Országos leltárral kezdődhet a rendszerváltás az egészségügyben

Gyökeresen új, transzparens, partnerségen és a hibákból való tanuláson alapuló vezetési kultúra mellett köteleztem el magam – derült ki Buga László, a június 2-án hivatalosan is bejegyzett, a Belügyminisztérium szervezetéből frissen kivált Egészségügyi Minisztérium kórházi fekvő- és járóbeteg-szakellátásért felelős államtitkára előadásából. Első nyilvános expozéjában nem pusztán az új tárca felállásának strukturális és költségvetési nehézségeit vázolta fel, hanem beszélt arról is, a korábbi kormányzati működés egyik legfőbb deficitje a szűkös kommunikációs portfólió volt, amely elvágta a visszacsatolás lehetőségét, ezért képtelen volt a szakmai válaszokra. Az új államtitkárság ezzel szemben nyitott, közvetlen párbeszédet és „no-blame”, azaz büntetésmentes kultúrát ígér az ágazati szereplőknek.

Véget ér a defenzív vezetés korszaka?

A cél egy olyan négyéves ciklus, amely a büntető szemlélet helyett a tanulásra épülő biztonsági kultúrát honosítja meg Magyarországon – hangsúlyozta az államtitkár, aki párhuzamként a brit egészségügyet alapjaiban megrázó és átalakító Mid Staffordshire-jelentést (Francis Report) hozta fel. Az ott azonosított rendszerszintű hibák – a betegfókusz elvesztése, a defenzív vezetési kultúra, a jelzések figyelmen kívül hagyása és a félelemre épülő struktúra – kísérteties hasonlóságot mutatnak a hazai ellátórendszer jelenlegi anomáliáival.

Az egészségügyi ellátórendszer önmagában csupán 11-20 százalékban határozza meg a lakosság egészségi állapotát és a születéskor várható élettartamot, a döntő hányadért az életmód, a környezeti tényezők, az oktatás és a lakhatási viszonyok felelősek – mutatott rá a szakpolitikai beavatkozások irányára. Magyarország ezen a téren mutatott uniós lemaradását – az elkerülhető halálozások kirívóan magas számát – az államtitkárság adatvezérelt, háromszintű – közösségi, alapellátási és egyéni – népegészségügyi programokkal tervezi orvosolni. Pozitív történelmi példaként a 2011-es zárt téri dohányzási tilalmat említette, amely bizonyítottan 60 százalékos mortalitáscsökkenést eredményezett egyes daganatos betegcsoportok körében.

Átfogó leltárt készít az államtitkárság

Bár adatmennyiség szempontjából Magyarország az uniós élvonalba tartozik, az adatintegráció és gyakorlati felhasználás terén súlyos hiányosságok mutatkoznak. Az államtitkár a meglévő 11-14 adatbázis szűrésével mutatta be a földrajzi és strukturális aránytalanságokat. Példaként hozta fel, hogy míg Budapest orvosi ellátottsága a háromszorosa az országos átlagnak, addig a daganatos halálozási mutatók és a humánerőforrás-kapacitások között sincs érdemi korreláció a területi eloszlásban.

A humánerőforrás-krízis mélységét a Humánerőforrás Monitoring Rendszer (HMR) legfrissebb dashboard-adatai világítják meg leginkább: a 2544 bejelentett ellátási egységből jelenleg 464 – azaz bő 18 százalék – részlegesen vagy teljesen szünetel orvos- vagy szakdolgozói hiány miatt. A valós helyzet azonban ennél is kritikusabb, mivel a statisztika nem látja a külső közreműködők és szolgáltatók által fenntartott rendszert. Az államtitkár kiemelte, hogy az egyik legnagyobb orvosközvetítő cég önmagában 35 kórház 129 osztályán van jelen, és ebből 12-15 olyan kulcsfontosságú osztály, ahol a személyzet több mint felét ez a külső szereplő biztosítja. A rendszerben lévő, átirányításokkal és közreműködőkkel betöltött „szürke zónás” munkaórák számát a tárca havi 60-70 ezerre becsüli.

