifizettetnék az orvosi kezelést (Frissítve!)
- A kormány nem akarja szűkíteni az ingyenes ellátások körét
- Szétválasztják a magán- és az állami egészségügyet
Népszerű megoldás, hogy az orvos a kórházban fogadja a magánbetegét, vagy magánrendeléséről oda küldi vissza, gyorsított üzemmódban juttatva tb-finanszírozott diagnosztikához, műtéthez a hálás pácienst. De a „visszafoglalkoztatás” sem példa nélküli, a Semmelweis Egyetem kft-je vagy a fővárosi Uzsoki Utcai Kórház VIP-részlege is a saját közalkalmazottainak ad fizetős másodállást. A politika mindeddig kudarcot vallott a tiszta viszonyok megteremtésével. Az első Orbán-kormány egészségügyi minisztere, Mikola István által jegyzett kórháztörvényt 2002-ben a Medgyessy-kabinet vonta vissza. Szocialista verzióját az akkori ellenzék fúrta meg. Ez a jogszabály lett volna a privatizáció alapja, lehetővé téve az orvosok szellemi szabadfoglalkozású jogállását. Hasonlóképpen vérzett el a közfinanszírozott kórházak magánműködtetésbe adása, ahogy a gazdasági társaság formájában való gazdálkodást az állami, költségvetési lét egyeduralma váltotta fel.
Szócska Miklós és Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkárok is nemegyszer adták hallgatóságuk tudtára, hogy Orbán nem nézi jó szemmel az „állami és a magán” keveredését. Többször is szóbeszéd tárgya volt, hogy a közfinanszírozott ellátást nyújtó képalkotó és labordiagnosztikai, művesekezelő magánvállalkozásokat államosítják. Ha az einstandolás el is maradt, az uniós beruházásoknak köszönhető gépbeszerzések átrendezték a piacot: az elmúlt években felére-harmadára csökkent a közfinanszírozott magánszolgáltatók részesedése mind a CT/MR, mind a labordiagnosztika területén.
Csalódnia kell azonban annak, aki pontos adatokat vár arról, hogy valójában mekkora a magánszféra súlya és szerepe az egészségügyben. A laikus érdeklődőknek legfeljebb a kíváncsiságuk marad kielégítetlen, a döntéshozók azonban adatok, tanulmányok híján csak vakrepülésbe kezdhetnek a reformterveikkel. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő 2017-ben a gyógyító-megelőző ellátások 1200 milliárdos kasszájából 323 milliárd forintot utalt vállalkozásoknak. Ezért a pénzért nem fizetős szolgáltatást kaptak a biztosítottak. De az sem számít kivételnek, ha az egészségügyi szolgáltatást nyújtók – orvosok, diagnosztikai vállalkozások – nem az egészségbiztosítóval, hanem a kórházzal szerződnek, így az ő teljesítményük és díjazásuk nem szerepel a fenti statisztikában.
A teljes összeállítást a hvg.hu közli.
