Tart a költségvetési számháború

Nem azért kell hazajönniük a külföldön dolgozó orvosoknak, mert kevesen maradtak itthon, hanem azért, hogy hazahozzák a kinti munkakultúrát, a gyógyítás pontosan szabályozott folyamatok közötti végrehajtását. Erről az egészségügyért felelős államtitkár beszélt az immár XXXIII. alkalommal megtartott Medicina Konferencián, ahol arról is beszámolt, hogy Angliában részt vett a frissen megalakult Magyar-Brit Orvos Társaság kongresszusán. „Sikerült túlélnem ezt a beszélgetést Manchesterben” – tette hozzá. Mint kiderült, e találkozó két feladatot ró az államtitkárságra: a kinti szakvizsga mielőbbi itthoni érvényesítése érdekében a szerzett creditek „összehangolását”, míg a másik a kint dolgozó orvosok gyerekeit érinti. Amennyiben ugyanis ők itthon szeretnének felsőfokú képesítést szerezni, ki kell hagyniuk egy évet, mivel Angliában az itthoninál később van az érettségi, s az „belecsúszik” a magyarországi felvételikbe.

A fő téma azonban – s nem csak Ónodi-Szűcs Zoltán előadásában – a béremelés, illetve a jövő évi költségvetés volt. Az államtitkár e témákban a már korábban több alkalommal elmondottakat ismételte meg: több lépcsős béremelést szeretnének, amely lehetőleg már idén elkezdődne, s még 2018-ban is folytatódna. A jövő évi költségvetési tervben 166 milliárdos többlet szerepel, s reményei szerint ez még egy kicsit több is lehet. E növekedési dinamika fenntartása azonban csak akkor lehetséges – tette hozzá, ha a döntéshozók látják a változásokat.

Az egészségügyi ellátórendszerről szólva az államtitkár számokkal igazolta, hogy a rendszert milyen jelentős mértékben uralják az intézményi ösztönzők. Amennyiben például a költségeket a lakóhely szerinti irányítószámokra vonatkoztatják, kistérségi bontásban vizsgálva a felhasználást, a fekvőbeteg kasszában 2,6-szoros, a járóban ötszörös, a krónikus ellátásban több mint nyolcszoros különbségek mutathatók ki az országon belül.

Az államtitkár külön kitért a járóbeteg szakellátásnál tapasztalható hosszú várakozási időkre. Ezzel kapcsolatban elmondta, korábbi munkahelyén az orvosoknak blokkolniuk kellett, hogy követhető legyen, mikor érkeztek, s mikor távoztak, call centert működik  sms-robotokkal, amelyek közbeiktatásával figyelmeztetik a betegeket foglalt időpontjukra. A rendszert összekötötték a rendelések munkalistáival, a munkaügyi nyilvántartással és a bérszámfejtéssel is. A fentiek eredményeként a beteg belépésétől távozásáig 18 perc telik el. Érdekességként említette meg, hogy a rendelések első és utolsó fél órájában alig történik betegellátás, miközben az ambuláns naplóban jelzett betegek közel egyharmada soha nem szerepelt az előjegyzési listán! „Az alapfolyamatainkat kell rendbe tenni, hogy tudjuk: amit mondunk az igazság vagy hazugság.”

Nem minden a pénz (?)

Új szerkezetben készül a jövő évi költségvetés, amelyben elkülönítik egymástól a működési, illetve fejlesztési kiadásokat. Erre azért van szükség, hogy az állam ne lépje túl a működésre – amelybe egyébként az egészségügy is tartozik – szánt összeget, a túlköltés legfeljebb a beruházásokhoz kapcsolódhat, hangsúlyozta a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára. Az egészségügyet illetően jelentős többlettel számol jövő évi terveiben a kormány, hangsúlyozta Banai Péter Benő. Az OECD besorolás alapján ez a plusz 166,9 milliárd forint. Egy másik számítás szerint, ahol az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az EMMI illetve a Miniszterelnökség ágazatot érintő többletét adják össze, ez már eléri a 199,9 milliárd forintot. Azért találhatók három területen a plusz források, mert, ha nem ismert a többlet pontos összege, s annak elosztási módja, akkor azt csak a céltartalékban lehet szerepeltetni. Ezek jelennek meg a miniszterelnökségi fejezetben. Itt 180 milliárd található, ebből a jelenlegi kalkulációk szerint 80,6 milliárd fordítható jövőre az egészségügyi béremelésre. De ez még nem rögzített szám, ha a kormány másként dönt, akkor módosítható.

Az államtitkár cáfolta, hogy 2010 óta kivontak volna pénzt az egészségügyből, a gyógyszerkasszában például szerinte rendszerszintű átalakítás történt, ahol az állam és a fogyasztók terhei egyaránt csökkentek. Magyarországon 2009-2013 között emelkedtek az egy főre jutó egészségügyi kiadások. 2010-től – figyelemmel már a 2017-es tervekre is, a gyógyító megelőző kassza 360 milliárddal nőtt, az alapellátás esetében ez az emelkedés 54,6 milliárd, miközben adósságkonszolidációra is futotta.  Az államtitkár ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy bár az egészségügyi kiadások jövőre GDP-arányosan is nőnek, ez nem azt jelenti, hogy az ágazat minden problémája orvosolható pénzzel.