A strukturális szélsőségek felszámolása és a regionális szintű ellátásszervezés érdekében az államtitkárság első lépésként egy átfogó, transzparens, országos leltár elkészítését indítja el. Buga László leszögezte, hogy a kórházvezetők részéről abszolút őszinteséget és a valós problémák feltárását várják, legyen szó humánerőforrás-kiesésről, omladozó falakról, legionella-fertőzésről vagy működésképtelen klímarendszerekről. Az anomáliák elkendőzése helyett a szakma bevonásával és célzott ösztönzőkkel kívánják stabilizálni az ágazatot.

Kerekasztal bértábláról, homokóra-korfáról, szakmai műhelyekről

A krónikus humánerőforráshiány, az elmaradt infrastrukturális beruházások és a centralizált üzemeltetés (KEF) okozta rendszerszintű diszfunkciók kerültek terítékre a konferencia kerekasztal-beszélgetése során.

A parlament 3,6 milliárd forintot szavazott meg a kórházi klímahelyzet azonnali rendezésére – nyitott az akut krízishelyzet kezelésének számaival Buga László, aki a tartós hőség miatt összeomló berendezések kapcsán elmondta, jelenleg 36 kórházi klíma vár javításra, a logisztikai beszerzések zajlanak, a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) pedig igyekszik felpörgetni a folyamatokat.

A tárca már bekérte a kórházaktól azokat az adatokat, amelyek az évtizedek óta elmaradt vízvezeték- és elektromoshálózat-fejlesztéseket összesítik – folytatta az államtitkár, hozzátéve, hogy a strukturális megújulás másik pillére a digitalizáció lesz. Olyan IT-programok indulnak, amelyek a frontvonalban dolgozók és a minisztérium adminisztratív terheit egyaránt mérséklik.

Egy 10 fős csapat már dolgozik az új szakdolgozói bértáblán – jelentette be a szakpolitikus, hangsúlyozva, hogy az EüM-ben prioritásként kezelik ezt a témakört. A cél egy olyan koherens rendszer kialakítása, amely elkerüli a bérfeszültségeket és a szakdolgozók intézmények közötti belső migrációját. Ezzel kapcsolatban Böszörményi-Nagy Géza, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökségi tagja emlékeztetett, hogy a kamara már 2022-ben elsődleges célként fogalmazta meg a szakdolgozói bérek rendezésének szükségességét, ám az akkori államtitkárság ezt másként értékelte. Ugyanakkor pozitív tendenciákról is beszámolt az orvoselvándorlás terén: míg 2010-ben évente ezren, ma már csak 400-450-en mennek külföldre. Aggasztó viszont a hazai orvostársadalom homokóraszerű korfája: bár a 40 év alattiak száma nő – noha 20 százalékuk még szakvizsga előtt áll –, a teljes orvoslétszám 24 százaléka 64 év feletti, 12 százaléka pedig a 70. életévét is betöltötte. Nélkülük jelenleg nincs ellátás. A MOK felmérése szerint a tiszta állami szférában mindössze az orvosok 38 százaléka dolgozik, 45 százalékuk ingázik a magán- és állami ellátás között, míg 16 százalék kizárólag a magánszektorban rendel. Böszörményi-Nagy hangsúlyozta, hogy a magánszféra megtartó ereje ma már nem elsősorban a pénzben, hanem a kiszámítható körülményekben és a betegbiztonságot garantáló, elegendő időkerekekben rejlik.

Némileg árnyalta a képet Szondi Zita, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) vezetését jelenleg helyettesként ellátó főigazgató-helyettes. Véleménye szerint a komfort és a csúcstechnológia terén sok esetben már nincs különbség az állami és a magánellátás között. Úgy látja, az eltorzult létszámhelyzetet nem szabad tovább tétlenül nézni, a kapacitások átrendezése után a humánerőforrás-gazdálkodás és a döntési jogkörök súlypontját a felső menedzsment szintjéről az osztályvezetői szintre kell levinni, a lokális érdekek helyett szigorúan szakmai szempontok mentén szervezve újra a csapatokat.

