Helyzetkép a magyar sürgősségi betegellátásról
A Telex tényfeltáró cikke drámai képet fest a magyar sürgősségi betegellátás jelenlegi állapotáról, egy rendőrségi nyomozásig fajuló eseten keresztül mutatva be a működési zavarokat.
Péter 2025 augusztusában erős deréktáji fájdalommal és mozgásképtelenséggel került egy vidéki kórház sürgősségi osztályára. Bár ismert gerincbeteg volt, akit orvosai korábban figyelmeztettek az akut rosszabbodás esetén szükséges műtétre, az SBO-n csupán fájdalomcsillapítót kapott. Képalkotó vizsgálat nélkül, kórházi felvétel nélkül hazaküldték.
Péter végül csak szeptemberben, ambuláns úton jutott el MR-vizsgálatra, amely igazolta a diagnózist: kiszakadt gerincsérve nyomta az idegeket. Műtétjére október elején került sor. A beteg szeptemberben feljelentést tett szakmai mulasztás gyanújával, amiért akut állapotban nem végeztek rajta érdemi vizsgálatot, és hetekig tartó szenvedésre ítélték. A rendőrség foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének megalapozott gyanújával nyomozást rendelt el, a tanúk kihallgatása folyamatban van.
Rendszerszintű válság: últerheltség és félnapos várakozás
Péter esete nem egyedi. Olvasói visszajelzések és közösségi médiás kommentek tucatjai számolnak be arról, hogy az SBO-kon a betegek – köztük magatehetetlen idősek – 18-22 órát várakoznak, gyakran étlen-szomjan, méltatlan körülmények között. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy decemberben a Szent Imre Kórház sürgősségi osztályán gyakorlatilag az összes szakorvos felmondott a tarthatatlan állapotok és a betegek feltorlódása miatt.
A Telexnek nyilatkozó egészségügyi dolgozók szerint az osztályok "jolly joker"-ként működnek, és elviselhetetlen terhelés alatt állnak. Előfordul, hogy egy 24 órás műszakban 120-130 beteget látnak el. Bár létezik a triázsrendszer (a betegek sürgősségi besorolása), a gyakorlatban a kevésbé súlyos kategóriákban a nemzetközi ajánlások szerinti várakozási idők tarthatatlanok. Egy nyilatkozó orvos éppen azért mondott fel, mert szakmailag már nem érezte biztonságosnak az ellátást, miután előfordult, hogy mentőtisztnek kellett vezetnie az életmentést a tapasztalatlan általános orvosok mellett.
A "mindenki áttolja a felelősséget" gyakorlata
Szakértők szerint a válság több tényezőre vezethető vissza. Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) főtitkára kiemelte, hogy a háttérkórházak ágyhiánya miatt az SBO-k "bedugulnak". A felvételre váró betegek napokig az SBO fektetőjében maradnak, ami megbénítja az új érkezők fogadását. Előfordulnak "kreatív" megoldások is, mint például egy neurológiai beteg elhelyezése a nőgyógyászaton.
Sokan háziorvosi szintű, hónapok óta fennálló problémákkal fordulnak az SBO-hoz, mivel nem tudják, hová tartozzanak, vagy a szakrendelésekre hónapos várólisták vannak. A gyakorlatban sokszor nem sürgősségi szakorvosok, hanem belgyógyászok, kardiológusok vezetik a műszakot, akiket a kórházon belüli "gyöngéd erőszakkal" kényszerítenek erre. Ez szakmai kockázatot jelent, és gyengíti az anyaosztályok kapacitását.
Az alapellátási ügyeleti rendszer átalakítása nem tehermentesítette az SBO-kat. Az ügyeleteken dolgozók a felelősségtől való félelem miatt gyakran indokolatlanul küldik tovább a betegeket a sürgősségire.
Az Országos Kórházi Főigazgatóság reakciójában elhárította a konkrét kérdéseket, és csupán annyit közölt, hogy a várakozási idő változó, de "ma Magyarországon egyetlen beteg sem marad ellátatlanul".
Svéd Tamás szerint a helyzet javításához egy tollvonás nem elegendő: szükség van a szakorvosok és szakdolgozók létszámának bővítésére, jobb anyagi elismerésre, a kórházi háttérkapacitások növelésére és a lakosság egészségügyi edukációjára.
