Tabuvá tették a kábítószerfogyasztást
Az érvényben lévő nemzeti drogstratégia szerint 2020-ra Magyarország drogmentes lesz, a területen dolgozó szakemberek viszont az ellenkezőjét látják, közli az Abcúg.
A Jogriporter Alapítvány megbízásából elkészült egy feltáró kutatás, ami a budapesti ártalomcsökkentés helyzetét térképezte fel. Azért az ártalomcsökkentésre fókuszált a kutatás, mert az új pszichoaktív szerek megjelenése és elterjedése világszerte új kihívások elé állította a drogszakmát, és a paradigmaváltásban egyre nagyobb szerephez jutott ez a típusú megközelítés. Ennek lényege, hogy nem követeli meg a teljes szermentességet, viszont igyekszik csökkenteni a drogfogyasztás kockázatait. Többféle szolgáltatást foglal magába: beletartozik az információnyújtás, a bulisegély, a tűcsere, a pszichoszociális intervenció (egyéni vagy csoportos konzultáció, családterápia és a drop in funkció. Egyfajta kapuként is funkcionál, belépteti a klienst – legyen szó bármilyen szenvedélyebetegségről – a szociális ellátásba, és továbbirányíthatja magasabb küszöbű ellátás felé.
A kutatás készítői, Kaló Zsuzsa, Felvinczi Katalin és Sárosi Péter, a fővárosi droghelyzetre és az ártalomcsökkentő programok működésére rálátó szakemberekkel készítettek fókuszcsoportos interjúkat. A megkérdezettek között volt szociológus, szociális munkás, jogvédő és kutató. Többek között arra voltak kíváncsiak, hogyan látják a fővárosi drogszcéna változásait, a minisztérium és a rendőrség szerepét, hogyan változtak a drogfogyasztási szokások. A kutatás másik felében a droghasználatról folyó közbeszédet elemezték, aminek során a 2010 és 2018 közötti médiamegjelenéseket és parlamenti felszólalásokat nézték végig. Mindezt azért tartották fontosnak , mert az, hogy hogyan beszélünk, gondolkodunk a droghasználatról, alapvetően befolyásolja, hogy milyen drogpolitikák és intervenciós modellek születnek, illetve magát a szerhasználati szokásokat is.
A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a szakemberek munkájuk során azt tapasztalják, a hatalom tabuvá tette a droghasználat témáját, a hivatalos kormányzati kommunikáció szerint a probléma nem is létezik Budapesten. Ennek pedig nem más az oka, mint a 2013-ban elfogadott Nemzeti Drogellenes Stratégia, pontosabban az abban megfogalmazott irreális célkitűzés, miszerint 2020-ra Magyarország kábítószermentes lesz. Ezt még a második Orbán-kormány dolgozta ki, miután 2010-ben visszavonta az akkor érvényben lévő stratégiát, mert túl liberálisnak gondolta azt, majd a szakemberek tiltakozása ellenére három év alatt kidolgozott egy teljesen újat, ami már az ártalomcsökkentés helyett a megelőzésre fókuszált. Ezzel párhuzamosan hihetetlen mértékben előretörtek a herbál és kristály néven ismert olcsó és erős hatású pszichoaktív szerek, néhány év leforgása alatt kiszorították az olyan klasszikus szereket, mint a heroin vagy a fű. A dizájnerszerek tarolása a mélyszegénységben élőket érintette legsúlyosabban, a kormánynak mégsincs válasza a problémára.
„A direktívák szerint a drogfogyasztás 2020-ra meg kell szűnjön…- meg is fog – innentől kezdve nagyon nehéz beszélni arról, hogy milyen problémák vannak, tehát én könnyedén a fenntartómmal kerülhetek konfliktusba, ha a szegénységről, hajléktalanságról, drogfogyasztásról beszélek…” – jegyezte meg ironikusan az egyik interjúalany. Nem beszélhetnek nyíltan problémákról, a szegénység gyakorlatilag nem kívánatos kifejezés lett. A minisztériumhoz hiába fordulnak jelzésekkel, jobb híján a helyi szakmai együttműködéseket erősítik.
„A minisztériumig még eljutunk, ott még érzékenységet találunk, de afölött már nem. Azt láttam, hogy érti, amiről beszélünk, látja a problémát, de hogy ezek után mit fog tenni ezzel, azt nem tudom.”
Hiába az elhallgatás, a szakemberek azt tapasztalják, hogy mindegyik társadalmi rétegben jelen van a droghasználat.
