Sorsszerűség szülte az első hazai gyermek-tüdőátültetést
Egy cisztás fibrózissal született 13 éves kislány, Máté Dorka kapott először új tüdőt Magyarországon. Hazai sorstársait eddig Bécsben transzplantálták, mert világszerte is ritkák, talán az átültetések egy százalékát teszik ki ezek a beavatkozások.
Máté Dorkának nem kevesebb, mint tizenhárom évet kell bepótolnia. Tizenhárom nehezen megélt esztendőt, számára eddig ugyanis kezelésekkel telt „az önfeledt gyermekkor.” Szülei már születése másnapján tudták, hogy bélelzáródása veleszületett betegségre utal, hogy nemigen élhet majd teljes életet, aztán tavaly szeptemberben állapota kritikusra is fordult. Decemberben várólistára került, s március 26-án jött a riasztás, hogy új szervet kaphat.
Sorsszerűség szülte, hogy Dorka tüdőtranszplantációját idehaza végezzék el. A mondatot Elek Jenő, az Országos Onkológiai Intézet (OOI) Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztályának vezetője mondja az első hazai gyerek-tüdőátültetést bejelentő sajtótájékoztatón. A Semmelweis Szalonban, ahol a nemrégiben operált kislány kivetítőn keresztül szól hozzánk. Azt mondja, mindenképpen részt akart venni, el akarta mondani, hogy az első levegővétel ugyan nehéz volt, de aztán jött a nagy fellélegzés; el akarta mondani, hogy köszöni a falunak, a barátainak, Kamillának meg az unokatestvérének a sok biztatást. S el akarta mondani azt is, hogy neki is van bakancslistája: a síelés, meg eljutni Ausztráliába – bepótolni ezt a 13 évet.
Az Országos Onkológiai Intézetben az OOI és a Semmelweis Egyetem együttműködésében március végén volt Magyarország első gyermek-tüdőátültetése. Az operációra cisztás fibrózis miatt volt szükség. E beavatkozás kevesebb, mint egy százalékát teszi ki az összes transzplantációnak; a bécsi központban is évente egyet-kettőt végeznek el. Hiába hozták hát haza 2015-ben Bécsből a tüdőátültetést, kicsi volt az esély arra, hogy Magyarországon gyermekek tüdőátültetése is megvalósulhat, ám „a sors közbeszólt.” Dorkának egyik oldalon ugyanis lényegében már nem volt tüdeje, a másik oldalon pedig légmell alakult ki – magyarázza Elek Jenő, aki szerint valóságos újjászületést láthattak a hat órás beavatkozás után.
Az, hogy mennyire bonyolult mindez a beteg kiválasztásán, operálásán át a reményeik szerint évtizedekig tartó utógondozásig, az jelzi legjobban, hány intézetből, mennyien ülünk itt – mutat körbe a szalonban Szabó Attila, a Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekgyógyászati Klinikájának igazgatója. Mint jelezi, intézetük ma mintegy 200 gyereket gondoz transzplantációt követően, ami nemcsak a gyerekek mérete, hanem élettani funkciói miatt is más, mint felnőtteknél. A gyermek-tüdőtranszplantáció hátterében egyébként leggyakrabban a cisztás fibrózis áll; kb. minden négyezredik szülésnél, azaz évente mintegy húsz esetben fordul elő. Nem mindenki jut gyermekkorában súlyos állapotba, de az esetek mintegy 90 százalékában a végső megoldást a betegségre csak a szervátültetés jelentheti.
A transzplantáció, amelyben megint lépett egyet előre Magyarország, s amelyre a Semmelweis Egyetem az infrastrukturális fejlesztések területén is kiemelt figyelmet fordít. A statisztikák szerint évente 50 fölötti számban végeznek szívátültetést, mintegy 170-en kapnak új vesét, 80-an májat, négyen hasnyálmirigyet, s 25-en új tüdőt – sorolja az adatokat Merkely Béla, az egyetem klinikai rektorhelyettese. Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója az eredményekről szólva arra is emlékeztet: amikor a felnőtt-tüdőátültetést hazahozták Magyarországra, az első tájékoztatón jelezték, hogy a komplikáltabb eseteket továbbra is Bécsben operálják majd, ám azóta csak egy beteget kellett ott műteni. Felemelő volt számára, amikor intézetét felkérték a feladatra, amelyhez érezte kollégái elszántságát és tudta képességét.
A beavatkozás azonban mindenkinek nagy lelki teher. Dorkát a műtét után három napig altatták, de a hatodik nap után már kint volt az intenzívről, és néhány napon belül haza is mehet. Rényi-Vámos Ferenc, az Országos Onkológiai Intézet Mellkasi Központjának vezetője azt mondja, ezek a kis betegek nagyon sokat szenvednek, de Dorka valahogy mindent elképzelhetetlen derűvel viselt.
Tudta, hogy végig kell csinálnia, hogy végre járhasson, futhasson, utazhasson. Tudta, és megcsinálta, gondolja a laikus, akiben már csak egy bizonytalan kérdés merül fel: vajon mi lesz később Dorka tüdejével, amit egy másik kisembertől kapott? Az apa határozottan állítja, csak „meg kell szokni a házasságot” a tüdővel, nem kell új. Bár hallunk második-harmadik transzplantációról, Rényi-Vámos Ferenc szerint a kislánnyal együtt nőhet az új szerv, s remélhetőleg később sem lesz szükség újabb beavatkozásra.
