A háziorvosok már szakorvosi javaslat nélkül is elrendelhetik az otthonápolást
Otthon szolgálják a gyógyítást
Országszerte mintegy 320 otthoni szakápolást biztosító szolgálat működik, és bár ez az ellátási forma olcsó, és a beteg önellátási képességének visszaadásán fáradozik, számos, elsősorban finanszírozási nehézség terheli.
A szakma teljes egyetértésével lépett életbe az a jogszabály, amely a háziorvosokhoz delegálta az otthoni szakápolás elrendelésének feladatát, hiszen ezt megelőzően hosszú hetekig is eltartott, amíg a beteg vagy a hozzátartozók beszerezték a szükséges szakorvosi javaslatot, ami alapján a háziorvos kiírhatta a viziteket. Igaz, a javaslatra a szakirányú ellátásokhoz – gyógytorna, fizikoterápia, logopédia – volt szükség, a szakápolási ellátáshoz, ami döntően a sebellátást jelenti, eddig sem kellett szakorvosi ajánlás.
Ez a korábbi gyakorlat indokolatlanul növelte a járóbeteg-szakellátásban a betegszámot amellett, hogy éppen az otthoni szakápolásra, rehabilitációra szoruló betegek azok, akik nem veszíthetnek hónapokat. A kezelés mielőbbi megkezdése adhatja ugyanis vissza a páciens lehető legjobb önellátási képességét.
Mintegy 320 otthoni és hospice-szakápolással foglalkozó szolgáltató áll szerződésben a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (NEAK), amelyek jellemzően részmunkaidőben foglalkoztatják a szakdolgozókat. Az otthoni szakirányú ellátás a fővárosban és a nagyvárosokban nagyobb arányban érhető el, mint a kisebb településeken vagy falvakban. Az otthoni szakápolási tevékenység az ápolásra és rehabilitációra egyaránt kiterjed, így a szakképzett szakápolók mellett logopédusokat, gyógytornászokat és fizioterápiás asszisztenseket is foglalkoztatnak a szolgálatok. A krónikus betegségben szenvedőket, így többek között a sclerosis multiplexes vagy Parkinson-kóros betegeket az akut betegek ellátása után esetlegesen megmaradó szabad keret terhére láthatják el.
A korábbi, sokat kritizált gyakorlattal szemben ez év január 1-jétől a háziorvosok szakorvosi javaslat nélkül is elrendelhetik a szakirányú viziteket – összesen 56-ot évente. Egy elrendeléssel 14 vizit adható, ami évi három alkalommal 14-14 újabb látogatással megtoldható –, ám a kistelepüléseken alig van például a stroke-on átesett betegek ellátásában nélkülözhetetlen szerepet ellátó gyógytornász – magyarázza Tóthné Bucsek Ildikó,a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) Közösségi, foglalkozás-egészségügyi, otthoni és hospice szakápolási szakmai tagozatának vezetője.
Mint mondja, a gyógytornászok alkalmazását az is nehezíti, hogy otthonápolási szolgálatnál ezek a szakemberek csak kétéves szakmai gyakorlat után foglalkoztathatóak. Miközben a minőségi szakdolgozók alkalmazása elvárás, a NEAK vizitenként 3700 forintot fizet, amelyet 0,9-0,5 szorzóval számolnak el. Az öt-, illetve kétezer fő alatti településeken 10 és 20 százalékos területi pótlék folyósításával igyekeznek ellensúlyozni a kistelepülések hátrányát. Azonban ez a kiegészítés csak abban az esetben jár, ha csupán egy szolgáltató van az adott helységben. Ha ennél több is elérhető, már egyiknek sem jár pótlék.
Kevés a vizit
Bár a szolgáltatás országos lefedettséget biztosít, a vizitek száma lélekszámarányos, egy 1500 fős falura 13 vizit jut havonta. A szakápolók feladatai közé nem csupán a szűken vett ápolási feladatok tartoznak, a beteg otthoni körülményeihez való adaptáció éppen olyan fontos, mint a mobilizáláshoz szükséges segédeszközök használatának betanítása – magyarázza Tóthné Bucsek Ildikó. Kollégáinak oroszlánrésze van abban is, hogy a családtagokat is megtanítsák arra, hogyan tudják segíteni, ápolni a beteget, azonban sokszor kell azzal szembesülniük, hogy a hozzátartozók nem tudják, mire vállalkoznak. Ráadásul egy szakember lényegesen jobb eredményeket tud elérni az önellátásra való képesség fejlesztésében.
