Több az orvos, de nem elég, kevesebb az ápoló, és nincs utánpótlás
Míg az orvoslétszámot sikerült növelni a rezidensprogramok bevezetésével, az ápolóhiány azonban egyre égetőbb. Erre utal az is, hogy mind több kórházban alkalmaznak szakképzetlen nővéreket.
Az elmúlt öt évben emelkedett a fiatal, 25-39 év közötti orvosok száma, azonban ez a növekmény nem jelenti azt, hogy mindenütt van elegendő orvos – derült ki a humánerőforrás-monitoring rendszer 2022. évi adataiból, amelyeket Páva Hanna, az Országos Kórházi Főigazgatóság Humánerőforrás-fejlesztési Igazgatóságának vezetője ismertetett a Magyar Kórházszövetség XXXV. kongresszusán, Tapolcán.
A 40 év feletti orvosok száma ugyan csökkent 2017-2022 között, a 35-39 évesek tavaly már 242 fővel szerepeltek többen az alapnyilvántartásban, mint 5 évvel korábban. Ebben az időszakban 229 fővel nőtt a létszám a 25-29 év közöttiek esetében, tavaly december 31-én ők 3846-an voltak. A legnagyobb növekményt a 35-34 éves korosztályban sikerült elérni, míg 2017-ben 2904, addig 2022-ben 3830 orvost tartottak nyilván a körükből. Mindez azt igazolja, hogy a korábbi években bevezetett rezidensi ösztöndíjak bevezetésével és a gyakorló orvosok képzésének átalakításával a pályán tudták tartani a fiatalokat. Azonban – mint az igazgató megjegyezte – mindez nem jelenti azt, hogy mindenütt kellő létszámban van orvos, ugyanis az elosztottságban régiónként és kórházanként is nagy különbségek tapasztalhatóak: az intézmények harmada foglalkoztatja a kórházi orvosok és szakorvosok 81 százalékát, a munkaerő elsősorban a klinikai központokban, az országos intézetekben, és egyes megyei kórházakban összpontosul. Ennek oka az is, hogy a magasabb progresszivitási szint több szakembert kíván, de a kisebb kórházak ezért sokszor szakorvos nélkül maradnak.
A szakorvosképzés 2012-ben elindított átalakítása 2015-re kezdett beérni, ekkor már markánsan emelkedett a szakképzésbe belépők száma. Míg a frissen végzett orvosok mindössze 47 százaléka kezdte meg a gyakorló éveit 2010-ben, arányuk tavaly már 72 százalék volt, bár a csúcsot (77 százalék) 2021-ben sikerült elérni.
A szakképzésbe belépők háromnegyede igényel ösztöndíjat, a Markusovszky ösztöndíj bevezetésének évében, 2011-ben 610, míg 2021-ben 287 főnek folyósították havonta a nettó 100 ezer forintot, a hiányszakmás ösztöndíjat pedig 432 szakképzését megkezdő fiatal orvos kapott 2021-ben. A szakorvosképzés átalakítását célzó legutóbbi lépés tavaly szeptemberben történt, az akkor megjelenő miniszteri rendelet lehetővé tette hogy a rezidensek – kompetenciákhoz igazodóan – hamarabb kezdhessék el az önálló munkavégzést.
A migrációs tendencia egyelőre nem változik az orvosok körében – mutatják a számok. A szakképesítésük külföldön történő elismerése céljából hatósági bizonyítványt kérő orvosok száma 2012-ben volt a csúcson, akkor 1106-an folyamodtak ilyen igazolásért – ide értve azt a 166 főt is, aki tanulási céllal érkezett akkor Magyarországra –, tavaly már csak 789 fő igényelt hatósági bizonyítványt, köztük 367 fő volt a külföldiként nálunk tanuló – számolt be Páva Hanna.
A fiatal orvosok igényei mentén kell inspiráló környezetet teremteni
A növekvő orvosszámban nagy szerepe van annak, hogy mind többen csatlakoznak rezidensként a kórházi munkába, ám Papp Zsombor a Magyar Rezidens Szövetség képviseletében azt is megjegyezte, rezidensek 92 százaléka az intézmények 50 százalékában helyezkedik el, előnyben részesítve a sokszakmás, nagyobb szolgáltatókat. Bár ma már az sem egyértelmű, hogy az orvosi egyetem elvégzése után kórházban kezdenek dolgozni a medikusok, hiszen sokan inkább vállalkoznak, de az egyre szaporodó techégek és startapok is „levadásszák” őket. A szakképzés során a szakmaváltások jelentenek elvesztegetett időt, ezért kívánatos lenne, hogy az orvostanhallgatók mielőbb rendelkezzenek a szakterület kiválasztásához szükséges információkkal. A szakképzést váltók aránya egyébként mintegy 10 százalék.
