Újraállamosítást sejtenek a betegszállítók
Májustól az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) irányítása alá kerülnek a betegszállítást végző magáncégek, amelyek egy egyelőre ki nem mondott, több lépcsőben végrehajtott újraállamosítástól tartanak.
Bár nehéz volna a magyar egészségügyben olyan szakterületet találni, amelynek képviselői ne éreznék úgy, hogy ők az egyik legháttérbeszorítottabbak, hogy kevés figyelem fordul feléjük, kevesen vannak és hiányzik munkájuk mögül a szakmai koncepció, a mentést, betegszállítást, sürgősségi ellátást övező különféle elképzelések mögül valóba rendre és következetesen kihátrált a politika. Talán, mert nem sikerült megértetniük, hogy ennél az ellátási formánál "nagyjából mindenki ugyanazt kapja" (ha csak fel nem ismerik például a minisztert; de lehet persze, hogy így jár jobban), mert nincs idő előre megkérdezni a fodrászt, a szomszédot, hogy ő kit is tart a legjobbnak az újraélesztésben... Mint Takács Zoltán, az Országos Mentőszolgálat egykori vezetője a Markáns vélemények sorozat kedd esti beszélgetésén megfogalmazta, itt a politika átvert minden főigazgatót, pedig "borzasztóan nehéz pozíció"-ról van szó, amelyet nemes egyszerűséggel "életveszélyes" úgy elvállalni, ha nincs az illető mögött valódi szakmai, politikai támogatás.
Márpedig a politika errefelé rendre kihátrált támogatás helyett, így aztán egy lépést tettünk előre, kettőt hátra.
Molnár Lajos minisztersége idején, nem kis vitákat követően, szétválasztották a mentést és a betegszállítást, beengedték a magáncégeket a piacra, ám egy ideje újra napirenden van a betegszállítás átalakítása. Azé a szektoré, amelyben jelenleg 84 cég évente mintegy 2,5 milió beteget szállít vizsgálatra, kezelésre, haza és kórházba, átlag 2,7 beteget ültetve egy autóba, s amely mintegy öt éve ugyanakkora zárt kasszán, körülbelül hatmilliárd forinton osztozik.
Az áfa-és üzemeanyagár-emelés, az amortizáció lehetetlen visszapótlása miatt többször, többféleképpen kértek is pluszforrást az ágazat vezetésétől, ám gyógyírként azt találta ki a szaktárca államtitkársága, hogy május elesejével újra az Országos Mentőszolgálat irányítása alá rendeli a szállítókat. A végleges tervekről március 8-án hallgathatják meg a koncepciót – mondta el a Falus Ferenc korábbi országos tiszti főorvos nevéhez köthető, Markáns vélemények estjén Bíró Ferenc. A Mentők és Betegszállítók Országos Egyesületének elnöke kérdésesnek tartja, hogy mitől lesz jobb a szállítás az OMSZ irányításával, ha a minőség nem javul, a várakozás nem csökken, hiszen azt csak újabb összegek eredményezhetnék; ráadásul öszvérmegoldás születik, hiszen állami cég irányít majd nyereségérdekelt magáncégeket.
Bíró Ferenc szerint nyilvánvaló az állam (egyelőre kimondatlan) reprivatizációs szándéka, amit több lépcsőben akarnak végrehajtani. Mivel a szállítók nem szeretnék elveszíteni, amit eddig befektettek, együttműködnek majd az OMSZ-szal és a szaktárcával, bár elérhetetlennek tartják annak célkitűzéseit. Persze a puding próbája ezúttal is az evés lesz – tette hozzá Bíró Ferenc, aki szerint lesznek, akik abbahagyják közülük, de a többség ilyen feltételekkel is folytatja.
A vitaesten részt vevő Mártai István, az OMSZ legfrissebb főigazgatója nyilvánosan mindezt nem kommentálta, bár annak jelentős aktualitást adott, hogy a Maros-Sped – nem kis gondot okozva ezzel a hatóságoknak – már jelezte: nem vállalja tovább a betegszállítást. A hatóságok jelenleg is keresik a hosszú távú megoldást, gondok azonban nem csak a betegszállításban adódnak.
Berényi Tamás, a Szent Imre Kórház Sürgősségi Betegellátási Egységének és Centrumának vezető főorvosa igencsak szkeptikus a sürgősségi ellátás XXI. századi filozófiájának elfogadottságát, állampolgári igénylését illetően is. Bár a politika Gógl Árpád egykori miniszter óta használja ezt a fogalmat, eddig egyetlen kormányzat sem vállalta, hogy következetesen végigviszi, megvalósítja ezt a szemléletet. Mint a szakember fogalmazott: korábban mesterségesen szétválasztották a sürgősséget mentésre és kórházi elátásra. Ma szóban ugyan egységes a szakma, ám ma is az számít nagy dolognak, ha átadnak egy új mentőautót...
A változás azonban mégis megkezdődött, még ha lassan is. Egyre több helyen megjelennek a kórházak tetején a helikopterleszállók (még ha esetenként nem is úgy, nem is akkor, ahogyan kellene), van már mobil intenzív egység, használják a mentőmotort; van közös szakvizsga és közös szakmai kollégiumi tagozat – emlékeztetett Takács Zoltán, aki sokakkal együtt az informatikai fejlesztések lassúságát is értetlenül szemléli. Pedig az egyik legnagyobb gond ma az, hogy az adatok hamisak: nem azért, mert hamisítják őket, hanem mert a mentők is manuálisan dokumentálnak, emlékezetből írják a velük és a betegekkel történteket.
Ezért van az, hogy ha megkérdezné valaki, vajon hányan haltak meg azért az utóbbi évtizedekben, mert hiányzott a sürgősségi rendszer kiépítése mögül a koherens politikai akarat, senki nem tudná megmondani. Persze egyelőre arra sem tudnának felelni, pontosan hány mobil egység beszerzésére lenne szükség, hiszen nem látni még az újonnan felálló kórházi struktúrát, a betegutakat. Pillanatnyilag maga a rendszer is hiányzik, amit meg lehetne tölteni tartalommal, s megtanítani rá a fiatalokat...
S hogy a kemény megfogalmazások ellenére miért nem alakult ki vita? Hol voltak a markáns vélemények pró és kontra? Béki Gabriella egykori SZDSZ-es parlamenti képviselő csak annyit mondott: belefáradt a vitákba. Meggyőződése szerint racionális lépés volt a mentés és a betegszállítás szétválasztása. Be is bizonyosodott, hogy lehet a szállítást magánkézbe adni; dráma hát, hogy állandóan lépkedünk – egy lépést előre, kettőt vissza.
