Járna az otthoni ápolás, de...

Miközben elvben az ország bármely pontján elérhető a lehetőség, hogy házhoz menjen a nővér és az összes segítő szakember, a gyakorlatban csak a rászorulók töredéke jut ezekhez a szolgáltatásokhoz – derült ki a Népszava szerint a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) fórumán. Az okok közt éppúgy szerepel a rossz finanszírozás, mint az információhiány. Ezeket az ellátási formákat a háziorvosok írhatják fel, ám közülük sokan maguk sem ismerik saját és betegeik lehetőségeit.

Becslések szerint a fekvő betegeknek akár a 60 százalékát is lehetne a kórházinál lényegesen olcsóbban ápolni az otthonában. Ilyen szakápolásként a társadalombiztosító napi egy, legfeljebb három órás ellátást fizet, a krónikus betegeknek maximum 56 alkalommal egy évben. S míg egy baleset vagy egy ortopédiai műtét után általában elég lehet ez az 56 alkalom, egy stroke-os betegnél jóval több időre van szükség ahhoz, hogy önellátó legyen ismét. Egy vizitért a szolgáltatónak 3700 forintot térítenek. Akkor is ennyit, ha több órát és akkor is, ha csak tíz percet tölt a beteggel. Az otthoni szakápolás keretében számos ellátás igénybe vehető, egyebek között tartós fájdalomcsillapítás, gyógytorna, beszédterápia, szondás táplálás, infúziós terápia, sebellátás, orvosi segédeszközök, protézisek használatának tanítása, oxigénterápia. Tulajdonképpen minden, ami egy krónikus beteg ápolásához vagy rehabilitációjához tartozhat. Magyarországon évente ötvenhatezer beteg veszi igénybe a tb-finanszírozott otthonápolást.

A házi hospice szolgáltatást a végstádiumú betegek otthonápolására rendelhetik a háziorvosok. A daganatos betegek évente 150 napi vizitre jogosultak, ezért naponta 4400 forintot számlázhatnak a szolgáltatók a biztosítónak. A tb-vel szerződött szolgáltatóknak – hasonlóan a kórházakhoz – területi ellátási kötelezettségük van, vagyis a körzetükhöz tartozó beteget kötelesek ellátni.

Jelenleg az évente összesen 1,350 millió vizit 85-80 százaléka szakápolás, a maradék 15-20 százalék hopice ellátás.