Sportgenetika: indul az esélyfejtés
A sportgenetikai hajlamszűrés a jövőben meghatározó szerepet kaphat a sportági orientációban és az egyénre szabott felkészülésben – írja a semmelweisfigyelo.hu.
A lap a Semmelweis Egyetem kutatóinak tanulmánya lapján idézi fel, hogy hol tartanak és miként alkalmazhatóak a gyakorlatban a sportgenetikai kutatások.
Egyebek mellett mlékeztetnek, hogy a kutatók eddig több mint 200 génpolimorfizmust hoztak összefüggésbe a teljesítménnyel. Ezek közül a hosszú távú állóképességet, valamint a gyorsaságot és erőt igénylő sportteljesítménnyel is kapcsolatba hozott angiotenzinkonvertáló enzim (ACE) és az α-aktinin-3 (ACTN3) polimorfizmusait vizsgálták a legátfogóbban.
Korábbi kutatásokban kimutatták, hogy az ACE két gyakori allélja közül az egyik (I) gyakoribb a hegymászóknál, az evezősöknél, valamint atléták közül a hosszútávfutóknál. A futószámok hosszával arányosan nőtt az I allél gyakorisága: 200 méteren induló futóknál 0,35, középtávfutóknál (400–3000 m) 0,53, míg 5000 méternél hosszabb futószámokban induló atlétáknál pedig 0,62 volt. „Az eredmények arra engedtek következtetni, hogy az ACE-gén I allélja hosszú távú állóképességi teljesítménnyel függ össze. Ugyanakkor a D allél jelenléte a gyorsaság- és erőorientált sportágakban lehet kedvező” - olvasható a tanulmányban.
Ezek az allélok ugyanis befolyásolják az izomrostok típusát, növekedését és az összehúzódási képességét is. Ezért érthető, hogy az I allélt hordozók állóképességet igénylő sportokban jobbak, a lassú rostok dominanciája miatt ugyanis ellenállóbbak a fáradtsággal szemben. A D allélt hordozók ezzel szemben inkább az izomerőt igénylő sportokban lehetnek sikeresek. Például kimutatták, hogy a quadriceps ereje nagyobb mértékben növekedett edzés hatására a D allélt hordozó embereknél.
Azót a tudósok már ennél is messzebb jutottak, bizonyos összefüggések és genetikai jellemzők alapján már meg tudják jósolni kinek milyen sportsérülésre van hajlama – olvasható a semmelweisfigyelo.hu-n.
