SBO: javítandó a kommunikáció (Bővítve a Népszavával!)
A szakma és a szakmapolitika számára is javaslatokat fog tenni a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság annak érdekében, hogy javuljon a sürgősségi osztályok, illetve az ott dolgozók megítélése – közölte a Magyar Időkkel Bognár Zsolt, a szervezet elnöke, aki a Népszavának is interjút adott.
Az elmúlt időben több negatív kritika is érte a sürgősségi ellátást, nemcsak a hibásnak vélt orvosi döntések, de a rendkívül hosszú várakozási idők, illetve a nem megfelelő hangnem miatt is.
Bognár Zsolt, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság (MSOTKE) elnöke ezekkel kapcsolatban úgy fogalmazott: a sürgősségi osztályokon dolgozók mindennapi erőfeszítései és a kormányzat aktív támogatása mellett indított fejlesztések ellenére is van még mit javítani a szakma megítélésén. Ezért úgy döntöttek, kezdeményezőleg fognak fellépni a saját szakmájuk és a tárca felé is, hogy minél hamarabb elinduljon egy pozitív változás.
Egy sor dolgon nem lehet azonnal változtatni, mert a sürgősségi ellátás gondjai rendkívül komplexek, és nem szakíthatók ki az egészségügyi rendszer egészéből, de több olyan lehetőség is van, amivel csökkenteni lehetne az erre az ellátási formára nehezedő nyomást.
Az MSOTKE elnöke szerint a lakosság informálása például nagyon fontos lépés ahhoz, hogy csökkenjen a sürgősségi osztályok zsúfoltsága és ezzel párhuzamosan javuljon a betegek elégedettsége, növekedjen a betegbiztonság. Alapelv – mondta Bognár Zsolt –, hogy a pácienseket és a hozzátartozókat partnernek kell tekinteni, és meg kell teremteni számukra a lehetőséget, hogy megszerezzék az állapotukkal, illetve az egészségügyi ellátásukkal kapcsolatos információkat. Ezért a társaság még az idén szeretne egy társadalmi szemléletváltási kampányt indítani, elsősorban azért, hogy a páciensek elvárásait a valós lehetőséghez igazítsák a sürgősségi ellátással kapcsolatban.
A sürgősségi osztályokon is van ugyanakkor teendő, például a kommunikáció javítása – ismerte el Bognár Zsolt. Ez – mint mondta – ha nem is az orvoslás alfája és ómegája, de nagyon fontos része. Ezért sok sürgősségi osztályon kezdődik vagy folytatódik a közeljövőben a kommunikációs tréning, írja a lap.
*
Ha most önnek lenne szüksége sürgősségi ellátásra hová rohanna, melyik intézményre bízná magát?
Ide, a Heim Pál Gyermekkórházba...
... mert csak ezt a helyet ismeri?
Nem, nem azért. Nem tudom, hogy bemennék-e bármelyik kórházba. Azt hiszem megpróbálnám magamat kezelni.
Vannak azok a helyzetek, amikor ez nem működik.
Vannak, de nem tudom megmondani, melyiket választanám és melyiket hárítanám el.
Mert nem akarja megbántani a kollégáit vagy pedig azért, mert ön sem bízik abban, hogy ki tudja várni míg sorra kerül?
Nem, nem a bizalom hiányáról van szó, mindegyik osztálynak megvannak a maga sajátosságai, és az is amiben jobban teljesít, mint a többi.
Engem potenciális áldozatként megnyugtatna, ha azt mondta volna mindenhol egyenletes, jó színvonalú ellátás van.
De ezt potenciális áldozatként most ön sem hinné el nekem. A hazai sürgősségi ellátás, az elmúlt hetek sajtóhírei ellenére is – a valóban idevaló betegek szempontjából – jól működik. Ez a hely csak azoknak való, akiknek életmentő beavatkozásra van szükségük, vagy súlyos, visszafordíthatatlan állapotromlás fenyegeti őket. A többiek számára csak idegtépő várakozást hozhat. A sürgősségi osztályokon rangsorolják a betegeket, aszerint hogy kinek milyen az állapota, mennyire sürgős az orvosi beavatkozás. Itt a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben az általam vezetett osztályon, valamennyi ideérkezőt öt percen belül megnéz egy úgynevezett triázs ápoló. Ő az a jól képzett sürgősségi szakdolgozó, aki szigorú szabályok, és szakmai algoritmus alapján sorolja a betegeket. Így kerülhet a páciens az azonnali ellátásra szoruló csoportba vagy kaphat kritikus (15 percen belüli ellátást jelentő), sürgős (30 perces várakozással járó), kevésbé sürgős (1-2 órás sorban állást hozó) vagy halasztható (több órás üldögélést ígérő) besorolást. Az ápoló közli a beteggel azt is, hogy a besorolása alapján, mennyi várakozásra számíthat. Problémát az szokott okozni, hogy túl sok olyan páciens is ideérkezik, akit a rendszer más pontjain – például a háziorvosnál, vagy a szakrendeléseken – is el lehetne látni. Vagy akár otthon magától, vagy egy fájdalomcsillapítóval is megoldódna a problémája.
Akkor a betegekkel van a baj?
Ez ennél összetettebb: szerepet játszik ebben a szakemberhiány, meg az is, hogy a beteg gyakran, egyszerűen a saját érintettsége miatt rosszul ítéli meg akut problémáját, vagy csak a várólistákat megkerülendő rövidebb úton szeretne ellátáshoz jutni. (...)
