Transzparensebben kommunikál az OMSZ a kiérkezési időkről
Teljes szemléletváltás hozott átláthatóságot az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) adatközlési gyakorlatában, derül ki a Telex összeállításából.
A szervezetnél lezajlott vezetőváltás után végre kiadták a mentők kiérkezési idejére – köztük a kulcsfontosságú 90. percentilisre – vonatkozó részletes, strukturált adatokat. Az új adatsorok utólagosan igazolták a korábban szakmai becslésekre támaszkodó elemzéseket, amelyeket az intézmény előző vezetése még élesen elutasított.
A mentőszolgálat teljesítményének értékelésekor a szakma világszerte kiemelten kezeli az úgynevezett 90. percentilist, vagyis azt az időtartamot, amelyen belül az esetek 90 százalékában kiérkeznek a mentőegységek. Míg az átlag vagy a medián csupán a közepes teljesítményről nyújt képet, a 90. percentilis megmutatja a rosszabbul teljesítő esetek felső határát is. Korábban az OMSZ nem tette közzé ezt a mutatót, így Ferenci Tamás biostatisztikus a megkapott adatok alapján matematikai modellel becsülte meg a kiérkezési időket.
A számítások szerint a legkritikusabb, életmentést igénylő Kiemelt P1-es kategóriában a 90. percentilis országosan 19-23 perc, Budapesten 17-25 perc között mozgott, ami azt jelentette, hogy a betegek 10 százalékának ennél is többet kellett várnia. Bár a korábbi vezetés elzárkózott az adatok kiadásától, és a becsléseket megbízhatatlannak minősítette, az egészségügyi irányításban és az OMSZ élén bekövetkezett változások után az új vezetés már nyitott és transzparens kommunikációt hirdetett meg.
Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő ismételt közérdekű adatigénylésére az OMSZ ezúttal teljes körű, közvetlenül feldolgozható Excel-fájlban adta ki az elmúlt öt év tényadatait. Az adatok utólagos összevetése megmutatta, hogy a korábbi statisztikai becslések kifejezetten pontosnak bizonyultak: a legfontosabb, Kiemelt P1-es prioritási szinten a becslés átlagos eltérése mindössze 0,6 perc volt a valós adatokhoz képest, és a relatív hiba egyetlen kategóriában sem haladta meg a 11 százalékot.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nyílt adatkezelés és az esetleges hiányosságok vállalása nem az életmentők munkáját kérdőjelezi meg, hanem az ellátórendszer folyamatos fejlesztését és a társadalmi bizalom megerősítését szolgálja.
