Újdonságok a szívelégtelenség diagnózisában és terápiájában

Az Európai Kardiológus Társaság (European Society of Cardiology/ESC) az új irányelveket a szívelégtelenséggel foglalkozó 2016-os, firenzei konferenciáján, és az akut szívelégtelenséggel foglalkozó, 3. világkonferencián jelentette be; az irányelveket a European Heart Journal és a European Journal of Heart Failure egyaránt megjelentetik.

Mint az ESC közleménye kifejti, az iparilag fejlett országok felnőtt lakosságának 1-2%-a szenved szívelégtelenségben, és 55 éves életkorban férfiak esetében 33%, nők esetében pedig 28% annak az esélye, hogy hátralévő életük során valamikor megjelenik a kórkép. Egy év alatt a szívelégtelenségben szenvedő, hospitalizált betegek 17%-a, míg a stabil állapotú, ambulánsan kezelt páciensek 7%-a halálozik el, hirtelen szívhalál vagy a szívelégtelenség rosszabbodása miatt.

A European Heart Journal-ben is megjelent, szabadon hozzáférhető irányelv (Piotr Ponikowski és munkatársai: 2016 ESC Guidelines for the diagnosis and treatment of acute and chronic heart failure) bevezetője szerint az összeállítás célja, hogy segítse az orvosok mindennapi munkáját, akik így a legjobb bizonyítékok alapján tudjanak döntéseket hozni. A kardiológusok hozzáteszik: 30 éve, hogy elkészült az első klinikai vizsgálat, ami kétségbevonhatatlanul bebizonyította, a szívelégtelenségben szenvedők állapota szignifikáns mértékben javítható. Az azóta eltelt évtizedekben a szívelégtelenség megelőzhető, illetve kezelhető betegséggé vált.

Az irányelv nyolc pontban foglalja össze azokat a változásokat, amik a legutóbbi, 2012-es kiadáshoz képest történtek:

1. Elkülönítettek és elneveztek egy új alcsoportot: azok a szívelégtelenségben szenvedők, akik esetében a bal kamrai ejekciós frakció (left ventricular ejection fraction/LVEF) 40 és 49% közötti. A középső mérettartományba eső ejekciós frakcióval rendelkező szívelégtelen (heart failure/HF) betegek – HfmrEF – azonosítása a remények szerint felgyorsítja majd a kórkép mögött meghúzódó patofiziológia és a terápiás opciók kutatását. A HfmrEF-betegek középen helyezkednek el a 40%-osnál kisebb ejekciós frakcióval rendelkező - HFrEF – és a megtartott ejekciós frakciójú (EF >50%) - HFpEF – betegek között.

2. Pontos ajánlások jelentek meg a csökkent ejekciós frakcióval jellemezhető szívelégtelenség (HFrEF), a HFmrEF és a megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFpEF) diagnózisával kapcsolatosan.

3. A szívelégtelenség valószínűségének elemzésén alapuló új algoritmus jelent meg, ami segíti a szívelégtelenség diagnózisát nem akut körülmények között. Az új algoritmus megkönnyíti a körzeti orvosok és a nem kardiológus orvosok számára a szívelégtelen betegek azonosítását.

4. Ajánlások jelentek meg a tünetekkel rendelkező szívelégtelenség megelőzése, a tünetek kialakulásának elodázása, illetve a tünetek megjelenése előtti hirtelen halál megelőzése céljából (a szívelégtelenség rosszabbodásának megelőzése a komorbiditások kezelése révén: a hipertenzió kezelése, a koronáriabetegek sztatin-terápiája, a 2-es típusú cukorbetegek SGLT2 inhibitoros kezelése).

5. Megjelentek egy új terápiás csoportba (angiotenzin receptor nefrilizin gátló/ARNI) tartozó szer – sacubitril/valsartan – használatával kapcsolatos ajánlások. A szer egyelőre a HFrEF diagnózisú betegek egy csoportjában alkalmazható.

6. Módosult a kardiális reszinkronizációs terápia (CRT) használatának indikációja. A CRT mostantól kontraindikált azoknál a betegeknél, akiknél a QRS időtartama kevesebb 130 msec-nél, mivel esetükben az eljárás növelheti a mortalitást. (A 2012-es ajánlásban a határvonal még 120 msec volt.)

7. Megjelent az akut szívelégtelenség megfelelő kezelése korai indításának koncepciója, ami az akut koronária szindróma esetén már bevált idő-sémát követi.

8. Megjelent az akut szívelégtelenség hipoperfúzió esetleges jelenlétén alapuló, kombinált diagnosztikus és terápiás megközelítésének új algoritmusa.