Rékassy az egészségügy jövőjéről
Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakközgazdász a Portfolionak vetítette elő a magyar egészségügy jövőképét.
Több jel is arra utal, hogy a kormány hamarosan elkezd érdemben foglalkozni az egészségügy átalakításával. Elég ha csak a kormány asztalán lévő tervekre tekintünk, gondolok itt a Versenyképességi Tanács, a Nemzeti Bank vagy az EMMI anyagára, vagy épp az Állami Számvevőszék megállapításaira az állami kórházak gazdálkodásáról. Ennek kapcsán legtöbbször a kórházak kerülnek elő, ezek az intézmények ugyanis méretükből, adósságfelhalmozásukból fakadóan a legkritikusabb szereplők. Jó az irány?
Az jó, hogy a kormány legalább elkezdett végre foglalkozni az egészségüggyel. Az előző két ciklusban nem is jutott el a miniszterelnök szintjéig az egészség ügye, de most már akkora a probléma, hogy mára már a politika is észrevette, hogy a választók közérzete múlik ezen, így valamit tenni kell az egészségügy terén. A rendszer rendbe rakása érdekében szükség lenne egy stratégiára, ehhez azonban át kell látni az egészet, és emellett szükséges egy vízió, hogy honnan hová akarunk eljutni.
Most megvan ez a vízió?
Van, de meglátásom szerint hibás az a vízió, amely kiragadja a kórházakat a rendszerből és csak gazdálkodási szempontokból vizsgálja őket. Szóba se kerül az intézmények minőségi, gyógyító funkciójának vizsgálata. Persze fontos, hogy egy kórház ne termeljen újra meg újra adósságot, de legalább ennyire fontos, hogy milyen a teljesítménye minőségbiztosítási szempontból, azaz elvárhatja-e a beteg, hogy ugyanazt a, lehető legjobb, szakmai irányelvek mentén összeállított szolgáltatást kapja bárhol is kerül ellátásra. Senki nem beszél arról, hogy a kórházaknál mennyire fontosak lennének az egységes szakmai protokollok. Nézte valaki, hogy az egyes intézmények ugyanazt a szakmai szintet hozzák-e? Van-e minőségbiztosítás, szakmai ellenőrzés, tudják -e teljesíteni a tőlük elvártakat? Persze nagyon fontos egy kórház gazdálkodása, de a primer teljesítménye mégiscsak az a szakmai output, amit produkálnia kell.
Az átláthatóság érdekében kellenek olyan nyilvános szakmai mutatók, amelyek nagyon fájóak lehetnek az egyes intézményekre nézve, de betegként ezeket jogom van tudni. Ez lenne a minimum, és ez szolgálja az adott csoport vagy az egész szakma fejlődését is. A kórházak gazdálkodása a legtöbb esetben nem feltétlenül a menedzsment problémája. Ez egy téves bűnbakkeresés!
Ha megalkotna a kormány egy új egészségügyi stratégiát, akkor azt mire kellene felépítenie?
A stratégia fókuszában az adott lakosság egészségi állapottal, egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos szükségletei kellenek álljanak, ennek mentén szabad csak átalakítani a magyar egészségügyet. A jó hír ebből a szempontból szerintem, hogy a politika tudatáig eljutott: egy ország gazdasági teljesítőképességére és így a versenyképességére hatással van a lakosság egészségi állapota, és így az ellátórendszer is. Azt mondom, hogy nézzük meg, hogy az egészségi állapot szempontjából mi a szükséglet, és ebből kezdem el felépíteni, hogy mi az a leghatékonyabb ellátórendszer, ami ezt ki tudja elégíteni.
Összegezve a fentieket, látva az egészségügyi javaslatokat és realitásokat, milyen jövőt vizionál?
A plusz forrás szép lassan meg fog jelenni az egészségügyben, csak nem adóból és járulékokból, hanem magánzsebből, növelve a lakosság ilyen jellegű kiadásait. Jobb esetben nő majd a magán biztosítások aránya, de várhatóan továbbnő a lakossági egészségcélú kiadások aránya is. Ez pedig tovább fogja növelni a társadalmi esélyegyenlőtlenségeket. Inkább egy amerikai, chilei vagy román típusú egészségügyet fog jelenteni, ahol jelentős a magánszektor aránya, amely sokkal kevésbé járul hozzá a lakosság egészségének hosszútávú és folyamatos menedzseléséhez.
A társadalom további kettészakadása olyan területeken, mint az oktatás, szociális szféra, vagy egészségügy nem elfogadható, és nem is hatékony. A költség-hatékony, jól szervezett, a lakosság egészségtudatosságára és erős alapellátásra épülő egészségügyi ellátórendszer lehet az alapja annak, hogy egy versenyképes társadalmat tudjunk biztosítani itthon. Megoldást jelentene a helyzetre, ha az állam erősítené a szolgáltatásvásárló funkcióját. Ez akár szektor semleges finanszírozást is jelent.
