Összeomlás szélén áll a budapesti vesetranszplantációs ellátás?
A budapesti transzplantációs program hirtelen időutazásba került, „visszarepült” a nyolcvanas évekbe, idézi az ATV riportját a Weborvos.
A budapesti vesetranszplantációs programot veszélyezteti a mára kialakult helyzet, miközben az uniós elnökség egyik témája éppen a szervátültetés és annak utókezelése lesz, veti fel riportjában az ATV Egyenes beszéd című műsora. A kialakult helyzetről dr. Remport Ádám nefrológus, transzplantációs szakorvos, a Budai Egészségközpont munkatársa beszélt a műsorban.
A budapesti transzplantációs program hirtelen időutazásba került, „visszarepült” a nyolcvanas évekbe. A visszalépést az okozza, hogy 2021-ben megszüntették a Transzplantációs Klinikát, és beolvasztották egyetlen sebészeti klinikai tömbbe, majd 2022-ben a veseátültetés is átkerült az Üllői úti klinikai tömbbe, írja a lap. Hogy ez miért gond? Azért, fejtette ki a szakorvos, mert nagyjából hét szövődményes esetben csak egyetlen betegnek van esélye arra, hogy igazán szakszerű ellátást kapjon. Tudni kell ugyanis, hogy a betegek a transzplantált szerv kilökődésének gátlására immunvédekezést gyengítő, kilökődésgátló gyógyszereket szednek, és ezeket csak pontos vérszintben lévő mennyiség meghatározása alapján lehet korrekten adagolni. Ha ez nem szakszerűen történik, akkor tönkre is mehet a transzplantált vese, ami tragédia a betegnek, de veszteség az egészségbiztosító számára is, hiszen sokkal többe kerül a beteg dialízise, mint egy veseátültetett gondozása.
Perner Ferenc professzor nevéhez fűződik a magyar vesetranszplantációs program létrehozása: 1988-ban arról született döntés, hogy a fejlődéshez szükség van egy önálló intézményre. Most, hogy az intézmény elvesztette önállóságát, negatívan csapódik le betegeken. Mint a riportból kiderül, a program indításakor 350 gondozott betegre nyolc ágy jutott, ám ma 2500 gondozott betegük van, és az ágyszám nem változott!
A szakorvos szólt arról, hogy a betegbiztonságot szolgáló önálló intézményi lét visszaállítása érdekében folyó küzdelmük során rendre beleütköznek a hierarchiába, s rendkívül furcsa ebből a nézetből az, hogy a névtábla hiánya az egészségügyi dolgozón nagyon zavaró és büntetendő, de a folyamatos gondatlan veszélyeztetés nem éri el az egészségpolitikai ingerküszöbét.
