Túl bonyolult az egészségügy a politikának

A kontinens államai 2012-ben fogadták el az Európai Egészségpolitikát, amelyben azt a célt tűzték maguk elé, hogy évente 1,5 százalékkal csökkentik a korai halálozást. Ezt sok országban sikerül megvalósítani, Magyarország azonban nem tartozik közéjük, hangzott el az IME egészség-gazdaságtani konferenciáján. Bulgáriában, Lettországban és Magyarországon a legmagasabb Európában a korai halálozás, miközben számos, kevésbé fejlett ország is megelőzi hazánkat. A születéskor várható élettartam is nálunk az egyik legalacsonyabb Európában – tette hozzá Jakab Zsuzsanna, a WHO európai regionális igazgatója.

Fontos európai érték az esélyegyenlőtlenség felszámolása. A cél a legjobb és a legrosszabb regionális értékek közötti távolság csökkentése. E téren a kontinensen is van mit tenni, hiszen a születéskor várható élettartartamot tekintve például 11,5 év a különbség a legjobb és a legrosszabb érték között. Ami pedig Magyarországot illeti: a legjobb helyzetű megyében élő, magasan képzett férfiak több, mint 13 évvel hosszabb életre számíthatnak, mint a legelmaradottabb megyében élő, alacsony végzettségűek. Mivel az átlagérték általában elfedi a növekvő egyenlőtlenségeket, ezért – hangsúlyozta az igazgató – úgynevezett lebontott adatokat kell vizsgálni. A WHO igazgatója szerint az egészséggel kapcsolatos egyenlőtlenségek közvetlen és közvetett költségei elérik a hazai GDP 12 százalékát!

Míg Európában 2000-2010 között 13,7 százalékra nőtt az egészségügy részesedése a közkiadásokból, nálunk 10 százalék alá esett, s ez jelentős elmaradás az uniós, 14 százalékos átlaghoz képest. Nem véletlen, hogy közben jelentősen emelkedik a háztartások egészségügyi magánkiadása, amelynek mértéke megközelíti a 30 százalékot. Összességében körülbelül 900 ezerre tehető azoknak a háztartásoknak a száma, ahol az élelmiszervásárlás után megmaradó pénz több, mint 10 százaléka egészségügyi magánkiadásra megy el.

Egy több országra  kiterjedő vizsgálat során a WHO 15 rendszerszintű problémát diagnosztizált. Így többek között a betegek hiányos informáltsága, passzivitás, idejétmúlt ellátási modellek, a különböző ellátási szintek közötti koordináció hiánya, rosszul kialakított ösztönzők valamint számos, a humán erőforrással kapcsolatos probléma került terítékre. Sok jel utal az alapellátás gyöngeségére és problémáira, ez azonban messze nem magyar jelenség, több európai országban hasonló helyzet alakult ki. A cél tehát, mondta az igazgató, elkezdeni az alapellátás modernizálását, ami alatt többek között komplex szolgáltatást nyújtó alapellátási központok létrehozását értik, s a jelenleginél lényegesen szorosabb együttműködést a szakorvosokkal és kórházakkal.

Ami a hazai viszonyokat illeti, Jakab Zsuzsa elengedhetetlen tartja a betegterhek csökkentését, a közkiadások arányának növelését, a prevenció és az alapellátás fejlesztését, valamint az ellátási szintek összhangjának megteremtését.

Tortáról a habot

A Fidesz csapdahelyzetbe került a 2008-as népszavazással, fejtette ki a KSH volt elnöke. Bár kimondták: nem lesz egészségügyi magánrendszer, ám arról hallgattak, hogy milyen konkrét ágazati elképzeléseik vannak, s 2010 után sem foglalkoztak koncepcionális szinten az egészségüggyel. Mellár Tamás szerint a kivéreztetés politikája zajlik, gyors ütemben alakul ki egy hazai tőkén alapuló magánellátási rendszer, amely valamiféle szimbiózisban kezd élni az állami ellátással. Az utóbbinál marad az attraktív rész, az előbbi pedig viszi a tortáról a habot.

Tudomány és politika

Egy ideális világban vélhetően bizonyítékokon alapulnának a különböző döntések , ám ez nem feltétlenül van így, derült ki Vokó Zoltán előadásából. S nem csak azért, mert a döntéseket meghatározó tényezőknek csupán egyike a tudományos bizonyíték, hanem mert a döntéshozók és a kutatók világa között meglehetősen nagy a távolság. Előfordul, hogy ellentétesek az érdekeik, más a nyelvezetük és a gyakorlatuk, s általában még együttműködésük intézményesült formái is hiányoznak. Fontos szempont, hogy más e két világ „időtávja”, különösen egy olyan kultúrában, ahol az ad hoc tűzoltás áll szemben a stratégiai döntésekkel.  Az egészségpolitikának – mint általában a politikának – egyszerű üzenetekre van szüksége, olyanokra, amit jól tud kommunikálni a lakosságnak. S ez azért is fontos, emelte ki az egészség-gazdaságtan kutatója, mert a bonyolult üzeneteket nem „fogják a túloldalon”.

Példaként Vokó Zoltán azt a több évtizedes, tudományos diskurzust említette, amely a rákmegelőző emlőszűréssel kapcsolatban zajlott szakmai körökben.  Abban teljes a nemzetközi konszenzus, hogy az emlőhalálozást nagymértékben csökkenti a jó minőségű, szervezett szűrési program, ugyanakkor a szűrés nem kizárólag orvosszakmai, vagy szervezési kérdés, számos pszichológiai és szociológiai kérdést is felvett. Ma már vannak olyan országok, ahol nem a részvételi arányra helyezik a hangsúlyt, hanem a vizsgálat mindenki számára elérhetővé tételére, illetve arra, hogy az egyének megfelelő ismeretek birtokában legyenek képesek dönteni arról: igénybe kívánják-e venni e szolgáltatást vagy sem. Ehhez azonban elengedhetetlen a megfelelő egészségműveltség és egyéni felelősségvállalás.

Világszerte évente egymillió új vastagbélrákos esetet diagnosztizálnak, e betegségnek tudható be a daganatos halálok 10-15 százaléka. Magyarországon évente 10 ezer új beteget tartanak nyilván a statisztikák, a számok enyhe emelkedést mutatnak évről évre. Nálunk ez a második leggyakoribb daganatos halálok, sorolta Bodoky György főorvos. Ugyanakkor ez az a betegség, amely időben elvégzett szűréssel szinte száz százalékosan kivédhető, hiszen kialakulása hosszú, majd egy évtizedes folyamat. A korai stádiumban felfedezett betegség 90 százaléka véglegesen gyógyítható. Bár többféle szűrési módszer létezik, abban azonban konszenzus van, hogy a leghatékonyabb ezek közül a kolonoszkópia, a vastagbél tükrözés. Ennek során ugyanis nemcsak prevencióról, hanem terápiáról is szó van, mivel a vizsgálat során felfedezett polipot például azonnal eltávolítják. Magyarországon az elmúlt egy évtizedben többféle pilot zajlott a szűrés lehetséges bevezetésével kapcsolatban, általános kiterjesztése azonban még mindig nem valósult meg, míg Lengyelországban például a lakosság kolonoszkópiás átszűrtsége 60 százalékos!