Összefoglaló „Az egészségügy kihívásai a gazdasági válságot követően” szimpóziumról folytatás 3.rész
Az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Intézet Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszék a Medical Tribune-nal közösen nemzetközi szimpóziumot szervezett november 26-án. A szimpózium céljaként tűzte ki, hogy ráirányítsa a figyelmet a nemzetközi és hazai egészségügyi rendszerek előtt álló kihívásokra és a lehetséges egészségpolitikai válaszokra, illetve hogy ösztönözze a szakmai és szakmapolitikai diskurzust ezekről a kérdésekről.
Előadásában a gyógyszeripari innováció új korszakáról beszélt, amelyben különösen fontos az állam, az ipar és az akadémiai szféra együttműködése. A betegségek biológiájának, a genetikai tényezők és a molekuláris markerek egyre jobb megértésének köszönhetően a személyre szabott orvoslás korszakának elején járunk. A betegek várható reagálását és kockázatát jelző markerek a célzott és monitorozott kezeléssel karöltve lehetővé teszik a szükséglethez igazított eredményes kezelést, ily módon maximalizálva a klinikai és gazdasági előnyöket. Ez a vízió azonban óriási kihívásokat jelent, hiszen ki kell fejleszteni a megfelelő, megbízható biomarkereket, célzott terápiákat. Ezenkívül el kell végezni a komplex betegségek fenotipizálását. Ezek a feladatok többnyire messze meghaladják egy-egy szereplő lehetőségeit.
Az innovációk a különböző partnerek újszerű, az országhatárokon túlnyúló és strukturált együttműködését igénylik. Ilyen együttműködések elkezdődtek már Európában és Észak-Amerikában, olyan vezetőkkel, mint a Wellcome Trust vagy a Genome Canada. Ezekben az együttműködésekben egészségügyi szolgáltatók, globális gyógyszeripari vállalatok is részt vesznek. A fejlesztési folyamatot a partnerekből kialakult „kiválósági hálózatok” végzik, a kereskedelmi forgalomba hozatalt pedig az ipari szereplők. A koncepció létjogosultságát már példák is igazolják, ilyenek a transzplantáció területén alkalmazott biomarkerek. A jövő mutatja majd meg, hogy a személyre szabott orvoslás kimagaslóan nagy költségigényű innovációjának a fent vázolt partnerségen alapuló modellje mennyire lesz eredményes.
Christophe Gourlet, a sanofi-aventis magyarországi vezérigazgatója
Előadásában is a gyógyszeres terápiák értéke és érték alapú finanszírozásának kérdése állt. E kérdéskörön belül az előadás az eredmény alapú kockázatmegosztás lehetőségét, előnyeit és potenciális hátrányait elemezte. A költségek visszaszorítására irányuló pénzügyi kockázatmegosztás ugyanis nem jár együtt az egészségügyi rendszer hatékonyságának növekedésével. Márpedig a betegek és finanszírozó érdeke is az, hogy minél több értéket vegyenek a pénzükért. Emiatt az eredményesség és terápiahűség alapú kockázatmegosztás minden bizonnyal terjedni fog Magyarországon is.
A terápiahűség alapú kockázatmegosztás előnyei
A módszer számos előnnyel kecsegtet. Tényleges eredményhez köti a támogatást, csökkenti a terápiarezisztencia és a betegek együtt nem működése miatti veszteségeket, elősegíti az új, innovatív, eredményes terápiák piaci penetrációját, a rendszer nem bünteti a sikerességet, támogatja az innovációt, lehetőséget teremt a gyártók és a finanszírozó jobb együttműködésére.
A módszer azonban számos problémát is felvet. Ezek egy része módszertani, így például az eredményességi kritériumok meghatározása és mérésének lehetőségei, az elérhető hiteles adatok hiánya. Másrészt gazdasági, illetve adminisztratív jellegű, így például a szükséges adatok beszerzésének magas költsége, az adatszolgáltatási rendszer ellenőrzésének mikéntje és az addicionális adminisztratív költségek. Adott esetben a járulékos költségek meghaladhatják az előnyöket. A plusz költségek következményesen növelhetik a gyógyszerek árát. Jogi problémák is felvetődhetnek a betegjogok és az adatvédelem területén.
Az eredmény alapú kockázatmegosztás nem csodaszer, nem lehet minden esetben alkalmazni. Elterjedésének egyik fő korlátja, hogy nem megfelelő a jogi háttere, nincs kidolgozva az ellenőrzési módja. Nagyon kevés irányelv van egyelőre arra vonatkozóan, hogy milyen kritériumok alapján, mikor és hogyan érdemes ezeket a megállapodásokat alkalmazni. Elengedhetetlen, hogy ezek a megállapodások transzparensek legyenek, nyilvánosságra kell hozni őket. A gyógyszeripar számára akkor előnyösek ezek a megállapodások, ha garantálják, hogy az új gyógyszerek gyorsabban juthassanak piacra. Egyébként az ipar számára csak további piacra kerülési korlátokat és költségeket jelentenek.
