Sikerlista vagy illúzióvesztés – terítéken az egészségügy

Míg a szakma részéről a problémákat sorolták, az ágazatvezető az elért eredményekre helyezte a hangsúlyt a 46. Medicina Fórum konferencia és miniszteri - államtitkári csúcstalálkozón, amelyet
a Magyar Kórházszövetség rendezett.

Az alapellátási ügyeleti rendszer átalakítását és a szakdolgozói béremelést tartja másfél éves ciklusa legnagyobb eredményének Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár, aki a hazai CT- és MR-park teljes cseréjét ígérte 2025-re.

Jelentősen csökkent az indokolatlan riasztások száma, 10-15 százalékkal csökkent a sürgősségi betegellátó osztályok forgalma, egyúttal nőtt a lakosság elégedettsége azokban a megyékben, ahol már működik az új alapellátási ügyeleti rendszer, amelyhez februárban utolsóként Pest megye is csatlakozik – mondta Takács Péter, hozzátéve, Budapesten egyelőre még folynak az egyeztetések.

A szakdolgozói béreknél „erősen ráléptünk a gázra” átlagosan 57600 forinttal keresnek többet az ápolók – említette a következő pontot az eredményességi tabellán Takács Péter, aki 2024 márciusától új bértáblát és 20 százalékos sávos emelést, és új szakdolgozói bértáblát ígért, amely öt kategóriáját alap és kiemelt kategóriára bontják, utóbbiba a nagyobb terhelést jelentő szakterületen dolgozók kerülnek. A pótlékokat beépítik az alapbérbe, a mozgóbér-elemeket megtartják – ígérte az államtitkár.

Hét évnél idősebb eszköz ne legyen – ez a célja a CT- és MR-kiváltást célzó programnak, amelynek finanszírozását az RRF-források bizonytalansága miatt akár költségvetési pénzből is, de meg kell oldani 2025 év végéig – szögezte le a szakpolitikus.

Folyik a kontrolling alapú pontkarbantartás a fekvőbeteg-ellátásban – így például átcsoportosítás történt az invazív kardiológia pontértékeiből a klasszikus kardiológia irányába –, amelynek célja, hogy valós értéken történjen a finanszírozás. A rendszer jutalmazni fogja azokat a kórházakat, amelyek jól dolgoznak, de büntetni azokat, amelyek csak mesterségesen pumpálják a teljesítményt – jelezte még Takács Péter, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő biztosítói szerepének erősítését ígérve.

Ágykihasználtság, betegvándorlás, várólista

Míg az államtitkár prognózisa szerint a jövőben 15 százalékkal kevesebb ellátási esemény lesz, mint 2019-ben, Kiss Zsolt, a NEAK főigazgatója arról beszélt, jelenleg nincs finanszírozási korlát az ellátásokat illetően, de 2019 és 2023 között 10 százalékkal kevesebb beteget láttak el 5 százalékkal kevesebb ellátási területen.

Míg négy évvel ezelőtt – szakmától függően – 65-80 százalékos ágykihasználtság volt a jellemző, ez jelenleg 55-70 százalék között szór, és ugyancsak a szakmai összetétel határozza meg a NEAK által egyre erőteljesebben figyelt ellátási minőségi mutatókat, mint a szövődményes arányok, a reoperációs és halálozási ráta. Monitorozzák a betegvándorlást is, a tapasztalatok szerint egyes megyékbe úgy érkezett a páciensek 18 százaléka, hogy „saját” megyéjének intézményében is rendelkezésre állt ugyanaz az ellátási kapacitás. A biztosító adatai rámutattak arra is, hogy az egy kórházi eseményre viszonyítva a relatív adósságállomány nagysága szinte független a teljesítmény alakulásától.

