Legyen minőségi a háziorvosi ellátás!

– Van érdekképviseleti szervezete a háziorvosoknak. Miért nem csatlakoztak ahhoz?

– Próbáltunk olyan érdekvédelmi szervezetben gondolkodni, amely napi szinten tartja a kapcsolatot a tagsággal, ennek legegyszerűbb kommunikációs csatornája az internet. Erre utal nevünkben az „online” szó. Ezen a felületen folyamatosan kapcsolatban állunk a kollégáinkkal, és megbeszéljük a problémafelvetéseket.

– A digitális elérés nem határolja be a csatlakozó korosztályt?

– Nagyfokú heterogenitás jellemzi a HaOSz-t, idősebb kollégáink ugyanolyan arányban képviseltetik magukat, mint a fiatalok. Ebben inkább a háziorvosi korfa a meghatározó, hiszen 43 százalék a hatvan év felett praktizálók aránya, ez tükröződik szervezetünk korösszetételében is. Eddig több mint ötszázan csatlakoztak hozzánk, sokan regisztráltak fiatalabbak is. A modern, 21. századi egészségügyi ellátás elképzelhetetlen a számítástechnika és az internet adta lehetőségek nélkül, ezt mutatja az elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér (EESZT) elindítása is, amelyből a teljes ellátórendszer profitálhat, és amelyet mi is üdvözlünk. Bár a betegéletút eddig is elérhető volt a háziorvosok számára a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisán keresztül, de nem olyan részletességgel, mint amit az EESZT kínál majd. Ettől reméljük egyébként az adminisztrációs terheink valódi csökkenését is.

– Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár öt ponttal érkezett az ágazat élére másfél évvel ezelőtt. A HaOSz-nak is van öt pontja?

– Egy sokkal komplexebb munkán vagyunk túl: az utolsó simításokat végezzük egy közel 200 oldalas javaslatcsomagon, amely a háziorvosi és a házi gyermekorvosi rendszer átfogó megújításáról szól. Heteken belül szeretnénk átnyújtani az egészségügyért felelős államtitkárságnak.

– Gondolja, hogy lesz rá fogadókészség?

– Ez már most is adott, köszönhetően többek között a Magyar Orvosi Kamara támogatásának is, amely a mi szervezetünket is bevonta az új típusú törzskartonok adattartalmának szakmai egyeztetésébe, így az előkészítő munkálatokban már hónapok óta részt veszünk. Együttműködési megállapodást kötöttünk a Házi Gyermekorvosok Egyesületével (HGYE), és a Sürgősségi Egészségügyi Magánszolgáltatók Országos Egyesületével (SEMOE) is.

– Melyek a javaslatcsomag fókuszpontjai?

– Úgy véljük, hogy az alapellátásnak minőségi átalakulásra van szüksége, vonzóvá kell válnia a fiatal kollégák számára, és bár ehhez be kell vonni plusz forrásokat is, mi nem csak kérünk, hanem változásokat is szeretnénk elérni. A javaslatcsomagban több iránymutató eleme is van, amely az adminisztrációs terheinket csökkenti, az egy beteg ellátására szánt időt pedig növeli.

– Például hogyan?

– Az EESZT elindítása alapfeltétele a praxisok adminisztratív terheinek csökkenésére azáltal, hogy a beteg törzskartonján található adatok minden ellátó számára hozzáférhetővé válnak. A HaOSz elképzelése szerint a törzskarton egy dinamikusan változó adatsor, amelyet nemcsak a háziorvos, hanem valamennyi államilag finanszírozott és magánszolgáltató rendszeresen, kötelezően szerkeszt az EESZT-ben.

– Említette, hogy vezérelvük a minőségi ellátás. Ez mit jelent pontosan?

– A praxisok minőségbiztosítási rendszerével nincs probléma, vannak szakmai felügyeleti szerveink, infekciókontroll-protokolljaink, a minőség javítását a definitív ellátás növelésével képzeljük el. Licenceket adnánk a kollégák kezébe, amelyeknek köszönhetően szélesebb körű ellátást tudnának nyújtani a pácienseknek. A több szakvizsgával rendelkező háziorvosoknak pedig egyértelműen engedélyeznénk, hogy szakképzettségüket a praxisban kamatoztassák. Az alapellátók kezébe adnánk több, jelenleg szakorvosi javaslathoz kötött gyógyszer és gyógyászati segédeszköz felírási jogosultságát, ezáltal nemcsak a betegeinknek nyújthatnánk többet, hanem a járó- és fekvőbeteg ellátókról is levennénk a terheket.

