Töréspontra kell vinni az egészségügy sorskérdéseit

– Szombaton nagygyűlésre várja tagságát a Magyar Orvosi Kamara (MOK). Ott lesznek?

– Nem bojkottáljuk a rendezvényt, valamennyi tagunkat és szimpatizánsunkat arra buzdítjuk, hogy jöjjenek el. Vannak konkrét javaslataink is, amelyeket szeretnénk elmondani a Vasúttörténeti parkban, amennyiben erre lehetőséget kapunk. Azonban úgy tartjuk, hogy ez a nagygyűlés a kamarai tisztújítás időszakában kampányfogás is, hiszen két hónap múlva új elnökséget választunk; taktikus húzás volt pont most összehívni 800-1000 orvost egy olyan fajsúlyos eseményre, ahol akár a miniszterelnök is megjelenhetne.

– Kicsit túlzó remény, hiszen még Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter sem is tartotta illetékesnek magát a MOK meghívásának kézhezvételekor. Mit szeretne elérni az ÚT?

– Azt, hogy a három miniszter, államtitkár, vagy a tárcák képviselői érezzék a nagygyűlés súlyát. Ehhez azonban nem elég csupán a követeléseket leírni, hanem azokhoz konkrét határidőket is meg kell adni. Például, hogy nyolc héten belül írjunk alá megállapodást arról, hogy 2020 januárjától jár a 900 ezer-1millió forintos szakorvosi alapbér. Ez a konkrétum például hiányzik a kamara öt pontjából.

– Éger István, a MOK elnöke egy interjúban elmondta, hogy 2021-től követelnék az alapbért.

– A saját tagságunk, és az 1001 orvos hálapénz nélkül Facebook-csoportban végzett felmérésünk azt igazolja, hogy az orvostársadalom nem tud ennyit várni a béremelésre. Nem látjuk azt sem, hogy mik a MOK tervei az egészségügyi rendszer megújítására. Az ÚT azt is javasolja, hogy hat hónapon belül álljon fel egy olyan munkacsoport, amely meghatározza, hogy merre menjen tovább az egészségügy.

– Ebben 25 éve nem sikerül dűlőre jutni.

– Éger István 16 éves regnálása alatt, sőt, az elmúlt 30 évben nem változott semmi, az eredmények is láthatatlanok. Ahogyan a kamara, úgy az ellátórendszer sem transzparens. Éppen ezért van itt az ideje, hogy töréspontra vigyük ezt a kérdést, amibe – a mi álláspontunk szerint – sokkal nagyobb lendülettel kellene beleállnia a kamarának, felhívva a döntéshozók és a lakosság figyelmét is arra, hogy már nincsenek tartalékok a rendszerben. Az utóbbi időszakban több olyan eset is napvilágra került – legutóbb például a zalaegerszegi szívsebészeten történtek –, amelyek azt mutatják, hogy a rendszerhibák miatt is olyan halálesetek történnek, amelyek elkerülhetőek lettek volna. Vannak olyan jól működő rendszerek, ahol az orvosnak, egészségügyi dolgozónak etikai kötelessége jeleznie, ha hiba, vagy nemkívánatos esemény történik az ellátás során, vagy ha nem optimális egy-egy ellátási folyamat. Más országokban ez automatikusan részletes kivizsgálást von maga után, hogy tanuljanak belőle, kijavítsák a hibákat, és a tanulságokat beépítsék a rendszer egészébe.

– A MOK öt pontban határozta meg a szombati nagygyűlésre a követeléseit. Ezekkel egyetértenek?

– Amit, és ahogy a kiemelt szakdolgozói kompetenciákkal kapcsolatban megfogalmazott az elnökség, az a mai, modern egészségügyben nem megfelelő álláspont, a többi négy pont az ÚT számára is elfogadható, kiemelve például a nyugdíjas kollégák továbbfoglalkoztatására vonatkozó kitételt. Ugyanakkor mi úgy véljük, hogy egy olyan rendszer felé kell elmozdulni, ahol a nyugdíjas orvos nem kényszerül arra, hogy dolgozzon.

– Miért nincs párbeszéd a MOK és az ÚT között?

– Ez nem a mi hibánk. Már többször kezdeményeztünk párbeszédet, de sokszor hallgatás a válasz, vagy ha mégis reagálnak, azt nem érdemben teszik. Az etikai kódex megújítására irányuló javaslataink például a jogi útvesztőben tűntek el, pedig ha a kamara akarná, megtalálná a módját annak, hogy befogadja és képviselje ezeket a kezdeményezéseket.

– A kamarai választáson hogy áll az ÚT?

– Abszolút többségünk nincs, így szükségünk van a velünk szimpatizáló országos küldöttekre.

– Van elnökjelöltjük?

– Igen. Kincses Gyula.

– Régről ismerjük a volt államtitkár nevét. Miért nem új arcot hoztak, ha már az egészségügy teljes megújulását tűzték a zászlójukra?

– Az elnökaspiráns személyét, aki jártas az államigazgatásban, és rendelkezik a pozíció betöltéséhez szükséges diplomáciai érzékkel, szakmapolitikai tudással, az ÚT 400 tagja véleményezte és hagyta jóvá azzal, hogy Kincses Gyula – amennyiben a küldöttek többsége bizalmat szavaz neki és az ÚT programjának – két év múltán bizalmatlansági szavazást kér majd annak megerősítésére, hogy jó úton haladunk.