MOK kártyák az asztalon

Egy kőműves – ha alkalmazzák – bruttó 190 ezer forintot keres egy kimutatás szerint, miközben egy középkorú orvos bruttó átlagbére 300 ezer forint – beleértve a 2012-2013-as béremelést is. A Magyar Orvosi Kamara elnöke ugyanakkor elismerte, hogy az egyes intézmények, illetve ezeken belül az egyes osztályok között jelentős különbségek lehetnek, hiszen akad 500-600 ezres átlag is.

A bértárgyalásokon a szaktárca arra hivatkozik, hogy a fizetésemelés révén emelkedő egységnyi óradíj is nő, akárcsak az ebből számított ügyeleti óradíj, s ez növeli a keresetet. „Ezért az összegért a dolgozók túlmunkát végeznek, s amiről a tárcánál beszélnek az nem a fizetés, hanem a jövedelem. Nem tisztességes összekeverni a kettőt, s ezzel célzatosan operálni” – jelentette ki Éger István. Nem véletlen, tette hozzá, hogy a külföldön munkát vállalni akarók száma éves szintre vetítve még idén is megközelítheti a végzősök számát. A migrációs trend igen hektikusan alakul, s lassú a csökkenés.

Ami a visegrádi országokat illeti Csehországban egy 40 éves szakorvos bruttó alapbére 1500, Szlovákok 1973, Horvátországban 1440 , Szlovéniában pedig 2700 euró, a MOK által bekért adatok szerint.

A jelenleg is folyó tárgyalások egyik eredménye, hogy végre kiderült, mennyi szakorvos dolgozik a közfinanszírozott intézményekben. Nyolc órás állásra vetítve számuk 16 054 (valójában 17 600, mivel van, aki csak négy, vagy hat órában vállal munkát). Ami a pénzt illeti, az alapellátásnak jövőre is meg kell kapnia a korábbi ígéreteknek megfelelően! a minimum 10 milliárd forintot, miközben a költségvetési tervben szereplő 4,5 milliárdból 2 milliárdot az alapellátás körében más szakvizsgát is érvényesítők munkájának finanszírozására fordítanák. Ezt nem a szakellátási kasszából kellene? – tette fel a kérdést a MOK elnöke.

Ami a szakellátást illeti, az itt dolgozó nem pályakezdő szakorvosoknak még az idén meg kell kapniuk a 151 ezer forintot, 2017-ben pedig 10, 2018-ban további 20 százalékos béremelést, de ezt már a teljes szakorvosi karnak. Legalább 25 százalékos béremelés jár a szakdolgozóknak. Éger István szerint mindez belefér a korábban emlegetett 80 – esetleg magasabb összegű – keretbe. A műszaki-gazdasági dolgozókról ez alkalommal is mindenki diszkréten hallgat, holott ezek fontos állások. Ami az emelés kezdetét illeti, szeptember elseje az utolsó elfogadható időpont.

Orvos talán lesz, de ápoló….

Az elkövetkezendő tíz évben megfeleződik a szakdolgozók száma, s nincs utánpótlás, számolt be a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara felmérésének adatairól Üveges Péterné. Más most 8-9 ezer ápoló hiányzik, az utánpótlásként számon tartott 18-23 éves korosztály alig 739 tagú! Hasonló a helyzet a műtős szakasszisztensek esetében is, e területen 600-900 fő hiányzik már jelenleg is az ellátásból, miközben a 18-23 éves korosztályban mindössze 11 fővel számolhatnak, mint utánpótlással. Az aneszteziológia-intenzív terápia esetében ez utóbbi szám 8 főt takar, a képalkotó diagnosztika területén pedig még ennél is rosszabb a helyzet.

Ma már nem csak a fiatalok keresnek külföldön munkát, a 35-48 év közöttiek is családjukkal együtt költöznek a Lajtán-túlra. Tavaly a hivatalos statisztika szerint 707-en távoztak – köztük 491 ápoló, ám a kamarai alelnök szerint ez csak a jéghegy csúcsa. Az oktatás egyenetlenségére jellemző, hogy mindeközben évente 5000 masszőrt képeznek, s bár a gyógytornászokra nagy szükség lenne, s ezzel a képzés is lépést tart, ám mivel tavaly az intézmények áttértek a bértömeg gazdálkodásra, nincs számukra kiírt állás.

A MOK-hoz hasonlóan egyébként a szakdolgozói kamara is körbenézett a szomszédos országokban, s megtudták: míg nálunk 510, addig Szlovákiában 570, Csehországban 730, Lengyelországban pedig 1150 az ápolói átlagfizetés. Nem véletlenül igaz az OECD idevágó adata, miszerint Magyarországon 26 ezer szakdolgozó illetve ápoló hiányzik a rendszerből. Üveges Péterné szerint ezen a helyzeten kizárólag egy nemzeti ápolási stratégia változtathat.

Forrás kerestetik

Az egészségügy forrásainak lehetséges bővítési lehetőségeit tette górcső alá a Magyar Kórházszövetség alelnöke. Bár itt sokféle tétel szerepel, a valódi megoldás azonban talán egy állami rendszeren belüli kiegészítő biztosítás lehetne, amely egy millió főre számítva akár 240 milliárdos többletet is jelenthetne Ficzere Andrea szerint az ágazatnak.