Tíz éve gondozzák a tüdőtranszplantáltakat
Jelenleg több mint 150 tüdőtranszplantált beteg utógondozását végzi a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikája.
„Felemelő és megismételhetetlen élmény, amikor újra levegőt tud venni az ember, erőlködés és segédeszközök nélkül” – mondja Merth Attila, aki 12 éve esett át tüdőátültetésen, és éppen a kötelező kontrollvizsgálaton járt a klinikán. A műtét előtt az adott erőt számára, hogy konkrét célkitűzése volt: szeretett volna ismét röplabdázni. Ezt sikerült elérni, sőt bőven felül is múlni, meséli, hiszen a transzplantáció óta a szervátültetett röplabdaválogatottal európai és világbajnokságot is nyertek.
A Zala megyei férfi egyike annak a több mint 150 tüdőtranszplantáción átesett betegnek, akinek az utógondozását a Pulmonológiai Klinika végzi. A betegeket – az állapotuktól függően – általában a transzplantáció után 2-4 héttel helyezik át a klinikára, és ettől a perctől indul az utógondozás, amely élethosszig tart – mondja dr. Bohács Anikó egyetemi docens, az utógondozó csapat vezetője.
Az első évben a legintenzívebb a munka, hiszen a kórházból való távozás után három hónapig hetente kell kontrollvizsgálatra járni, melynek része például a gyógyszerszint, a légzésfunkció ellenőrzése, de a hörgőtükrözés és a tüdőbiopszia is. Ezzel a szoros felügyelettel meg lehet előzni, hogy egy tünetmentes kilökődési reakció észrevétlen maradjon – magyarázza Bohács Anikó. Az első év után, ha panaszmentes a páciens, már csak 2-3 havonta kell bejönnie a klinikára, emellett ha bármilyen légúti fertőzés, lázas állapot alakul ki, akkor lehetőség szerint ide érkeznek ellátásra a biztonság kedvéért.
A tüdőtranszplantált betegek esetében a legnagyobb kihívást annak az egyensúlynak a megtalálása jelenti, hogy egyszerre mérsékeljük a fertőzés kockázatát és akadályozzuk meg a szerv kilökődését – mutatott rá Bohács Anikó, hozzátéve, hogy a tüdő az egyetlen olyan beültetett szerv, ami – a légzés útján – közvetlen kapcsolatban áll a külvilággal, így a különböző fertőzések komolyabb problémát jelentenek ezeknél a betegeknél más szervtranszplantáltakhoz képest.
A tüdőtranszplantált betegeknek a rendszeres kontrollon túl figyelniük kell az életmódjukra, a személyi higiénére, a folyadékfogyasztásra, az étkezésre, a gyógyszerszedésre, és számos más, a mindennapokat érintő dologra. Így az utógondozás része az edukáció is – mutat rá Csernus Katalin vezető ápolónő. A legfőbb szerinte, hogy a betegek teljes életet élhessenek, sokat sportoljanak, de meg kell tanulniuk, mennyire fontos a rendszeresség például a gyógyszerszedésben. „Mivel akár évtizedeken át visszatérő betegekről van szó, családias a hangulat, mindenkiről tudunk egy történetet” – ad némi betekintést. Tapasztalata szerint a tüdőátültetett betegekre jellemző, hogy nagyon motiváltak. Sokat dolgoznak annak érdekében, hogy megfelelő szinten tartsák egészségi állapotukat, és ebben kiemelten fontos a család szerepe, támogatása is.
