Petefészekbank: a biológiai óra befagyasztása

T. Wilson orvosnő számára 2008-ban kezdett ketyegni az óra, amikor 36 éves lett. Hét évvel azelőtt elvált, de sebész gyakornokként még aludni sem volt ideje, nemhogy randevúzni. Csökkenő termékenységét azonban nem érdekelte, hogy miért halasztgatja a terhességet. Wilson attól félt, hogy talán sohasem lesz belőle anya.

Meg akarta őrizni a gyermekszülés lehetőségét, de amit az orvosi gyakorlat e célból ajánlani tudott, az nem tetszett neki. Akkoriban – és most is – a hasonló helyzetben levő nők ezreinek az a lehetőség állt rendelkezésükre, hogy lefagyasztatják petesejtjeiket, de Wilson nem akart hormoninjekciókat kapni, részben költségességük miatt, részben mert túl sokat kellett volna hiányoznia a munkahelyéről. Véletlenül adódott, hogy meg tudta beszélni problémáját Sherman Silberrel, egy St Louis-i (Missouri) sebésszel, aki felvetette, hogy tartósíttathatná petefészekszövetét.

Ez a lehetőség még nagyon is kísérleti fázisban van. Eddig még csak nagyon kevés olyan nőnél bizonyult sikeresnek, akiknek termékenysége betegség, pl. rák miatt veszett el. Mégis egyre több rendelő – köztük Silberé is – elkezdte egészséges nőknek is javasolni ezt a beavatkozást. Igaz, ez a módszer nincs kellően bevizsgálva, de nagyon vonzó lehetőség – időt vásárolhatnak vele nők, s akkor szülhetnek gyermeket, amikor valóban készen állnak rá. Ez teljesítené be a fogamzásgátlókkal elindult forradalmat.

Közhelyesnek tűnhet forradalomról beszélni, de tény, hogy az USA-ban 1970 és 2006 között az első szülés időpontja jelentősen későbbre tolódott: átlagosan 21,4 éves korról 25 éves korra, és majdnem megnyolcszorozódott azoknak a nőknek a száma, akik 35 évesen vagy még később szülték meg első gyermeküket. Ez a tendencia az egész fejlett világban hasonló volt. Magyarázata az, hogy egyre több nő járt egyetemre, és egyre többen dolgoztak, s sokan valamit el akartak érni a szakmájukban, mielőtt még gyermekük lesz.

A probléma ezzel csak az, hogy a biológiai óra közben ketyeg, és a nők termékenysége a korral csökken. Az 1990-es években a szakorvosok már terméketlenségi járványról kezdtek beszélni: ma a párok 10 százalékánál a nő nem tud teherbe esni egy éven belül.

Időt vásárolni

A fenti párok egyharmada esetében a gondot a nők termékenységének természetes csökkenése okozza. Egy újszülött lánynak mintegy 300.000 éretlen petesejtje van egy petefészekben. Sokáig úgy hittük, hogy később már nem keletkeznek petesejtek, de ezt a dogmát egy februári vizsgálat megcáfolta. Ennek ellenére a petesejttartalék mennyisége csökken az idő előrehaladásával. Ez egy átlagos nő számára azt jelenti, hogy 40 évesen csak ötödakkora valószínűséggel esik teherbe egy adott hónapban, mint 25 évesen.

Az 1970-es évekre fejlesztettek ki olyan termékenységi kezeléseket, amilyen a petesejtek lefagyasztása. Ezek a kezelések azonban eléggé megterhelőek: T. Wilsonnak például két hétig kellett volna kapnia hormoninjekciókat és tablettákat, s gyakran kellett volna ultrahangvizsgálatot végeztetnie, hogy láthatók legyenek az érő petesejtek – ez a kezelés jelentős kedélyhullámzást okozott volna, és nem volt összeegyeztethető a munkarendjével. És ezek a drága, nagy hormonterheléssel járó ciklusok mindössze 12 petesejtet eredményeznek.

Ezzel szemben ha petefészekszövetet fagyasztanak le, amihez egy laparoszkópos műtéttel hozzá lehet jutni, elvileg petesejtek ezreit nyerik vele.

Sherman Silber elmagyarázta Wilsonnak, hogy három apró sebet fog ejteni a gyomor alsó részének magasságában, s kb. 15 perc alatt eltávolítja a jobboldali petefészek nagy részét. Ezután a laboratóriumában a petefészek petesejtekben gazdag külső rétegéből mintegy hat vékony csíkot vág ki, ezeket fagyásgátló vegyületekkel kezeli, majd folyékony nitrogénban tárolja.

Ha Wilson készen áll majd a gyerekszülésre, Silber beülteti a petefészekszövetet a megmaradt petefészek felszínére. Ha minden jól megy, akkor a beültetett szövet néhány hónapon belül viszonylag fiatal petesejteket kezd termelni, s lehetségessé válik a természetes fogamzás. Fontos és jó mellékhatás, hogy a szövet nemi hormonokat is termel, s így a menopauza csak később következik be.

A 7000 dollárba kerülő műtétet nem sokkal később el is végezték Wilsonon, s ő azt mondta: „Megállítottam az időt”.

Legalábbis ez az ígéret. Ez a technika még a legkorábbi fázisban van. 2004 óta csupán 19 gyermek született ezzel a módszerrel, valamennyien olyan anyától, akiknek rákos betegségük, illetve a petefészküket tönkretevő kemoterápia vagy besugárzás miatt nem volt más lehetőségük. Ez az egyetlen lehetősége azoknak a rákos fiatal lányoknak, akik még nem menstruálnak, s ezért petesejtjeik tárolásáról nem lehet szó. A petefészekszövet tárolása viszont számukra is lehetővé teszi, hogy később majd gyermekük legyen.

A legnagyobb petefészekbankkal – több mint 500 petefészekszövettel – két orvos rendelkezik: a belga Jacques Donnez, aki a Louvaini Katolikus Egyetem sebésze és a dán Claus Andersen, aki Koppenhágai Egyetemi Kórház professzora. Dr. Donnez elmondta, hogy a módszer sikerességi aránya kb. 30 százalék, ugyanannyi, mint az in vitro fertilizációé (IVF). Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy ez a becslés csak kevés adatból származik. Éppen ezért, az adatok kis száma miatt jelenleg az orvosi társaságok egészséges nők esetében nem javasolják ennek a technikának az alkalmazását.