Kincses Gyula: A vezénylés katonai műfaj

– A béremelésről is rendelkező törvényben szereplő kirendelhetőséggel kapcsolatban leszögezte, az orvosok nem lesznek katonák. Ennyire fenyegető ez a lehetőség?

– A kirendelhetőség katonai műfaj, amely hiányzik az egészségügyi kultúrából. Egy orvos nem ennek tudatában választott hivatást, nem ezzel kezdtük a szakmát. Persze ha válsághelyzet van, beüt egy katasztrófa, akkor természetes a vezénylés, mert ez életekről szól, és ez a kockázat benne volt döntésünkben. De békeidőben két évre – például munkaerőhiány kezelése céljából – elszakítani egymástól embereket, családokat, nos, ezt a kamara ebben a formában semmiképpen nem fogja támogatni.

– A hippokratészi eskü nem arról szól, hogy az embert bárhol, bármilyen körülmények között gyógyítani kötelesek?

– Nem. Az életmentés az, amelyet egy orvos mindenhol, bárkinek, finanszírozási kérdés nélkül, esküje szerint elvégez, de a gyógyítás ma már szervezett, szakmai szabályok szerint végzett tevékenység. Például hippokratészi eskü ide vagy oda, egy járványhelyzetben nem lehet védőfelszerelés nélkül munkára kényszeríteni egy orvost, mert ezzel nemcsak őt, de a többi beteget is veszélyeztetnénk. Ugyanakkor elismerem, itt valóban feszül egy érdekellentét, amelyet észszerű kompromisszummal fel kell/kellene oldani.

– Gondolja, hogy a kollégák megalapozottan félnek attól, hogy két évre elvezénylik őket, mondjuk, a nyugati Sopronból a keleti Csegöldre?

– Nem feltétlenül gondolom azt, hogy megalapozottan, de azért hivatalos megnyugtatásra és ennek törvénybe foglalására mindenképpen szükség lenne. Tudnunk kellene, mit gondol erről a kérdésről az ágazati miniszter, ám erre eddig hiába vártunk. A konkrét esetre pedig azt tudom felelni, ha az említett Csegöldön gond lenne az ellátással, akkor nem mindegy, hogy egy orvost vagy egy mikrobuszt küldünk a helyszínre, ami jól felszerelt rendelőbe viszi ingyen a beteget.

– Nem tart attól, hogy a lakosság szemé­ben kontraproduktívvá válik a kamara viselkedése, az hogy örömmel elfogadták a béremelést, aztán kitalálják, hogy mégsem jó a törvény?

– Nem kibúvót keresünk, a törvény alapszándékát elfogadjuk, a fő pontoknak pedig örülünk. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, történelmi lépésnek tartjuk a béremelést és a hálapénz eltörlésére tett határozott szándékot. Szeretnénk egy átlátható és jól működő egészségügyben dolgozni, azonban ehhez az orvosok és a betegek szempontjait egyaránt figyelembe kell venni. Ám ha rosszak a szabályok, akkor a kollégák a lábukkal fognak szavazni, s elmennek külföldre vagy a magánellátásba dolgozni. Viszont ha már felhozta az elfogadást, akkor azt is el kell mondanom, hogy a törvény véleményezésére rendkívül csekély időt kaptunk. Ezért a szakmai részletek kialakítására vonatkozó határidők maradtak benne, amelyek ismét elfogadhatatlanok a számunkra, mert ellátási kockázatot okozhatnak. A törvény érdemi egyeztetés nélkül lett megszavazva, s mi ennek most a javítását szeretnénk elérni.

A teljes interjút a Magyar Hírlap közli.