A felülről zárt kassza miatt előfordulhat, hogy nem jut kapacitás valamennyi betegre, de megesik az is, hogy a szolgálatok – jellemzően a hónap végén – időnként olyan beteget is ellátnak, aki után nem kapnak finanszírozást, hiszen az ápolás vagy rehabilitáció megkezdése nem várhat. Az alulfinanszírozottság miatt általános probléma a kistelepüléseken a kollégák utaztatása, hiszen nagy a kilométerigény, drága az üzemanyag, és a szolgáltatók nem tudnak üzemanyagköltséget biztosítani a dolgozóknak. Az eredményes ellátáshoz, mobilizáláshoz, fizioterápiához legalább heti két látogatás a jogszabályi minimum, ami azonban azt is jelentheti, hogy kevesebb rászorulóhoz jutnak el a szakemberek, illetve egyes településekre egyáltalán nem.
Leggyakrabban stroke utáni rehabilitációban kérik az otthonápolási szolgálatok segítségét, ami viszont lényegesen hosszabb terápiát igényel, mint amit a rendelkezésre álló kapacitások lehetővé tesznek. Szakápolási tevékenységnél – ilyen például a decubituskezelés – az évi 56 viziten túl méltányossági kérelemmel további ápolás igényelhető, azonban a logopédia, fizioterápia, gyógytorna esetében erre nincs lehetőség.
Ha nincs állami segítség
Magánellátást jellemzően Budapesten vagy néhány nagyobb vidéki városban kínál az otthoni szakápolási szolgálatok egy része – mondja Tóthné Bucsek Ildikó arra a felvetésre, hogyan pótolható az állami kapacitások hiánya, ha van a betegnek pénze, hogy megfizesse a szükséges szakembert. Vidéken az ilyen jellegű magánszolgáltatás igénybevétele nem is jellemző, inkább az, hogy a pácienseket rehabilitációs intézetben igyekeznek talpra állítani, amennyire lehetséges. Azonban krónikus betegeket nem lehet ilyen szakellátóhoz utalni, számukra az otthonápolás jelenti a megoldást.
Ha segítségre szoruló talál is magánúton szakembert, egy gyógytornász Budapesten óránként 7000 forintot is elkér, vidéki nagyvárosokban pedig 5000 forint a tarifa. Ilyenkor még arra sincs garancia, hogy a szakember a megfelelő képzettséggel és gyakorlattal rendelkezik, a páciens legfeljebb az Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság (korábban Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ) szakdolgozói nyilvántartásában tud rákeresni ezekre az adatokra.
A betegek is keresik
A szakorvosok és háziorvosok jelentős része ismeri az otthonápolás lehetőségét – ami immár 22 éve szerepel az ellátási palettán –, jellemzően élnek is vele, ám nagyritkán olyan doktorral is találkozni, aki még soha nem kezdeményezett elrendelést. A legjellemzőbb, hogy a betegek, illetve hozzátartozóik kérik a szolgáltatás biztosítását, akár közvetlenül a szolgálatoknál.
Bár nagy az igény, a kapacitások végesek, Tóthné Bucsek Ildikó azt mondja, vizitenként 5000-6000 forintot kellene kapniuk a szolgálatoknak ahhoz, hogy megfelelő számban tudják kiállítani a szakembereket. Egy főállású szakápoló napi hat beteget láthat el, de betegállomány esetén a szolgálatok nem tudják kigazdálkodni a kieső kolléga bérét, mert teljesített vizitekre jár a finanszírozás, amely nem nyújt fedezetet az inaktív dolgozó táppénzére is. Így jellemzően másodállásban foglalkoztatják a kórházakban vagy alapellátásban dolgozó szakápolókat és szakembereket.
