Prediktív modell jósolja meg az Alzheimer-kór kialakulásának időpontját
Az új fejlesztésű modell egyetlen vértesztből 3-4 éves pontossággal képes prognosztizálni a betegség megjelenésének időpontját.
A Nature Medicine folyóiratban február 19-én jelent meg a Washington University in St. Louis kutatóinak cikke, amelyben egy olyan prediktív modell kifejlesztéséről számoltak be, amely egyetlen mintából képes megbecsülni, hogy egy személynél mikor jelentkezhetnek az Alzheimer‑kór első tünetei. A tanulmány szerint a kutatócsoport által kidolgozott modellek három-négy éves pontossággal jelezték előre a tünetek megjelenésének idejét. Ez a megközelítés jelentős hatással lehet a megelőző terápiákat vizsgáló klinikai vizsgálatokra, és hosszabb távon lehetővé teheti azoknak az egyéneknek az azonosítását, akik a legnagyobb valószínűséggel profitálnának ilyen kezelésekből.
Az Egyesült Államokban több mint hétmillió ember él Alzheimer‑kórral, és az Alzheimer’s Association előrejelzése szerint 2025‑re a betegséghez kapcsolódó egészségügyi és hosszú távú ellátási költségek elérhetik a 400 milliárd dollárt. Bár jelenleg nincs oki terápia, a pontosabb előrejelző modellek hozzájárulhatnak olyan megelőző kezelések fejlesztéséhez, amelyek lassíthatják vagy késleltethetik a tünetek kialakulását. A kutatás vezetője, Suzanne E. Schindler neurológus kiemelte, hogy a vértesztek jóval olcsóbbak és könnyebben hozzáférhetők, mint az agyi képalkotó eljárások vagy a gerincvelői folyadék vizsgálata, így szélesebb körben alkalmazhatók lehetnek a kockázatbecslésben. Hangsúlyozta, hogy a módszer rövid távon felgyorsíthatja a klinikai vizsgálatokat, hosszabb távon pedig segíthet a betegeknek és orvosaiknak személyre szabott megelőzési stratégiák kialakításában.
A vizsgálat a National Institutes of Health Biomarkers Consortium kezdeményezésének részeként valósult meg. A kutatók olyan modellt fejlesztettek ki, amely a vérplazmában mérhető p‑tau217 fehérje koncentrációja alapján becsüli meg, hogy az adott személy várhatóan hány éves korban kezdi el tapasztalni a neurodegeneratív betegség tüneteit. A p‑tau217 jelenleg is használható a kognitív zavarban szenvedő betegek diagnosztikájában, de tünetmentes személyeknél egyelőre csak kutatási környezetben alkalmazzák. A Schindler és a tanulmány első szerzője, Kellen K. Petersen által vezetett elemzés két nagy, hosszú távú Alzheimer‑kutatási program – a Knight Alzheimer Disease Research Center és az Alzheimer’s Disease Neuroimaging Initiative – összesen 603, önállóan élő idős résztvevőjének adataira támaszkodott.
A plazma p‑tau217 szintjét többféle, klinikailag elérhető diagnosztikai teszttel határozták meg, köztük a PrecivityAD2 vizsgálattal. A biomarker korábban is erős összefüggést mutatott az amiloid‑béta és tau‑fehérjék agyi felhalmozódásával, amelyek az Alzheimer‑kór jellegzetes patológiai elváltozásai, és már évekkel a tünetek megjelenése előtt elkezdenek lerakódni. Petersen szemléletes hasonlattal írta le a folyamatot: ahogyan a fatörzs évgyűrűi megmutatják a fa korát, úgy az amiloid-béta és a tau is jellegzetes ütemben halmozódik fel, és az a kor, amikor ezek szintje pozitívvá válik, jelzi a tünetek várható megjelenését. A kutatás kimutatta, hogy ugyanez igaz a plazma p‑tau217 szintjére is.
A modellek három-négy éves pontossággal becsülték meg a tünetek kialakulásának idejét. A vizsgálat azt is feltárta, hogy az idősebb résztvevők esetében rövidebb idő telt el a p‑tau217 szintjének emelkedése és a tünetek megjelenése között, mint a fiatalabbaknál. Ez arra utal, hogy a fiatalabb agy ellenállóbb lehet a neurodegeneratív folyamatokkal szemben, míg az idősebbeknél alacsonyabb patológiai terhelés is tünetekhez vezethet. Példaként említették, hogy ha valakinél 60 éves korban emelkedett meg a p‑tau217 szintje, átlagosan húsz év múlva jelentkeztek a tünetek, míg, ha ugyanez 80 éves korban történt, a tünetek megjelenése már tizenegy éven belül bekövetkezett.
A kutatócsoport azt is megállapította, hogy a modell más, p‑tau217‑alapú diagnosztikai tesztekkel is jól működött, ami alátámasztja a módszer általánosíthatóságát. A szerzők a modell fejlesztéséhez használt teljes kódot nyilvánosan elérhetővé tették, és egy webes alkalmazást is létrehoztak, amely lehetővé teszi a kutatók számára a modellek részletes vizsgálatát. Petersen szerint ezek az „időzítő modellek” hatékonyabbá tehetik a klinikai vizsgálatokat azáltal, hogy azonosítják azokat, akiknél egy adott időtartamon belül nagy valószínűséggel jelentkeznek a tünetek. Hosszabb távon pedig akár a klinikai gyakorlatban is alkalmazhatók lehetnek, ha pontosságuk tovább javul.
A kutatók kiemelték, hogy más véralapú biomarkerek is kapcsolatban állnak az Alzheimer‑kór tüneteivel, és a jövőben ezek bevonása tovább finomíthatja a tünetek megjelenésére vonatkozó előrejelzéseket.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Single blood test predicts onset of Alzheimer’s symptoms years ahead
Predicting onset of symptomatic Alzheimerʼs disease with plasma p-tau217 clocks
Irodalmi hivatkozás:
Petersen, K. K., et al. (2026). Predicting onset of symptomatic Alzheimerʼs disease with plasma p-tau217 clocks. Nature Medicine. DOI: 10.1038/s41591-026-04206-y. https://www.nature.com/articles/s41591-026-04206-y
