Űrpszichológiai kutatás Magyarországon
Magyarországon három orvosi, egy pszichológiai és egy asztrobiológiai kutatócsoport foglalkozik az egészséget érintő, űrtudományhoz köthető témákkal, eredményeiket használhatjuk az onkológiától kezdve a szédülő betegek és a központi idegrendszeri sérülést szenvedettek diagnosztikáján és rehabilitációján át az egészségügyi intézetekben működő kiscsoportok pszichológiai monitorozásáig.
Június 3-án rajtolt a Mars500, az első valós idejű – 500 napig tartó – emberes „marsutazás”. A hat fős legénység, köztük egy orosz sebész és egy belgyógyász, valamint egy kínai megelőző orvostanász, végig a Földön maradnak, a szimuláció a moszkvai Orvosbiológiai Kutatóintézetben zajlik (kooperációban az Európai Űrügynökséggel). A legénység szó szerint csak férfiakból áll, nehogy szexuális alapú, illetve ahhoz kapcsolódó érzelmi feszültség jelenjen meg a kísérlet során, bár kritikusok szerint a csak férfiakból álló közösségekben speciális pszichológiai problémák alakulhatnak ki. Épp ez utóbbi előrejelzésében, a halmozódó feszültségek kezelésében magyar szakemberek is közreműködnek: az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársai kidolgoztak egy szövegelemző szoftvert, ami alkalmas a kommunikáció monitorozására. Az alábbiakban az általuk a Medical Tribune számára írt cikket olvashatják.
K.A.
A barokamrától a Marsig
A világűr meghódítása nemcsak az ember biológiai, de pszichés alkalmazkodó képességének is különleges próbatétele. Az űrutazóknak ahhoz, hogy saját és társaik életének és a rájuk bízott felbecsülhetetlen értékű berendezésnek a biztonságáról és hatékony működtetéséről gondoskodjanak, folyamatosan a legjobb mentális teljesítményt kell nyújtaniuk. A földi irányítók időnként mégis nehezen magyarázható botlásokat figyelnek meg.
Prefrontális hipoxia?
Alpinistáknál és pilótáknál is gyakran leírják a döntési képesség, a helyzetértékelés súlyos zavarát, ezért az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének Űrkutató Csoportja először modell-helyzetben – szimulált magassági hipoxia körülményei között – tanulmányozta az agyműködést. A kísérletek során a személyek különböző figyelmi reakcióidőt mérő feladatokat végeztek, miközben agyi elektromos aktivitásukat az eseményhez kötött potenciálok (EKP/ERP) módszerével vizsgáltuk.
Az észlelt hatások mindig az agy elülső területeivel álltak kapcsolatban, ami magyarázatot adhat az oxigénhiánnyal összefüggő hegymászó- és repülőbalesetek kapcsán leírt zavarokra. A prefrontális agyi terület funkcióinak egy csoportját a neuropszichológiában a „viselkedéskontroll” vagy a „végrehajtó működés” kifejezésekkel jellemzik. E terület épsége szükséges ahhoz, hogy a képességek és cselekvések mozaikja célirányos viselkedéssé szerveződjön. Még hangsúlyosabb a kontrollfunkció szerepe, ha új készségeket kell elsajátítani vagy a régieket új helyzethez idomítani, illetve amikor a helyzet éppen a megszokott viselkedéses válasz gátlását kívánják meg.
Alváshiány és mentális túlterhelés esetén hasonló viselkedésbeli deficitek és agyi történések figyelhetők meg, mint hipoxia esetén. Márpedig az űrhajósokra fokozottan jellemző a mentális terhelés. Ennek egyik tényezője a feszített munkatempó, de a súlytalanság körülményeihez való szenzomotoros adaptáció még erősebben igénybe veszi az idegrendszert. Fokozott terhelés esetén az idegrendszer regenerációjához több – elsősorban REM – alvásra lenne szükség, ám az űrhajósok jellemzően alvászavarral küzdenek. Ennek oka nem tisztázott, de a nappalok és éjszakák rendjének felborulása biztosan szerepet játszik. Ráadásul elképzelhető, hogy a súlytalanság okozta keringési változások következtében az agyi vérellátásban is előfordulnak kisebb zavarok.
Ezek a megfontolások alapozták meg az ESA-hoz (European Space Agency) benyújtott a kutatási tervünket: végezzünk elektrofiziológiai kísérletet a Nemzetközi Űrállomáson! Összesen öt asztronauta vizsgálatára kaptunk lehetőséget – az első kettő 2009 nyarán már el is végezte a kísérletet, teljes sikerrel. A program befejezésére még két évet kell várni, de ha feltevésünk igazolódik, a földi irányításnak számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy – különösen a küldetés korai szakaszában – az űrhajósok mentális teljesítménye ingadozó, akárcsak az olyan autóvezetőé, aki egy dupla műszak után kialvatlanul ül a volán mögé.
