Tételes finanszírozás: újabb termékeket sorolnak át

A gyógyszeripari trendekről tartott átfogó tájékoztatást az IMS Health értékesítési vezetője, a Medical Tribune-MedicalOnline által szervezett konferencián, amelynek témája a tételes finanszírozású gyógyszerek voltak. A vényre kiváltható illetve a vénynélküli készítmények piacát összehasonlítva az elemzés azt mutatja, hogy míg bizonyos hullámvölgyeket leszámítva – mint például a 2007-es intézkedéseket követő időszak – az elmúlt tíz esztendőben a vényes dobozforgalomban nagy változás nem következett be, termelői áron számolva azonban 2012-ben 3 százalékkal csökkent a piac, addig a vénynélküli termékek esetében folyamatos áremeléssel kompenzálták a piac egy helyben toporgását.

Az originális és generikus szektort esetében Szabó Csenge értékelése szerint az olló folyamatos szétnyílása figyelhető meg. 2006-2007-ig nem volt e két termékkör forgalmában nagy különbség, 2012-re azonban a dobozforgalom 60 százalékát a másolt molekulájú készítmények teszik ki, míg értékben fordított a helyzet: 50 százalékban részesednek az originális készítmények, s csak 30 százalékban a generikusok. Ez utóbbit az árcsökkentéssel magyarázta az IMS Health munkatársa, példaként említve olyan hatóanyagot, amelynek havi forgalma 500-ról 150 millió forintra csökkent, a termelői ára pedig 3200-ról 70 forintra. 

A gyógyszer nagy- és kiskereskedelem sem úszta meg a változásokat. Azoknak a készítményeknek az esetében, amelyek részt vettek a vaklicitben a nagykereskedők 33, míg a patikák 19 százalékos árrés-csökkenést szenvedtek el.

A kórházi piac nagyságát termelői áron számolva 135 milliárd forintra tette Szabó Csenge. Ennek körülbelül 30 százalékát szereznék be központi közbeszerzés révén. Az érintett 62 hatóanyag 43 milliárd forintot képvisel, ám olyan készítmények tartoznak ide, amelyek dobozban mért forgalma folyamatosan csökken.

Ami a tételes finanszírozásba került gyógyszereket illeti, ezek 90 százaléka a 400 ezer forint alatti árkategóriába tartozik, ezen belül azonban többségben vannak a 200 ezer forint alatti termékek.  A tételes finanszírozás bevezetése óta folyamatosan nő az érintett medicinák forgalma, ami vélhetően azzal magyarázható, hogy ezzel a módszerrel több rászorulóhoz jut el a megfelelő készítmény, illetve jobb a betegek együttműködése. Azt azonban, hogy ez utóbbi feltételezés valóban megfelel-e a valóságnak, illetve hogy megérte az átsorolás, mert ily módon hatékonyabbá vált az érintett gyógyszerek felhasználása – a jövőben elvégzett vizsgálatoknak kell kiderítenie.

A tavalyi illetve az idei esztendőben 67,5 milliárd forintot fordít az Országos Egészségbiztosítási Pénztár azoknak a gyógyszereknek illetve eszközöknek a beszerzésére, amelyeket tételesen számolnak el. Ezzel kapcsolatban az OEP főigazgató helyettese, Gajdácsi József arra hívta fel a figyelmet, hogy a tételes elszámolás nem egy kasszát, hanem egy finanszírozási technikát jelent. Jelenleg egyébként 31 764 beteg jut ily módon gyógyszerhez, összesen 35 milliárd forint értékben. Május elsejétől újabb 6 készítmény kerül átsorolásba a tételes elszámolási körbe. Az új rendszer szerint egyébként tételes finanszírozásba kerülnének az újonnan befogadott, drága gyógyszerek is, ám mivel e kassza idén nagyon „kifeszített”, így a most befogadott Hepatitis C kezelésére szolgáló két termék a külön keretbe került. Azt, hogy intézményi szinten milyen tennivalókat jelentenek a tételesen finanszírozott gyógyszerek, arról Sebők Szilvia, a Semmelweis Egyetem gyógyszerésze adott részletekbe menő tájékoztatást.

A tételes finanszírozásba történő átsorolás közel 35 milliárd forintos értékben korrigálta azt a rendszerhibát, amelynek szerepe volt abban, hogy a Széll Kálmán Tervben a gyógyszerkassza igen jelentős megkurtításának szükségességét fogalmazták meg. Ez a tétel ugyanis jelentősen torzította a járóbeteg gyógyszerkeretet, amely így valóban magasnak tűnt nemzetközi összehasonlításban, derült ki az Emberi Erőforrások Minisztérium egészségügyért felelős államtitkársága helyettes államtitkárának szavaiból. A tételes átsorolás azonban más eredményeket is hozott. Az egységes közbeszerzés úgy jelentett árcsökkentést például, hogy az nem jelentett érdekütközést a nemzetközi referencia árazással. Hozzájárul az eredményalapú támogatás, a betegségregiszter kialakításához, nem függ az adott kórház finanszírozásától, gyógyszerkeretétől, így egységes országos hozzáférést biztosít, sorolta Cserháti Péter.