Az időponttal rendelkező betegek száma 5900 fő – tért át a várólisták aktualitásaira a főigazgató, és elmondta, januárhoz képest 2000 fővel többen, 41500-an várakoznak ellátásra, ami 20500 fővel több mint 2019-ben. 60 napon túl 23400 beteg szerepel a várólistán. – 6000 olyan műtétre van szabad kapacitás, amit el lehetne végezni várólista programon belül – jelezte Kiss Zsolt.

Bár a GDP-arányos kötelező állami egészségügyi kiadásokban utolsó helyen állunk reálértéken az Európai Unióban, a magyar állam a korábban erre fordított összeg másfélszeresét biztosítja az ágazat számára jövőre, annak ellenére, hogy más területeken komoly visszavágások történtek – adott tágabb kitekintést a finanszírozásra Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke, hangsúlyozva azonban, hogy az egészségügy problémái nem csak pénzügyi és financiális eredetűek.

Lesz kinek bért emelni?

A pályakezdő ápolókat életpályamodellel és korrekt fizetésekkel lehetne megtartani, ezzel szemben az államtitkárság béremelési javaslata alapján látható, hogy lesz olyan szakdolgozó, akinek 2024. április 1-jével pont annyi lesz a fizetése, mint 2023 májusában – mondta előadásában Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke, jelezve, hogy a kamara három bértábla-javaslatot tett le a szakpolitikusok asztalára, de egyikre sem kaptak választ.

25-30 ezer szakdolgozó hiányzik az ellátórendszerből, ami katasztrofális helyzetet okoz – folytatta a kamara elnöke, aki arra is rámutatott, hogy mindössze 75-80 százalékos a szakképesítést szerzettek elhelyezkedési aránya. Hiába képeznek általános betegellátási szakon 1200 dietetikust, 50 százalékuk nem tud munkát vállalni ezen a területen, de a képzett szülésznőknek is csak a kétharmada talál állást a hazai intézményekben. A legrosszabb arányt idén a közegészségügyi-járványügyi területen mérték idén, kórházi-klinikai környezetben ezeknek a szakembereknek csupán 6  százaléka helyezkedett el, míg tavaly ez az arány 17 százalékos volt.  A legjobb elhelyezkedési arány – 90-100 százalék – a mentőtiszteknél van, de ezen a területen mindössze 44-en végeztek legutóbb országszerte, aminél sokkal többre lenne szükség ahhoz, hogy kellő számban legyenek jelen kiterjesztett hatáskörrel ezek a szakemberek az SBO-kon és az alapellátási ügyeletekben – hívta fel a figyelmet Balogh Zoltán.

Az ápolói létszám csökkenésével nő a halálozások száma, márpedig Magyarországon az elmúlt 40 évben 26-szor kevesebb ápoló szerzett első szakképesítést – mutatott rá a brutális ápolói létszámcsökkenésre Mészáros Magdolna, a Békés Vármegyei Központi Kórház ápolási igazgatója. Miközben egyre több, a nyugdíjkorhatárhoz közel járó szakdolgozó van a betegágyak mellett, a szakképzetlen nővérek aránya is növekszik, ami magasabb halálozási és szövődményes rátához vezet.

Megszüntethetők a közreműködői szerződések?

Ha nem lennének a közreműködői szerződéssel foglalkoztatottak az Uzsoki utcai Kórházban, megállna a sebészeti műtő, a kardiológia, a belgyógyászat, a dialízis, a tüdőgyógyászat, az SBO és sok helyen az adminisztráció – derült ki Ficzere Andrea, az intézmény főigazgatójának beszámolójából, aki arra irányított rá a figyelmet, hogy a jogszabályok értelmében január 1-jétől ilyen szerződéssel nem lehet munkavállalókat alkalmazni. Az Országos Kórházi Főigazgatóság által jóváhagyott szerződések zöme az ügyeleti ellátásokat érinti az alapellátásban, míg a szakellátóknál az sbo-kon, az aneszteziológia, röntgen, gyerekgyógyászat és trauma területén foglalkoztatják ilyen formában az orvosokat és ápolókat.