A vidék megtartó ereje kapcsán Tóth Gábor rámutatott: világjelenség, hogy a fiatal orvosok a nagyvárosokban akarnak maradni. Az MKSZ szerint ez ellen komplex, „sok kicsi sokra megy” típusú ösztönzőkkel, például plusz jutalomszabadsággal, 5 év utáni jubileumi jutalommal, és a helyi közösségekbe való beágyazódást segítő szakorvosképzéssel lehet tenni. Buga László pedig hozzátette, Magyarországon a valódi szakmai műhelyek építése helyett a tisztán finanszírozás-vezérelt működés kapott prioritást, és az egyetemi oktatásból is hiányzik a klasszikus „iskolateremtő” kultúra. Az orvosok kiáramoltatása a végekre óriási kihívás, de az elodázás ideje lejárt. A helyi kulturális sajátosságok becsatornázásával kell megmenteni a városi kórházakat.

KEF: elveszett alkupozíciók, visszafordíthatatlan károk

A centralizált működtetés elvágta a kórházmenedzsmenteket a gazdálkodástól, az intézményvezetők kezéből kivették az irányítást, az autonómia elveszett – fogalmazott az államtitkár a kerekasztal leginkább konszenzusos pontján, ami a KEF-üzemeltetés kudarca volt.

Úgy működünk, mintha két malomban őrölnénk – fogalmazott, utalva arra, hogy a tőle távol lévő beruházónak nem a kórházi szempontok, hanem kizárólag a költségek számítottak. Ráadásul az adatok azt bizonyítják, hogy a KEF-korszakban ezek a szolgáltatások jóval drágábbak lettek, miközben a kórházak elvesztették az alkupozíciójukat.

Ez a rendszer így nem tartható fenn – jelentette ki az államtitkár, hozzátéve, hogy amit lehet, vissza kell adni a kórházak saját üzemeltetésébe. Mivel azonban a kiszervezések sok helyen már visszafordíthatatlan károkat okoztak, és a centralizáció azonnali felszámolása sokkszerű lenne, a tárca az intézményi autonómia fokozatos visszaadását tervezi – ez a kérdéskör szintén központi eleme lesz a kórházaknak kiküldendő kérdőívnek.

Sinkó Eszter: A monolit állami struktúrától a valódi rendszerváltásig

Az elmúlt 37 év egészségpolitikai modelljeit és azok diszfunkcióit vette górcső alá előadásában Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgató-helyettese a szocialista tanácsi rendszertől a bismarcki modellt célzó korai reformokon és az SZDSZ-féle vizitdíjas piaci kísérleten át egészen a 2010 utáni centralizált, majd a Belügyminisztérium által fegyelmezett, monolitikus állami struktúráig.

Rávágni, hogy a most induló ciklus puszta kormányváltást vagy valódi egészségügyi rendszerváltást hoz-e, még korai lenne, ám a politológiai és szakmai kritériumok tiszták – derült ki Sinkó Eszter elemzésének a jelenlegi, 2026-os kormányváltás utáni helyzetre vetített konklúziójából.

A kormányváltás csupán személyeket cserél, szimbólumokat töröl el és intézményeket nevez át, a valódi rendszerváltás ezzel szemben új eljárásrendeket, gyökeresen más működési mechanizmusokat és transzparens érdekeltségi rendszert honosít meg – emelte ki az egészségügyi elemző, aki szerint az új egészségügyi vezetés előtt álló legfőbb kihívás éppen ezen új struktúrák intézményesítése.

A jövő záloga, hogy a tárca képes lesz-e megnyugtatóan rendezni a köz- és magánellátás egymáshoz való viszonyát, és visszaépíteni a társadalmi kontroll azon mechanizmusait, amelyeket az állam teljesen magához láncolt. A monolit rendszerek ugyanis merevségük miatt egy ponton törnek; a hatékonyságveszteség és a döntéshozatali utak megbénulása már most kitapintható Sinkó Eszter értelmezése szerint.

A jövőben olyan elfeledett, de bizonyított hazai modellekhez is érdemes visszanyúlni, mint az irányított betegellátás, de a legfontosabb a hiányzó funkciók – így a professzionális ellátásszervezés és a betegút-menedzsment – megfelelő szakmai szereplőkhöz való telepítése lesz. Csak így gyógyítható meg maga a rendszer is – zárta Sinkó Eszter.