2021. május. 13., csütörtök - Szervác, Imola.

Test- és lélekközelbe került a halál

A gyászmunkát az eleve rossz mentális állapot mellett jócskán megnehezítheti a búcsú hiánya, de akár a szociális háló fizikai távolsága is. A hvg.hu Singer Magdolna gyásztanácsadóval beszélgetett.

hirdetés

„Ha akarjuk, ha nem, testközelbe, vagy inkább úgy mondom, lélekközelbe került a halál, az, amit eddig nagyon is igyekeztünk kitakarni a látókörünkből. Nem beszéltünk róla, nem gondoltunk rá, társadalmunkban hosszú ideje a halál tabusítása történik: a fotelünkből néztük a híradóban vagy a filmekben a megrázó halálesetekről szóló képsorokat, abban a megnyugtató tudatban, hogy minket ez szerencsére nem érint. Ezt most már nem játszhatjuk el, vége az önbecsapásnak” – mondja Singer Magdolna gyásztanácsadó, író, utalva arra, hogy a védekező mechanizmusaink a halállal kapcsolatos szorongásaink hárítására most egyre kevésbé működnek, a magunk köré épített védelmi fal repedezni látszik. A halál tagadása nagyjából azóta van jelen a társadalmunkban, mióta medikalizálódott, azaz az otthonokból a kórházba került, ezzel a tagadással azonban a járványnak ezen a pontján már nem biztos, hogy lehet tovább élni. A koronavírus-járvány következtében naponta kapjuk a híreket halálesetekről, de szemben az első hullámmal, ősz óta már az ismerőseink köréből is szedi az áldozatait.

„Az elhunytak között van a gyerekünk tanára, a szomszéd, a sarki kisközért eladója, akivel napi kapcsolatban voltunk évek óta. Úgy érezhetjük magunkat, mint a cirkuszi szereplő, akit hegyes nyilakkal lőnek körbe, ám amíg ebben az esetben bízhatunk az céllövő ügyességében, a koronavírusban a legkevésbé, hiszen minket is eltalálhat” – magyarázza a szakember.

Az persze természetes, hogy nem reagál mindenki egyformán a járványra, egyesekben kisebb a szorongás, most is működik a lelki alkalmazkodóképességük, rezilienciájuk, mások tagadással védekeznek, bagatellizálják a helyzetet, megint mások valósággal rettegnek. „Meghatározó a halálhoz való alapvető viszonyunk. Egy ismerősöm, aki mélyen hívő ember, tudomásul veszi a helyzetet: úgy érzi, ha el kell mennie, hát elmegy, a »legyen meg a te akaratod« megnyugvásában él. Egy barátom pedig azt mondja, bár nem tervezi még a halálát, de végül is gazdag, szép élete volt, képes elfogadni, ha mennie kell. Ezzel szemben 94 éves ismerősöm kétségbe van esve és retteg attól, hogy elkapja a halálos kórt és abba belehal” – mondja Singer Magdolna.

Az, hogy egy haldoklót sikerül-e szépen elkísérni az útja végéig, természetesen a járvány előtt is döntő fontosságú volt: ha csak nem váratlan halálesetről van szó, nagyban befolyásolja a gyászfolyamatot, hogyan zajlik az utolsó időszak, maga a kísérés, a búcsú. Ha ott sikerül olyan kommunikációt folytatni, amely esélyt ad arra, hogy kifejezhessük a szeretetünket vagy adott esetben feloldjuk a konfliktusokat, az a gyászoló fél számára lényegesen megkönnyítheti a gyászmunka folyamatát. A koronavírus azonban megfoszthat minket a búcsú lehetőségétől is.

Singer Magdolna a Napfogyatkozás Egyesületnél gyászcsoportvezetőket képez ki, emellett jelenleg online gyászcsoportot vezet. Azt meséli, a csoportvezetők tapasztalata, hogy a foglalkozásokra akkor is begyűrűzik a járvány, ha nem koronavírusban elhunytak hozzátartozói jönnek.

A teljes cikket ITT olvashatja

Forrás: 123 rf.com-archív
Forrás: 123 rf.com-archív

(forrás: hvg.hu)

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!