Ahol már működik a JIR

A betegeket nem érdekli az orvosi ellátás szakma teljesítménye, a társadalom negatív véleményét az orvoshiány, a várakozási idő hosszúsága és az ellátáshoz való hozzáférés nehézségei alapozzák meg. Erről már Ónodi-Szűcs Zoltán, a Járóbeteg Irányítási Rendszer (JIR) ágazati bevezetéséért felelős miniszteri megbízott beszélt, kiemelve, hogy a betegút során a kommunikáció határozza meg, így minden csatornát meg kell ragadni annak érdekében – telefonos kiszolgálás, e-mail, webes szolgáltatások, ügyfélszolgálati pontok –, hogy ezt javítsuk. Ahhoz, hogy a jelenlegi 2-3 órás tájékoztatásra, előjegyzésre, irányításra fordított idő 5-6 percre csökkenjen, mintegy 3 ezer munkatársra lenne szükség országszerte.

A JIR valamennyi rendszerkomponense már 76 hazai, állami intézményben működik, bár fontos rendeletek, mint a digitális időpontfoglalás szabályait, vagy az EESZT időbélyeg bevezetését lehetővé tévő rendeletek még hiányoznak. Az EgészségAblakban a beteg már láthatja az előjegyzett időpontját, de jó lenne, ha le is mondhatná azt, és másikat foglalhatna helyette – jelezte Ónodi-Szűcs.

A teljes körű kiszolgálás érdekében már folyik a call-centerek módszertanának kidolgozása, aminek jelentőségét igazolja a Debreceni Egyetemen már alkalmazott JIR tapsztalatai: ha a betegek az egyes rendeléseket tárcsázzák, 65 százalékos a hívások sikertelenségi rátája, ugyanez az arány a call-center esetén mindössze 3,5 százalék. Az irányítási rendszer bevezetése nyomán egyébként a betegek háromnegyede kevesebbet várakozik 30 percnél a rendelő előtt.

Az intézmények weboldalain egységesíteni kellene az orvos- és rendelőkereső funkciókat és a betegtájékoztató anyagokat – folytatta a miniszteri megbízott, jelezve, hogy a betegvélemények gyűjtését is tervezik.

Sikerek és kudarcok 33 éve – így látják a volt miniszterek

A Medicina Fórum hagyományinak megfelelően ismét egy asztalhoz ültették az ágazatot irányító ex-minisztereket és államtitkárokat, akiket az elmúlt 33 év sikerei és kudarcai mellett a Semmelweis-tervről és a jövőről is faggattak. Az asztal mellől hiányzott Surján László, Csehák Judit, Horváth Ágnes, Székely Tamás és Zombor Gábor.

A hálapénz kivezetését tartotta az elmúlt 33 év legsikeresebb mozzanatának Rácz Jenő – akinek válaszait a moderátor olvasta fel –, de mégsem volt teljes az öröm, mert nincs helyette a munkára sarkalló ösztönző. A legnagyobb kudarc a járóbeteg-ellátás elérhetetlenné válása a volt miniszter szerint.

Túl kevés szerep jut az orvosnak, pedig ő a rendszer legfőbb „hatékonysági tényezője” – fogalmazott Mikola István, aki a méltatlanul „kivégzett” 2001. évi CVII. törvény elfogadását említette az évtizedes  eredmények között, amely az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szólt.

Siker az EESZT, kudarc a járulékfizető alapú rendszerre való átállás, amelyre sem kulturálisan, sem gazdaságilag nem volt felkészülve a társadalom – vélte Szócska Miklós, míg Nagy Anikó, aki alig néhány hónapig volt államtitkár, a kórházak állami tulajdonba vételét sorolta a sikeres, míg finanszírozási rendszer helyzetének rendezését a sikertelen kategóriába. Szócskával ellentétben a társadalombiztosítási rendszerre való átállást, és az egységes közegészségügyi rendszer kialakítását értékelte eredménynek Kökény Mihály, és az irányított betegellátási rendszer elsorvadását sajnálta leginkább.

