Röntgen, CT, PET-CT: kivizsgálják, ki vizsgáljon

Az óvatosság már csak azért sem árt, mivel egy nemzetközi felmérés szerint a gyermekeken végzett CT vizsgálat kétszeresére-háromszorosára növeli a gyermekkori leukémia és agydaganat kialakulásának kockázatát. Ennek ellenére a röntgenberendezések sugárterhelése miatt sehol sem korlátozzák az embereken elvégezhető vizsgálatok illetve kezelések számát – vagyis nem létezik olyan dózis, amelynek átlépése minden körülmények között tilos -, mivel a negyvenes éveik végén, ötvenes éveik elején járó nők esetében például már nagyobb a kockázata egy rejtve maradó elváltozásnak, mint a két évente ajánlott mammográfiai vizsgálatból eredő sugárterhelésnek. De hasonló a helyzet akkor is, amikor egy rosszindulatú daganat terápiája során, protokoll szerűen, néhány hónapos eltéréssel kell elvégezni egy-egy sugárterheléssel járó vizsgálatot, vagy kezelést.

Bár Magyarországon is létezik a németországihoz hasonló előírás – 31/2001-es EüM. rendeletben – a hazai gyakorlatban azonban elsősorban a vizsgálatokat elrendelő orvosok feladata alaposan mérlegelni, hogy valóban szükséges-e a vizsgálat e formája vagy sem, amelyek közül egyébként nem mindegyik jár sugárterheléssel. Ez utóbbi szempontjából a diagnosztikai készülékek két nagy csoportját különböztethetjük meg: az ionizáló sugárzást kibocsájtókat, s azokat, amelyeknél nincs ilyen veszély. Ez utóbbi csoportba tartoznak például az MR illetve ultrahang készülékek, míg a közvélemény által ismert, „klasszikus” röntgenberendezések, a CT-k és PET-CT-k az előbbi kategóriába sorolhatók.

Forrás: OEP Statisztikai Zsebkönyv (2013)

Drága, s az egészségre – meggondolatlan használata okán – egyáltalán nem veszélytelen berendezésekről lévén szó, nem mindegy, milyen idős, mennyire ellenőrzött, karbantartott készülékek mögött végzik munkájukat az egészségügyi dolgozók, mint ahogy mindez természetesen a betegek szempontjából sem mellékes.

A Magyarországon „munkában álló” több ezer röntgenberendezés – hiszen a fentebb felsoroltakon túl ide tartoznak a fogászati röntgenek épp úgy, mint az érsebészeteken és kardiológiai centrumokban használt intervenciós készülékek – életkorára a szakértők szerint nem lehet panasz.  Nem rég vették számba például az országban működő mammográfokat, amelyek átlagos életkora nyolc év, s ez a szakemberek szerint elfogadható. A CT-ket is folyamatosan cserélik korszerűbbekre, ma már legalább 16 szeletes berendezések működnek országszerte. Az ultrahangok illetve a hagyományos röntgenek megújítása pedig igencsak látványosan zajlik egy-két éve – uniós forrásokból.

Forrás: OEP

A beérkező új gépeken azok üzembe helyezése előtt az ÁNTSZ kötelékébe tartozó  „Frédéric Joliot-Cuire” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet  (OSSKI) végez egy úgynevezett átvételi vizsgálatot, amelynek keretében átnézik a berendezés valamennyi paraméterét. A gond abból adódik, hogy ugyanez a jogszabály kötelezően előír - majdnem ugyanilyen tartalommal - egy évente, akkreditált szervezet által elvégzendő állapotvizsgálatot is. S ha még ez sem lenne elég, létezik az úgynevezett időszakos felülvizsgálat, amelynek során minden egyes orvostechnikai eszközt, a műtőlámpáktól kezdve a sugárterápiás berendezésekig ellenőrizni kell, a jogszabályban megadott időközönként.

Gondot az úgynevezett állapotvizsgálat jelent, amelyet ugyan nevesít a jogszabály, ám nem határozza meg, hogy elvégzése kinek a feladata lenne. Az érintett egészségügyi intézmények egyébként könnyedén átlendülnek e jogszabályi hiányosságon -– nem rendelik meg a vizsgálatot. Egyrészt mert nincs rá pénzük, másrészt pedig azért, mert a jogszabályban előírt időszakos felülvizsgálat viszont soha sem marad el, hiszen ezt a kormányhivatalok népegészségügyi szakigazgatási szervén belül, a járási intézetek hatósági szakemberei – mint elsőfokú hatóságok – szigorúan ellenőrzik.

Az utóbbi feladatot az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH) által kiadott engedélyeket birtokló vállalkozások végzik, piaci árakon. Problémát ebben az esetben az okoz, hogy nincs pontosan szabályozva a vizsgálat mikéntje. Az például, hogy milyen terjedelműek legyenek a mérések, vagy például, hogy milyen formátumú jegyzőkönyvet – manapság lényegében bármilyet – kell leadniuk az elvégzett ellenőrzésről.

Az OSSKI az EEKH-val együttműködésben megpróbál valami módon megoldást találni a fenti helyzetre. Az intézetben e célból létrehozott munkabizottságban körvonalazódó javaslat szerint összeállítanának egy olyan vizsgálatsorozatot, amely központilag meghatározott vizsgálati és értékelési szempontokból és mérési pontokból állna. Megoldanák a jelenleg a semmiben lebegő állapotvizsgálat helyzetét is oly módon, hogy azt összevonnák az időszakos vizsgálattal. Az e feladatra jelentkező cégek engedélyét pedig az OSSKI szakmai javaslata alapján az EEKH adná ki. Ezzel egyszerűbb és áttekinthetőbb helyzetet teremtenének miközben az egészségügyi intézményeket és a hatóságokat kiemelnék az elmaradó állapotvizsgálatok miatti szabályszegés állapotából.

Munka azonban még ezt követően is marad bőven. A készülékek fizikai paraméterein túl számos országban, s így az Európai Unióban is megkövetelik, hogy a hatóságok a vizsgálati protokollokat is ellenőrizzék. Vagyis ki kellene dolgozni egy olyan javaslatrendszert, amelyben egy diagnosztikai eljárás – például CT vizsgálat esetén – meghatároznák azt a sugárdózist, amellyel minimális sugárterhelés árán juthatnak a beteg állapotát illető szükséges információkhoz. Ráadásul az Európai Unióban tavaly decemberben elfogadták az ionizáló sugárzással kapcsolatos munkákra vonatkozó alapvető biztonsági szabályzatot. Ami magyarul azt jelenti, hogy az idén februártól ketyegő négy év türelmi idő után elvárják: az ellenőrzések és a protokollok szabályozottan „egyben legyenek”.