Életmód, gyógyszerek, rehabilitáció
Tovább csökkenhetne a kardiovaszkuláris okú halálozás
Az infarktusellátás körülményei európiai szintűek, az ellátáshoz való hozzáférés azonban rosszabb – mondta lapunknak dr. Becker Dávid, a Magyar Kardiológusok Társaságának főtitkára.
− Az akut kardiovaszkuláris események halálozását a gyors és jól szervezett beavatkozásoknak köszönhetően sikerült csökkenteni. A halálesetek többsége mégis vaszkuláris ok miatt következik be. Hogyan javíthatók a hosszú távú eredmények? Mit tehet ezért a szakma, az alapellátás, a beteg, a társadalom?
– Magyarországon szám szerint azért magas a kardiovaszkuláris okú halálozás, mert több a beteg. Körülbelül kétszer annyi infarktusos beteget látunk el 100 000 lakosra vetítve, mint például Németországban vagy Észak-Európában. Ennek talán a legfontosabb oka, hogy az egészséges életmóddal nem állunk jól, már a születésünktől nem élünk egészségesen. Rontja a helyzetet, hogy ha valaki túlél egy kardiovaszkuláris eseményt, akkor utána nem változtat az életmódján, hiszen a kezelésnek köszönhetően gyorsan rendbe jön. Továbbra is mozgásszegény életmódot folytat, marad a túlsúly, de a dohányzásról sem szokik le, legfeljebb egy rövid ideig, és nem szedi a gyógyszereket. A leggyakrabban a sztatint hagyják abba, pedig infarktus után feleakkora a második infarktus esélye, ha a beteg sztatint szed. A rossz kooperációban nagy szerepe van az interneten szereplő álhíreknek, amelyek szerint a sztatinok ártalmasak. Jó esetben a beteg elmondja, hogy ezért nem szedi a gyógyszert, és el tudjuk neki magyarázni, hogy elég valószínűtlen, hogy egyik kezünkkel megmentjük őt, a másikkal viszont ártani akarunk neki. Az infarktusellátás körülményei európiai szintűek, világszínvonalú eszközökkel dolgozunk, ezen nem múlnak az eredmények. Az ellátáshoz jutás rosszabb, mint Nyugaton, két-háromszor hosszabb a hezitációs idő. A magyar beteg átlagosan 3 óra múlva kér segítséget, de még ekkor sem mentőt hív. Pedig, ha eljut a mentőszolgálathoz a hívása, akkor ők tudják, hova kell vinni a beteget. A késlekedésen életek múlhatnak, hiszen teljes koronáriaelzáródás esetén órák alatt elhal a szívizom, amit az első órában meg lehetne menteni. Szükség lenne kiterjedt ambuláns rehabilitációra, ami jelenleg sajnos csak hézagos, főként Közép-Magyarországon okoz komoly gondot, hogy nincs államilag megfelelően finanszírozott ambuláns kardiológiai rehabilitációs ellátás, pedig komoly igény lenne rá. A fiatalabb, dolgozó, infarktuson átesett betegek már nem tudják vállalni a régen szokásos többhetes rehabilitációs fekvőbeteg-típusú kezelést. Holott lenne ennek is haszna, hiszen a beteg itt kiszakadhat az addigi környezetéből, át tud térni az egészségesebb életmódra, megtanulja az ehhez szükséges új technikákat.
− Merre tart a kardiológia? Hol van még helye új terápiának, milyen gyógyszerfejlesztésekre számítanak?
− A kardiológia valamennyi ága gyorsan fejlődik. A koronáriaintervenciókban újdonságot jelenthet a felszívódó sztentek alkalmazása. A kezdeti eredményeket már látjuk, jelenleg kérdéses, hogy ez lesz-e a jövő. Komoly az előrelépés a strukturális intervenciók, a billentyűhibák katéteres kezelése terén. Az aortaszűkület jól ellátható katéterrel (TAVI), ma már világszerte sok ezer ilyen beavatkozást, itthon is több százat végzünk évente. A többi billentyűhiba katéteres ellátása még fejlesztést igényel, ennek oka az anatómiai viszonyokban keresendő. Szívelégtelenségben sok év után új gyógyszer került a piacra, és reméljük, széles körben elérhetővé fog válni, és a legsúlyosabb, ismételt infarktust okozó hyperlipidaemiák új típusú gyógyszere is kezd elérhetővé válni. Keringéstámogató eszközök kerülnek a terápiába, amelyek hosszú ideig tudják támogatni a keringést. És talán egyszer reális kezelési lehetőség lesz a teljes műszív.
− Milyen a humánerőforrás-helyzet a kardiológiában? Mit tesz a társaság a fiatal szakemberek megtartásáért?
− A kardiológiában is keletkezett egy jelentős szakmai hiány, nincs elég középkorú tapasztalt szakorvos. Talán most már kedvező tendencia indult meg, mert az utóbbi években örvendetesen nő a rezidensek száma, kellő számban jelentkeznek a fiatalok. Feltétel viszont, hogy a képzésnek is fejlődnie kell, hogy a rezidens mindenben részt tudjon venni, ami ma a kardiológiát jelenti. Nem kell mindenkinek csúcsintézményben dolgoznia, de mindenkinek meg kell ismernie a kardiológia valamennyi területét. A szakma presztízse jó, hiszen minden elérhető, ami a világban jelen van. A legnagyobb rendezvényünk a balatonfüredi kongresszus, ami több mint 2000 regisztrált résztvevővel a legnagyobb orvostudományi rendezvény hazánkban. További országos jelentőségű rendezvényeink a Debreceni Kardiológiai Napok, a Budapesti Kardiológiai Napok, a munkacsoportok rendezvényei, például a Prevenciós és Rehabilitációs, az Intervenciós, a Szívelégtelenség, illetve az Aritmia és Pacemaker munkacsoportok éves rendezvénye.
Az idei balatonfüredi kongresszuson két közös szimpóziumot is szervezünk az Európai Kardiológiai Társasággal, ahol az adott szakterület legkiválóbb képviselője osztja meg tapasztalatait a magyar szakemberekkel. A társaság további kiemelt célja a tagság számára a folyamatos online szakmai kapcsolattartás biztosítása, fejlesztése. Folyamatosan nyitunk a társszakmák felé (háziorvosok, belgyógyászok, intenzív terápiás szakemberek) a betegek minél teljesebb körű ellátásának megvalósítása érdekében.
(A Medical Tribune korábbi számában megjelent interjúban az MKT főtitkáraként szólalt meg Becker Dávid, akit azután májusban jelölt elnökévé választott a társaság.)
