Rékassy Balázs az ellátás szervezéséről
A jó egészségügy nem csak pénz kérdése, mondta a Népszavának Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakközgazdász.
Szinte naponta jelennek meg olyan hírek, hogy az ország valamelyik intézményében ilyen vagy olyan ellátás megszűnik. Erre rendre az a hivatalos reakció, hogy senki nem marad ellátatlan. A kijelölt helyettesítő intézmények gyakran több tíz vagy akár 100 kilométerre vannak. Tekinthetjük ezt valódi ellátásnak?
Nem, nem tekinthetjük annak. Szerintem megengedhetetlen, hogy hétvégén megyei kórházakban ne lehessen szülni. Ezek a jelenségek felkiáltójelek, amik egyértelműen jelzik: valamiért nincs jól megszervezve az ellátórendszer, vagy valami motivációs, működéshez szükséges elem hiányzik. Mint ahogyan az sincs rendben, hogy mi a GDP-nkből körülbelül csupán 5 százalékot költünk közkiadások formájában egészségügyre, szemben a hasonló fejlettségű országok 8 százalékával. S mint egy minapi szakmai konferencián Takács Péter ágazati államtitkár előadásában is elhangzott, ezt a keveset sem költjük megfelelő hatékonysággal. Megjegyzem: az ország a gazdasági és társadalmi fejlettsége alapján sokkal jobb egészségügyet is biztosíthatna az itt élőknek. A kérdés az, hogy akar-e az állam a jelenleginél jobbat nyújtani?
Vizsgálta azt bárki, hogy mi történik azokkal a betegekkel, akiknek a környezetében megszűnt a számukra szükséges szakellátás?
Szakmai elemzésről nem tudok. Az látszik, hogy azok, akik kiszorulnak valamilyen ellátásból, megpróbálnak a magánellátásba elmenni, ha megtehetik. Egy valamit még egyikünk se lát, hogyan lehet a jelen gordiuszi csomót megoldani: az orvosok ma már tisztességes bért kapnak, de motiváció, szakmai elvárás nélkül. Ez óriási hiba. Az intézmény vezetőknek jelenleg sajnos szintén nem érdeke a jobb, minőségibb ellátás. Egyrészről nekik sincs eszközük arra, hogy a beosztottjaikat motiválják, másrészről a finanszírozás 85-87 százaléka bér jellegű kiadás, így semmi pénzük nem marad a szükséges fejlesztésekre, beruházásokra. Továbbá nem igazán tudják megakadályozni, hogy a minimum teljesítés mellett, az orvosaikat ne szívja el a magánellátás, evvel tovább gyengítve a közfinanszírozott rendszer kapacitásait. Harmadik fő probléma, hogy a gyógyítás valódi csapatmunka. Csapatot alakítani lelkes, fiatal, és tapasztalt, szintén jól megfizetett egészségügyi szakdolgozókkal és háttérszemélyzettel lehet – ma ilyenek elvétve, nyomokban léteznek csak.
Hol jelenik meg az ellátatlanság?
A finanszírozó adataiban mindenképp. Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő főigazgatójának minapi előadásából láttuk, hogy mondjuk 2019-hez képest 80 százalékra esett vissza az ellátott esetek száma. Ez azt jelenti, hogy 20 százalékkal kevesebb beteg jut orvoshoz az állami rendszerben. A számaiból az is valószínűsíthető, hogy ők már súlyosabb állapotban kerülnek oda. De az még rémisztőbb, hogy a krónikus fekvőbetegellátás esetszáma kevesebb, mint a felére esett vissza. Ennek két üzenete van. Az egyik az, hogy régebben voltak úgynevezett vattabetegek, akikkel foglalkozott a rendszer, de igazából nem volt szükségük orvosi ellátásra. (Vagy a kórháznak, orvosnak érdeke volt felvenni, mert kevés költség mellett, magas bevételt lehetett rá elszámolni, vagy a beteg vagy a hozzátartozói motiválták az orvost, hogy tartsa benn.) Ezek szerencsére egyre inkább kiesnek a rendszerből. Ez jó hír. A másik üzenet az, hogy vannak olyanok, akiknek kellene ellátást kapniuk, de nem jutnak hozzá. A lakosság emiatt romló egészségi állapota ott látszik meg, hogy például a daganatos betegségekkel előrehaladottabb állapotban kerülnek orvoshoz. Továbbá nagyon sok a kezeletlen magas vérnyomásos, diabéteszes vagy egyéb krónikus beteg, akik sokszor későn kerülnek a rendszerbe így az ellátásukra is sokkal többet kell költeni. Több törődést is igényelnek, miközben még az életesélyeik is jelentősen romlanak.
A múlt hétvégén jelentette be az ágazati államtitkár, hogy létrehoznak egy online felületet, amelyen majd a betegek maguk tudnak időpontot foglalni egy-egy szakrendelésre. Megjegyezte azt is, hogy ő már ettől is a várakozás jelentős csökkenését reméli, mert ez a rendszer majd nem teszi majd lehetővé, hogy valaki egyidejűleg több helyre is bejelentkezzen. Ön szerint életszerű, hogy valaki ugyanazzal a problémájával több helyre is foglaljon időpontot?
Szerintem amikor valaki 2-3 hónapra kap egy időpontot, akkor kétségbeesik és valóban elkezd máshol is időpontot nézni magának. Ez normális reakció. Például a főváros által szervezett soron kívüli CT és MR vizsgálatok esetében a szolgáltatók gyakran panaszkodnak arra, hogy a betegek egynegyede nem jön el a megbeszélt időpontban a vizsgálatra, valószínű azért, mert több helyen is próbálnak maguknak időpontot foglalni vizsgálatra. A drága gép és a kiképzett személyzet ezekben a helyzetekben félórára ott áll üresen.
