Tartós hatású a korai trauma
Ha a csecsemőt akár rövid időtartamra is elszakítják anyjától, agyában olyan stukturális és funkcionális változások alakulnak ki, amelyek felnőttkorban is megmaradó viselkedéses, biológiai és fizikai abnormitásokat eredményezhetnek, írja a Translational Psychiatry tanulmánya.
A korai életkorban bekövetkező trauma növeli számos neuropszichiátriai betegség, így a szkizofrénia kialakulásának kockázatát is. Az Indiana University–Purdue University Indianapolis (IUPUI) kutatói a korai életkorban bekövetkező trauma felnőttkori agyműködésre gyakorolt hatását patkánymodell segítségével tanulmányozták. Mint tanulmányukban írják, a korai életkorban bekövetkező trauma hatásának vizsgálatára leggyakrabban alkalmazott módszer az anyai depriváció, amikor a korai posztnatális periódusban (a születést követő 9. napon) 24 órára elkülönítik a kölyökállatot az anyjától (Sarine S. Janetsian-Fritz és munkatársai: Maternal deprivation induces alterations in cognitive and cortical function in adulthood; Translational Psychiatry).
Korábbi kutatások kimutatták, hogy már ez a rövid időtartamú depriváció is neurokémiai és molekuláris változások sorát indítja be az agyban, károsodik a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese-kéreg tengely működése, módosul a hippokampális NMDA-receptorok expressziója, ami a későbbi élet során tanulási és memóriazavarokhoz vezethet, károsodik a szociális kogníció, valamint csökken az agy éréséhez, a neuronok differenciálódásához szükséges agyi eredetű növekedési faktor (BDNF) termelődése is.
A neurotranszmitter rendszer változásain felül számos rövid és hosszú távú viselkedéses zavar is megfigyelhető az anyai depriváció következtében: megnő a depresszió kialakulásának esélye, az emberi szkizofréniára jellemző pszichomotoros agitációra emlékeztető hiperlokomóció jelenik meg az állatokban.
Jelen vizsgálatukban Janetsian-Fritz és munkatársai azt vizsgálták, hogyan változik az agyi információfeldolgozás és információáramlás, azon belül is a senzorimotor gating a korai életkorban bekövetkező trauma hatására a már felnőtt állatokban. Mint a kutatók kifejtik, a szkizofrénia tanulmányozására alkalmas leghatékonyabb állatmodellek éppen azok, amelyek a senzorimotor gating során bekövetkező deficiteket modellezik, így annak megértése, hogy a korai trauma következtében hogyan módosul az agyterületek közötti információáramlás, alapvetően fontos lehet a szkizofrénia agyi funkciót befolyásoló hatásának megértéséhez. Az agyi információáramlás vizsgálata mellett tanulmányozták a patkányok memóriaműködését felnőttkorukban, továbbá mérték különböző agyi régióik catechol-o-metiltranszferáz (COMT) ésglutamátsav-dekarboxiláz (GAD67)expressziójának szintjét is.
A kutatók munkájukról nyilatkozva kifejtik: a patkány és a humán agy struktúrája és konnektivitása hasonló, így az anyjuktól elszeparált patkánykölykök agyának vizsgálata révén fontos információt szerezhetünk arról is, hogy milyen módon befolyásolja a trauma a humán csecsemők agyát. A vizsgálat eredményei szerint a trauma hatására az állatokban felnőtt korukig megmaradó memória-zavar alakult ki, csökkent az agyi régiók közötti kommunikáció, csökkent a COMT expressziója a mediális prefrontális cortex-ben és a temporális cortex-ben, továbbá a temporális cortex-ben csökkent a GAD67 expressziója is. Az eredményeket értelmezve a kutatók megállapítják: a korai életkorban bekövetkező trauma hatására kialakuló idegrendszeri fejlődési zavar az agyműködés tartós változását eredményezi; az eredmények segítenek annak megértésében, hogy a humán csecsemőket érő trauma milyen módon növeli az idegrendszeri betegségek, pl. a szkizofrénia kialakulásának a kockázatát.