Megjelent egy intézkedéscsomag idén január végén, amely meghatározta a tételes finanszírozás eljárásrendjét. Amennyiben például új szolgáltató szeretne bekerülni abba az intézményi körbe, ahol a betegek hozzájuthatnak tételesen finanszírozott gyógyszerekhez, két eset lehetséges. Amennyiben ez a bővülés nem jár támogatáskiáramlás növekedésével, akkor egyszerű döntési mechanizmus működik, más esetben viszont többletkapacitási eljárásnak minősül. Amennyiben valaki új termékkel kíván megjelenni a tételes finanszírozásban, akkor ez új befogadásnak minősül, s egy újonnan létrejövő testület, a tételes befogadó bizottság – amelybe az EMMI, az OEP, a GYEMSZI és az NGM delegál tagokat – dönt, hogy bekerülhet-e e speciális finanszírozási körbe az adott termék vagy sem.

Egy alig néhány napja módosított rendelet a szakmai irányelvek megszületésének módját szabályozza. Ez a téma más szempontból is rendkívül fontossá vált, derült ki a helyettes államtitkár szavaiból. Jelenleg 498 szakmai irányelvet tartanak számon, közülük 11 már a múlt év végén érvényét veszítette, s ezekből – szakmai döntés alapján – nem készítenek újakat. Nem így a fennmaradó 487 esetében, amelyeket újra kell fogalmazni idén év végéig!

A kockázatmegosztást tette górcső alá – a támogatásvolumen szerződésekre utalva - az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének korábbi elnöke, Szolyák Tamás, akinek előadásából kiderült: az Egyesült Államokból származó módszert szülőhazájában egyáltalán nem a gyógyszeriparra szabták, ott a biztosítók és az egészségügyi szolgáltatók között jött létre, s lényegében azt jelentette, hogy a finanszírozási kockázatot a kórházakra terhelték. Európában ugyanakkor kockázatmegosztásról elsősorban a gyógyszerpiac kapcsán esik szó.

Ennek a „játszmának” több szereplője van: a finanszírozó, a jogszabályalkotó, a szolgáltató, a beszállító és a beteg. A finanszírozó például sokféle kockázattal szembesül – elsősorban azzal, hogy többet költ, mint kellene -, kivéve azzal, hogy romlik az ellátás, vagyis csak hosszabb távon szembesül a minőségromlás kockázatával. Ennek egyik következménye, hogy nagyon rossz motivációs struktúrák alakulhatnak ki. Szolyák szerint a szabályozó helyzete a legbonyolultabb ebben a rendszerben, erősen érdekelt az erőforrás-menedzsmentben és a kontrollban, hiszen számára komoly – akár politikai – kockázatot is jelent a minőségromlás. Az egészségügyi intézmények alapvető célkitűzései világosak és egyszerűek, miközben sajátos módon ők szembesülnek legkevésbé az egészségügyi ellátás minőségi problémáival. Gyakorlatilag soha senki sem kéri tőlük számon a minőségromlást, sokkal fontosabb számukra a területi elvű ellátás fenntartása. A beszállítók számára többek között az árszint, a profit nagyon fontos, miközben sokszor rajtuk csapódik le a kiábrándult és ellenséges fogyasztók haragja.

Mivel ellentétes érdekrendszerek működnek a szereplők között, kockázatmegosztásról a jelenlegi finanszírozási rendszerben nemigen beszélhetünk, ehelyett szimpla megtakarítási kényszerek érvényesülnek. Ez egyébként más országokban is így van, bár egy lényeges különbség van a hazai és a külföldi szerződések között: mindenhol igényként fogalmazódik meg a finanszírozó oldaláról az innovatív technológiák befogadásának szükségessége, a hazai szerződések azonban nem tükröznek hasonló igényt.

A Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetének munkatársa a gyógyszerfinanszírozás alternatív formáival foglalkozott, francia és szlovén példán bemutatva, hogy a kontinensen ez már létező gyakorlat. Magyarországon azonban  több okból nem jelentek meg gyógyszerre szabott kiegészítő biztosítási formák. Csak néhány ezek közül: a gazdaságpolitikai környezet nem kedvez a hosszú távú befektetéseknek sem az egészségügyben sem a pénzügyi szektorban. Más egészségügyi ágazatokban – járó- és fekvőbeteg ellátás, gyógyászati segédeszköz -  ráadásul nagyobb piaci potenciál van, s a szolgáltatások is jobban definiálhatók.