Bár sokan úgy jellemzik az ifjabb generációt, hogy nem veszik komolyan a munkát, ám ennek az érzetnek inkább az lehet az oka, hogy a fiatalok egyre kevésbé akarnak betagozódni a hierarchikus kapcsolatrendszerekbe, ami azonban Papp Zsombor szerint előnynek számít a szakdolgozókkal és társszakmákkal való együttműködésben. A fizetések rendezése és az előző generációk mintájából okulva a fiatal orvosok már nem hajlandóak kizsigerelni magukat, igényt tartanak a szabadidőre, pihenésre és a rugalmas beosztásra. Az ország egyes intézményei vonzóak a rezidensek számára, és meg is tudják tartani őket, ezeket a jó gyakorlatokat érdemes lenne közzétenni – jegyezte meg.
Az aktív dolgozók egyre nagyobb hányadát teszik ki a rezidensek, ezért be kell vonni őket a döntések előkészítésébe, ami segít abban, hogy jobban érezzék magukat a rendszerben. Kiszámítható környezetre és jövőképre van szükségük, amire biztonságosan építkezhetnek, a minőségi képzés mellett a megváltozott prioritásokat is figyelembe kell venni a beosztásban.
A vezető rezidensi rendszer mára országosan kiépült, és az abban szerepet vállalók pótlékait is sikerült rendezni, és működik az elektronikus nyilvántartási rendszer (RENY) is, ami elengedhetetlen feltétele volt a kompetencia alapú képzés bevezetésének.
Kevés az ápoló, többeket foglalkoztatnak szakképzettség nélkül
Míg az alapnyilvántartásban 273391 szakdolgozó szerepelt – 41 százalékuk ápolói szakképesítéssel – 2022. december 31-én működési engedéllyel 112309 fő rendelkezett, mintegy 45 százalékuk ápolói szakképesítéssel. Legrosszabb, mindössze 39 százalékos ez az arány a 35-39 évesek körében. A valamilyen egészségügyi szakképesítést szerzők 50-55 százaléka aktív, a legfiatalabbak vannak a legkevesebben: a 2022-ben végzettek mindössze 25 százaléka dolgozik ténylegesen az egészségügyben. Az adatok azt mutatják, hogy meglehetősen lapos az utánpótlási görbe, a következő tíz évben nagyságrendekkel többen mennek majd nyugdíjba, mint ahányan a helyükbe léphetnének – hívta fel a figyelmet Páva Hanna, aki beszámolt az OKFŐ márciusi, eseti felmérésének eredményeiről is, amelyet a betegágy mellett több műszakban, teljes munkaidőben, az OKFŐ fenntartásában lévő intézményekben és a klinikai központokban foglalkoztatott ápolók körében végeztek.
Összességében csökkent az ápolók száma a vizsgált körben, és bár a fiataloknál (20-24 év között) tapasztaltak nagyobb arányú pozitív eltérést, a 35-39 évesek 28, a 40-44 év közöttiek pedig 35 százalékkal voltak kevesebben.
Szakképzetlen ápolókat több intézményben és nagyobb arányban foglalkoztatnak a több műszakban, betegágy mellett 2019-hez képest – mutatják a számok. Míg 2019-ben hét intézmény volt, ahol nem dolgozott szakképzetlen ápoló, addig 2023 januárjában már csak három számolt be erről. Ugyanebben az időszakban 11-ről 16-ra emelkedett azon szolgáltatók száma, ahol 15 százalék fölött volt a szakképzetlen ápolók aránya.
Rendkívül rossz eredményeket hozott az ápolói hivatás megítélése. Az országos átlag 2,9 lett az 1-5-ig terjedő skálán a megkérdezett intézmények kétharmada közepesnek, vagy annál rosszabbnak ítélte a hivatás helyzetét. A legjobb eredmények (4) Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg, míg a legrosszabbak Pest (2,1) és Győr-Moson-Sopron (2,2) vármegyékben születtek.
A kutatások és becslések szerint 20-25 ezer ápoló hiányzik a hazai egészségügyi ellátórendszerből. Erről már Bugarszki Miklós, az Albert Schweitzer Kórház-Rendelőintézet ápolási igazgatója beszélt előadásában. Az okok között kiemelte a képzési rendszer instabilitását. A szakképzést számos alkalommal szabták át az elmúlt években, és bár most visszaállt az általános ápolóképzés, ám az nem négy, hanem hat éven át tart, így két évet elvéve az aktív munkában töltött időből, bár többletképesítést ezek a plusz évek nem jelentenek.
Az olyan szakmapolitikai intézkedések, mint az átvezénylés, vagy akár a Covid-időszakban bevezetett járványügyi rendelkezések sokakat késztettek felmondásra, ezek nyomán „ápolási egységnyi embert lehet veszíteni” – fogalmazott az ápolásvezető. A szakdolgozóhiány túlterheltséget, fáradtságot, kiégést és feszültséget okoz a munkahelyeken, ami az intézményi működésre is negatív hatással van, romlik az ápolás minősége, növekszik a nemkívánatos események száma. Ez nem csupán betegbiztonsági, de gazdasági kockázatokat is hordoz, az ápolási napok számának növekedése miatt a költségek is emelkednek – hívta fel a figyelmet Bugarszki Miklós.