Krízisálló a magyar egészségügy – jelentette ki Horváth Ildikó, aki államtitkárként szinte láthatatlanná vált Kásler Miklós ágazatot felügyelő miniszter mellett. Kudarcként említette, hogy három évtized alatt sem sikerült kiaknázni a népegészségügyben, a megelőző szemléletű orvoslásban rejlő lehetőségeket. A népegészségügyi szemlélet dezorganizációja Gógl Árpád volt miniszter szerint is problémás.

Míg Takács Péter a Bokros-csomag egészségügyet sújtó intézkedéseit említette a negatívumok között, Ónodi-Szűcs Zoltán saját sikertelenségének azt tartotta, hogy későn ismerte fel, hogy munkája során 90 százalékban a médiából előkerülő problémákkal volt kénytelen foglalkozni.

Ágazatvezetőként Rácz Jenő a sürgősségi ellátásban elért szakmai-politika  konszenzusra volt a legbüszkébb, Gógl Árpád a rezidensképzés bevezetésére, a háziorvoslásra épülő alapellátás kialakítására, a nemdohányzók védelméről szóló törvény elfogadására, és az uniós csatlakozás előkészítésére. Kökény Mihály első ciklusában az egészségügyi törvény megalkotását az otthoni szakápolás és hospice-ellátás társadalombiztosításba való befogadását említette büszkeségre okot adó eredményként, második ciklusában viszont markánsabban kellett volna foglalkoznia az ápolási kérdésekkel, az ápolásbiztosítással – ismerte el az adósságot.

A politikusok orvosnak tartanak, orvosok politikusnak, eredmény, hogy így mindkét nyelvet jól beszélem – reflektált a személyes kudarcok és sikerek említését firtató kérdésre Takács, vele szemben Ónodi-Szűcs éppen azt említette, hogy nem sikerült megértetni a döntéshozókkal, hogy tervei a betegek érdekeit szolgálnák.

Politikai buktató az ágazati stratégia

Míg a legtöbben alapjaiban pozitívan értékelték a második Orbán-kormány által több mint tíz éve elfogadott, egyetlen átfogó, széles körben ismert és egyeztetett egészségügyi programot, a Semmelweis-tervet, amely – elvileg – máig hatályos, de abban legalábbis egyetértettek, hogy szükséges az ágazati stratégia, Ónodi szerint minden szakmai terv közzététele megrengeti az aktuális kormány lehetőségeit, mert a szakmai viták politikai síkra terelődnek. Horváth Ildikó szerint nem kell újramelegíteni a Semmelweis-tervet, annak számos része és nyelvezete felett is eljárt az idő. Új program, új név és új emberek kellenek.

A tervben lefektetett irányokat ma is tartjuk – jelentette ki Takács Péter, aki „ügyes politikai termék”-nek tartja, hogy az ellenzék, és egyes szakmai szervezetek nyilvános ágazati programot követelnek. Megemlítette a Boston Consultig Group (BCG) titkosított anyagát is, amelyből annyit elárult, abban 60 kórház megtartását, a többi bezárását javasolták. Mivel a kormánynak nincs ilyen szándéka, a dolgozatra döntés előkészítő anyagként tekintenek, amelynek 60 százalékát nem fogják megvalósítani, ezért nincs értelme nyilvánosságra hozni sem.

Nem indokolt a szakemberek eufóriája, mert súlyos bajokat látok az egészségügyben, amelyeket orvosolni kellene – mondta Mikola István, régóta ismert kritikáját ismételve, miszerint nincs kormányzati „kijárása”, miniszteri képviselete az egészségügynek, pedig számos kérdés a kormányüléseken dől el. – Alkotmányos demokráciában a hatáskör nem a nyers erő terepe, sokszor erőszakos kormányzati megnyilvánulások hangzanak el egészségüggyel kapcsolatban – jegyezte meg.