– A jelenlegi minimumfeltételek mellett hány háziorvosi rendelő kapna engedélyt arra, hogy ott mondjuk fülészeti szakellátást is nyújtsanak?

– Javaslatcsomagunk az infrastrukturális anomáliákra is rávilágít, és bízunk benne, hogy ezen a területen is országosan egységes szabályozást tudunk elérni, tekintettel például a rendelők felszereltségére és méretére. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az alap-, illetve az itt nyújtott definitív ellátás a legköltséghatékonyabb ellátási forma mindenütt a világon, ezért itthon is úgy kell átalakítani a háziorvoslást és annak körülményeit, hogy megfelelhessen ennek az elvárásnak.

– A minőségi ellátás feltétele az ellenőrzés. Bár említette, hogy vannak felügyeleti szerveik, most senki nem ellenőrzi, hogy a háziorvos elvégzi-e a feladatát, és azt sem tudjuk, hogy a három óra kötelező rendelési időn túl mit csinálnak a kollégái.

– Jelenleg is működnek az OTH regionális szervei, illetve a finanszírozó is ellenőrzi a szakmai munkát, leginkább a források szabályszerű felhasználását. Azonban még jobb megoldás lenne a kollegiális szakmai vezetői rendszer bevezetése, amelyet már felvillantott a döntéshozó az alapellátási törvényben, és ahová szintén rendelhetnének ellenőrzési, a kollégákat segítő feladatokat is. Sajnos lassan két éve hiába várjuk a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeleteket, de annak minden pontjára – így a kollegiális vezetői rendszerre is – tartalmaz ajánlást a HaOSz, a HGYE és a SEMOE közös javaslatcsomagja. A minőségi ellátásra ösztönzés és annak ellenőrzésének eszköze lehetne az új alapokra helyezett, a szakmai munkával valóban összefüggő indikátorrendszer bevezetése is, hiszen a jelenlegi köszönőviszonyban sincs a tényleges háziorvosi tevékenységgel. Ezt a változtatást más szakmai szervezetek is szorgalmazzák, bízunk benne, hogy egy új indikátorrendszer már valóban a tényleges munkát fogja tükrözni és díjazni.

– Bár az egészségpolitika öt éven át 10 milliárd forintos pluszt ígért a háziorvosi kasszának, már tavaly is fél csak éves késéssel kapták meg a praxisok a havi 130 ezer forintos fix díjemelést, most egyelőre nyoma sincs ennek a pénznek. Egyetértenek a fokozatos forrásbővítéssel, vagy egyszeri, nagyobb emelést szeretnének?

– A fokozatos emelés elengedhetetlen, a javaslatcsomagunkban szereplő, ötéves ciklusra szóló strukturális átalakítás alapfeltétele a forrásbevonás. Ha 2017-2021 között évente legalább tízmilliárd forinttal emelik az alapellátási kasszát, akkor a célok elérhetőek.

– Vannak finanszírozási javaslataik is?

– A NEAK-tól származó bevételeinkre szeretnénk mentességet kapni az iparűzési adó alól. Egységes díjszabást kérünk a nem központilag finanszírozott tevékenységeinkre. És szeretnénk, ha eltörölnék a degressziót, amit rendelési idő bővítésével, vagy további szakdolgozó alkalmazásával kompenzálnánk.

– Erről már többször is szó volt, csakhogy nagyon sokba kerülne a finanszírozónak.

– Kiszámoltuk, hogy a degresszió teljes eltörlése a 106 milliárd forintos kasszában mindössze 3-4 milliárd forintos emelést kíván évente. Ez arányaiban elhanyagolható mérték, mindazonáltal az ingyen végzett többletmunka okozta frusztrációt jelentősen csökkentené kollégáink körében.

– Ezek szerint számításokkal is alátámasztották a javaslataikat?

Igen, az egyes fejezetekhez a becsült forrásigényeket is megadtunk.

– Mit ajánlanak a plusz pénzért cserébe?

– Olyan strukturális változásokat, amelyek közelebb hozzák a kliensek tényleges lakhelyéhez az egyes ellátási elemeket, ami feltehetően az egészségügyi kormányzatnak is szándéka, hiszen az alapellátási törvény preambulumában is ez a szándék olvasható. Ha ez megvalósulna, az szerintünk is minőségi pluszt jelentene az alapellátásban.

– Az egészségpolitika az Alapellátás-fejlesztési Modellprogramban (Svájci-projekt), a praxisközösségekben látja a jövőt, ezek működtetésére forrásokat is szán. Ez az irány beleillik a HaOSz elképzeléseibe?