Az ÚT számára elsősorban nem az elnök személye a fontos. A mi álláspontunk az, hogy ne az elnöknek legyen kamarája, hanem a kamarának legyen olyan elnöksége, amelyből nem csak egyetlen embert hallunk. Ezért nem csupán elnököt, hanem egy teljes elnökséget indítunk a választáson. Három-négy éve dolgozik együtt egy 9-10 fős, a legkülönbözőbb világnézetű emberekből álló csapat, széles rálátással a hazai és a világ egészségügyi ellátórendszereire. Tudjuk, mi az, ami prioritás kell legyen itthon, és mely, külföldön már bevált gyakorlatot érdemes adaptálni ahhoz, hogy új lendület adjunk a MOK-nak annak érdekében, hogy méltóságban lehessen gyógyítani és gyógyulni.

– A kamara működését meghatározó törvény szerint a MOK-nak lehet erre ráhatása?

– Tisztában vagyunk azzal, hogy a kamara nem érdekképviselet, azonban most mégis felvállalt egy olyan tipikusan szakszervezeti követelést, mint a 900 ezer forintos szakorvosi alapbér. Egyetértünk ezzel, ugyanakkor nekünk orvosoknak meg kell mutatnunk azt is, hogy mit adunk ezért cserébe. Annyi nem elég, hogy örüljenek, hogy egyáltalán lesznek orvosok a kórházakban. A nagygyűlésen azt is el kell mondanunk a döntéshozóknak és a társadalomnak, hogy nem a béremelés a fontos, hanem az, hogy egy kiszámítható, korrekt, korrupció nélküli, minőségi mutatókra épülő egészségügyünk legyen, amelynek alapja az orvosok egzisztenciális megbecsülése, mert csak így tudjuk hitelesen és őszintén feltárni a hibákat, amelyek feltárásával folyamatosan jobbá tehetjük az ellátórendszert.

Sajtóhírek szerint a miniszterelnök két nagyon fontos dolgot említett Kötcsén. Az egyik, hogy meg kell szüntetni a hálapénzt, a másik, hogy Kásler Miklós emberi erőforrás miniszternek eredményeket kell felmutatnia. Fontos lenne, hogy a kamara megerősítse ebben a döntéshozót, hogy elmozdulhassunk egy olyan eredményalapú egészségügy felé, ahol az eredmények életekben, életévekben és minőségi mutatókban mérhetők, nem csak az épületekbe öntött betonban, vagy a légkondicionálók felszerelésében.

– Az egészségpolitika is a megnyerhető, és egészségben töltött életévek számának növelését tűzte ki célul.

– Retorikában nagyon jó tárca, de mérhető eredményeket is fel kellene mutatni, hiszen a politikai döntéshozó a számokból és a statisztikákból ért. Amikor Kásler Miklós elmondja, hogy a magyar egészségügy teljesítményét tekintve Európa középmezőnyébe tartozunk, ezt semmilyen konkrét adattal nem támasztja alá. Egyébként még az is lehet, hogy ez így igaz, de ismerve számos, hiteles, európai országokat összehasonlító minőségi mutatót, illetve azt, hogy a hazai ellátórendszer milyen torz motivációk mentén működik, ez nehezen képzelhető el.

– Az egészségügyben és az egészségpolitikában a passzátszelet fújó „orvosbárók” ellenében is meg lehet lépni azt, amit az ÚT szeretne?

– Az arányokat tekintve számszerűen kevés az „orvosbáró”, de ha a befolyást nézzük, akkor valóban mi vagyunk kisebbségben, ugyanakkor a többség akaratával a hátunk mögött eredményesek lehetünk. Márpedig azt tapasztaljuk, hogy az orvosok kétharmada, négyötöde változáspárti. Felnőtt egy olyan orvos- és szakdolgozó generáció, amelynek tagjai már csak a tankönyvekből ismerik a Kádár-rendszert. Nekik már nem kéne „megtanulni” az abban a korban gyökerező feudális egészségügyet. Ez a politikusok erkölcsi adóssága is, amiben az orvosi kamara is részes.

Éppen azt a másfajta szemléletet kell megvalósítani a gyakorlatban is, hogy merje az alorvos, vagy az adjunktus jelezni akár a professzornak is, hogy a feltételek hiányában sérül a saját, vagy a beteg biztonsága, mert tudja, hogy a kamara mögötte áll, és megvédi. Vannak erre jó gyakorlatok külföldön, amelyek bevezetését szorgalmazhatja a kamara.

– A kormány a pozitív eredményekre kíváncsi, ám ebből a szempontból az egészségügy nem éppen sikerágazat. Meg lehet fogalmazni a problémákat röviden úgy, hogy a politikusok ne azt lássák, hogy akkor bukták el a következő választást, amikor nekiláttak a rendszer átalakításának?

– A szombati nagygyűlésen hozzuk nyilvánosságra az ÚT 12 pontját „Mit kíván a magyar orvos” címen. Ebben röviden és közérthetően összefoglaltuk mindazt, amit az ÚT szeretne elérni. Ebből a döntéshozó is láthatja, hogy elindult az orvosszakmán belül egy haladó szemléletű átalakulás, és ezen belül egy erkölcsi megújulás is. Mert sajnos az orvostársadalom, köztük én is, aktívan vagy passzívan, de asszisztáltunk ahhoz, hogy ma egy torz ellátórendszerben élünk és dolgozunk. A MOK-nak el kell kezdenie a példamutatást transzparenciában és az őszinteségben, hogy a rendszer egésze is átlátható legyen, és a betegek érdekét szolgálja. Az átalakításhoz persze szükség van politikai bátorságra, és egy olyan felvilágosult miniszterelnökre, aki felvállalja a népszerűtlen intézkedéseket, vagy akár a botrányokat, de mindezt azért kell megtennie, hogy a magyar lakosság biztonságosabb és jobb ellátást kapjon.