Jens Grueger, a Pfizer alelnöke
Előadása a gyógyszeriparnak a fenntartható egészségügyi ellátórendszerekben betöltött szerepével foglalkozott. Az előadás mindenekelőtt megállapította, hogy a gyógyszeres terápiák az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben hozzájárultak a lakosság egészségi állapotának javulásához. A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek nélkül a 40 éven felüli amerikaiak vérnyomása 10–13 százalékkal lenne magasabb, és emiatt lényegesen magasabb lenne a keringési betegségek gyakorisága és a halálozás.
A gyógyszerek innovációs ciklusa összefügg a gyógyszerek árának alakulásával. Egy betegség kezelését célzó első gyógyszerek többnyire a tüneteket kezelik, a következők már hatásosabbak, érdemben beavatkoznak a betegség patomechanizmusába, majd megszületnek a tényleges gyógyulást eredményező terápiák, végül ezek generikus változatai. Általában az innovációs ciklus harmadik szakaszába tartozó originális gyógyszerek ára a legmagasabb. Az innovációs ciklus első, második szakaszába tartoznak jelenleg például az Alzheimer-kór gyógyszerei, a harmadikba több daganatellenes szer. A hatásos, olcsó generikumok jellemzik például a magasvérnyomás-betegség vagy a hiperlipidémia kezelését.
A kasszasiker gyógyszerek kora leáldozóban van
A múltban a krónikus betegségek gyógyszerelését az jellemezte, hogy mire egy-egy gyógyszer szabadalmi védettsége lejárt, megjelentek az új, még hatásosabb originális készítmények. Így a generikus programok bevezetése ellenére az originális készítmények domináltak. Mára sok terápiás területen nehéz tovább növelni a hatásosságot, a meglévő terápiák elvesztik védettségüket, aminek jelentős költségcsökkenés az eredménye. A „kasszasiker” (blockbuster) gyógyszerek korszaka leáldozóban van.
Az új érában a verseny a gyógyszerek megfelelőbb alkalmazására irányul. Mely betegeket, milyen másik kezelést követően, mennyi ideig, hogyan kell optimálisan kezelni? A fájdalomszindrómás betegek esetében például átlagosan 5–7 év telik el mire a beteg megfelelő kezelésben részesül, különösen akkor, ha idegi eredetű szindrómáról van szó. A betegek különböző terápiás ciklusokon (generikus és originális) mennek keresztül, mire olyan kezelésben részesülnek, amely működik. Ilyenkor is előfordulhat, hogy nem folytatják a kezelést, és így nem lesz optimális az eredmény.
Az egészségügy valójában befektetés
Az eredményesebb kezelés ebben az esetben azt jelentené, hogy hamarabb sikerülne a megfelelő beteget a megfelelő kezelésben részesíteni, és elérni, hogy a beteg minél tovább alkalmazza a hatásos kezelést. Az egészségügy valójában befektetés, és nem költség. Ugyan a pénzügyi válság következtében jelentős a kiadási oldalra nehezedő nyomás, az innováció elmaradása azonban az egészségügyi kiadásokat viszonylag magas szinten tartaná. A „kasszasiker” gyógyszerek szabadalmának lejárta következtében a krónikus betegségek esetén már érzékelhető a gyógyszerkiadások csökkenése. A további fejlesztések középpontjában a hiányterületek és a személyre szabott orvoslás kialakítása áll. Az ipar túl van a „kasszasiker” modellen, és érdekelt abban, hogy pénzügyileg fenntartható egészségügyi rendszerek jöjjenek létre.
Összefoglalás
Az előadások összességükben felhívták a figyelmet arra, hogy az egészségügyi és a szociális ellátórendszereket készületlenül érte a pénzügyi válság. Ennek egészségügyi hatásait leginkább a szociális rendszerekbe történt befektetés tudta enyhíteni, ahol ez megtörtént. A restrikciós pénzügyi szemléletű politika dogmái nem feltétlenül igazak, és ezek kritikátlan követése nem szolgálja a társadalom érdekeit. A gyógyszeriparban az innováció egy új korszakba lépett. A „kasszasiker” gyógyszerek utáni korszak a kormányzatok, az ipari és az akadémiai szereplők fokozott együttműködését igényli. Az egészségügyet kiadásként tekintő szemléletet egyre inkább felváltja az egészségügyet mint a humán tőkébe történő befektetést értelmező szemlélet. Ez specifikus területeken, mint például az értékalapú ármeghatározás, vagy az eredmény alapú kockázatmegosztás jól tükröződik.
A cikk első részét itt, a beszámoló második részét pedig itt olvashatja.
A rendezvényen elhangzott előadások anyagait bejelentkezés után az előadók nevére kattintva érheti el!
A hazai kutatók és egészségpolitikusok részvételével rendezett kerekasztal-beszélgetésről szóló beszámolónkat itt olvashatja.