– A csomag egy fejezete ezt a kérdést tárgyalja, többek között a tartósan betöltetlen praxisok hosszú távú, biztonságos ellátásának lehetőségét is ebben látjuk, néhány strukturális és infrastrukturális kérdésben azonban eltérő az álláspontunk, például mi szakmai praxisközösségekben, de gazdaságilag önálló praxisokban gondolkodunk. Azt is javasoljuk, hogy a kis lélekszámú településeken – a tartósan betöltetlen körzetek nagy része itt található –, legyen egy olyan központ, ahol biztosított a háziorvosi ellátás, és inkább a beteg utazzon az orvoshoz, ne az orvost utaztassuk a beteghez. Ez hosszú távon minőségibb, humánerőforrás szempontból pedig biztonságosabb megoldás. Az üres körzetekben helyettesítést vállaló kollégáinknak rendkívül megterhelő ez a feladat, a tartós helyettesítés a korfa ismeretében sem fenntartható.

– A Svájci-projekt egyik nagy előnyét éppen abban látják, hogy a kliensek helyben jutnak ellátáshoz, hiszen a hátrányos helyzetű kistérségekben sokaknak nincs pénzük az utazásra.

– Az önkormányzatok feladata lenne, hogy az adott területen praktizáló kollégához vagy csoportpraxishoz eljuttassa a betegeket, hogy ezt önkormányzati kisbusszal, vagy más módon teszi meg, arra nincs kidolgozott javaslat, de ez még mindig költséghatékonyabb a kistelepülések számára, mint a tartós helyettesítés megoldása.

– Ezek szerint nem hatékony a praxispályázati rendszer?

– A tartósan betöltetlen praxisok esetében az összevonás és a centralizálás jelentheti a megoldást.

– Az üres praxisok mellett a központi ügyeleti rendszer átalakítása is „forró téma”. Mi a véleményük?

– Szeretnénk elérni, hogy országosan egységes szabályozás alá kerüljön az ügyeleti idő pontos kezdete és vége, a háziorvosi rendelkezésre állási idő tényleges időtartama és fogalma, amelyet mi 8 órában definiáltunk, hétköznaponként 8-16 óra között. A SEMOE-val közösen kidolgozott fejezetben rávilágítunk, hogy a nappali ügyeleti rendszer Budapesten és a nagyobb városokban adott, vidéken azonban ismeretlen fogalom, viszont a minőségi betegellátás szempontjából elengedhetetlen lenne, hiszen nem várható el a háziorvostól, hogy a tömött várót otthagyva sürgősségi feladatokat lásson el. Egyrészt mert nem tisztázott kérdés, hogy rendelés közben otthagyhatja-e a rendelőjét, másrészt mert egy személyben nem kompetens a sürgős szükség körébe tartozó ellátások elvégzésében, amelyek team munkát igényelnek. A központi ügyeleti rendszer megszüntetésével nem értünk egyet, annak fejlesztését látjuk megoldandó problémának, hiszen felszámolásuk az eddigieknél is nagyobb terhet róna az SBO-kra, és számos olyan heveny kórkép van, amelyeket a központi ügyelet is el tud látni.

– Milyen a háziorvosi kar kapcsolata a járó- és fekvőbeteg ellátókkal?

– Magunkra vagyunk hagyva, de ennek feloldására is jó eszköz lenne a kollegiális vezetői rendszer, ami kapocs lehetne a háziorvos társadalom és társszakmák képviselői között, szakmailag és kommunikációban is közelebb hozhatná egymáshoz az egyes ellátási szinteket.

– A javaslatcsomagot a tagsággal is megvitatták?

– Az egyes fejezeteket folyamatosan szavazásra bocsátottuk online.

– Mely fejezet volt a legvitatottabb?

– Egyértelműen a csoportpraxisról szóló, ami újdonsága miatt sokakban félelmet, szorongást válthat ki. A másik nóvum javaslataink között a háziorvosi magánrendelés feltételeinek megteremtése, hiszen ma Magyarországon egyedülálló módon csak a háziorvosok nem végezhetnek magánrendelést.

– Ha fogadókész lenne a javaslatcsomagjukra az egészségpolitika, mit éreznének majd mindebből a betegek?

– Külön fejezet taglalja a lakosság számára érzékelhető pozitív változásokat és az egészségnyereség fogalmát, amelyre több ponton rávilágítunk. Gondolok itt a prevencióra, vagy a szűrővizsgálaton való részvétel ösztönzésére.

– Ami most is a feladata lenne a háziorvosoknak…

– Csakhogy nem adottak hozzá a feltételek, a HaOSz éppen ezekre az anomáliákra világít rá. Azt szeretnénk, ha korrekt, egyértelmű, országosan egységes szabályozási rendszer alakulna ki az alapellátást illetően.