Az izoláció következményei
Elektrofiziológiai változások tanulmányozhatók az űrállomáson, viszont ha arra keressük a választ, hogyan viselik majd el a jövő űrutazói a hosszú be- és összezártsággal kapcsolatos pszichés terheket, ma még be kell érnünk a szimulált helyzetekkel. Az MTA Pszichológiai Kutatóintézete is szerepet kapott a múlt hónapban a moszkvai Orvosbiológiai Intézetben kezdődött Mars500 kísérletben.
Az űr-analóg helyzetek bemutatása előtt ismerkedjünk meg egy másik érdekes fogalommal, az „izolált kiscsoport” kifejezéssel. Izolált kiscsoportnak tekinthető az expedíciós katonai alakulatok, a felfedezőutak, a hajók és tengeralattjárók legénysége, továbbá a sarki kutatóállomások és a tengeri olajfúró tornyok személyzete, illetve legújabban az űrhajók és űrállomások, valamint az űr-analóg szimulációk legénysége.
A legtöbb ezzel kapcsolatos vizsgálatot az Antarktiszon végezték. A rendkívül ingerszegény környezetben élő déli-sarki áttelelők testi-lelki tüneteit már jó negyedszázada feltérképezték: álmatlanság, ingerlékenység, fejfájás, rémálmok, szorongás, levertség, unalom, fáradtság, a személyes higiénia romlása, szellemi eltunyulással járó motivációcsökkenés, a memória és a koncentrációképesség romlása, éberségcsökkenés, megnövekedett étvágy és hízás, emésztési zavarok, reumatikus fájdalomérzetek, a fizikai és társas ingerek iránti túlérzékenység. Lényegében hasonló tünetekre számíthatnak az elkövetkező korok Mars-utazói is.
A korábbi kutatások a lelki jelenségek feltérképezéséhez interjúkat és kérdőíves teszteket használtak, ám az ilyen adatfelvétel csak korlátozottan ismételhető és aligha alkalmas egy valódi utazás során fellépő krízishelyzet detektálására. Az általunk javasolt módszer a nyelvi produktumok (levelek, jelentések, naplók) számítógépes tartalomelemzése.
Automatikus szövegmonitor
Napjainkban a nyelvtechnológia szinte beláthatatlan sebességgel fejlődik. Új keletű tudományágként jelent meg a korpusznyelvészet, aminek keretében sorra készülnek az úgynevezett nemzeti szövegkorpuszok; ezek egy-egy adott nyelv összes produktumát – teljes irodalmát, zsurnalisztikai és jogi irományait stb. – egyetlen elektronikus szövegtestbe gyűjtik, és az így összegyűlt szókincsből „nyelvi ontológiákat” készítenek. Az érzelem nyelvi ontológiája például mindazon szavak és kifejezések összessége, amelyekkel pozitív-negatív, elvont-konkrét stb. érzelmeinket kifejezzük.
Nyelvi ontológiákat használ a pszichológiai tartalomelemzés, amit intézetünk László János által vezetett Narratív Pszichológiai Kutatócsoportja fejlesztett ki, részben az MTA Nyelvtudományi Intézet Váradi Tamás vezette munkacsoportjával folytatott HunClarin nyelvtechnológiai együttműködés keretében. Az egyre újabb pszichológiai tartalomelemző szoftverek kiválóan alkalmasak az izolált legénység kommunikációjának vizsgálatára, azaz a pszichológiai tesztek alkalmazása mellett napjainkra lehetővé vált a tartalomelemzés révén történő, objektív pszichodinamikai mutatók előállítására alkalmas „távoli automatikus monitorozás”. A módszer más közegekben – így egészségügyi, oktatási és fegyveres testületek keretében – működő kiscsoportok pszichológiai monitorozására is használható.
Első empirikus vizsgálatunk a Hungaromars – a Mars Desert Research Station amerikai űrszimulációs állomás hattagú magyar legénysége – naplóinak tartalomelemzése volt: feltérképeztük és grafikusan ábrázoltuk a csoport érzelmi állapotának, csapatszellemének és szubjektív testi komfortérzetének alakulását a küldetés során.
Eredményeink összecsengtek a tesztek révén nyert következtetésekkel, így kimutattuk a szeparáció időtartamának harmadik negyedében jelentkező érzelmi diszfóriát, újdonságként pedig például azt, hogy milyen szógyakorisági mutatókkal korreláltak a közösség életének konfliktusos napjai.
A tavaly lezajlott Mars 101 kísérlet legénységi beszámolóinak tartalomelemzésére Vadim Gushintól, az orosz Mars-kísérletek egyik vezető pszichológusától kaptunk meghívást, és helyet kaptunk a Mars 500 kutatásban is, amelynek egyik kulcskérdése, hogy az idő előrehaladtával hogyan alakul a legénység szubjektív autonómiaérzése, a földi irányításhoz való viszonya. A hattagú nemzetközi csapat június elején költözött be a moszkvai szimulációs bázisba, mostanában érkeznek hozzánk az első elemzendő szövegek.
További részletekért és a programokkal kapcsolatos friss hírekért látogassanak el az Űrkutató Csoport honlapjára.
dr. Ehmann Bea és dr. Balázs László
MTA Pszichológiai Kutatóintézet
