Nyomásgyakorlásra készül az orvosi kamara
A köztestület február 4-én rendkívüli országos küldöttközgyűlést tart. A részletekről Álmos Péter alelnököt kérdezte az InfoRádió.
Csak néhány hét telt el az évből, de a Magyar Orvosi Kamarához (MOK) máris olyan jelzések érkeztek, miszerint az orvoskollégákkal olyan szerződéseket irattatnak alá, illetve olyan változások következnek be a munkakörnyezetben, amelyek központosított döntéshozatal alá rendelik az eddig orvosi privilégiumnak tekintett szakmai működéseket – fogalmazott Álmos Péter, jelezve azt is, hogy a kamara már előzetesen is jelezte aggodalmait az új egészségügyi törvénnyel és a rendeletekkel kapcsolatban, ezt a kormányzati kommunikáció azonban alaptalannak vélte.
A MOK alelnöke konkrét példaként említette, hogy egy nyugdíját tervező háziorvos azzal szembesült, hogy az ő magántulajdonát képező praxist eladásra hirdeti az állam. Egy másik orvos elé, aki kórházi fekvőbeteg-szakellátásban dolgozik, az év elején egy olyan szerződést tettek, amiben az szerepelt, hogy egy nagy területre kiterjedő központi kórház lesz az új munkahelye, és ha úgy gondolják, akár egy másik városba is elküldhetik dolgozni – ismertette Álmos Péter.
Az alelnök megjegyezte, mindezt egy nappal előre sem kell jelezni, hanem elégséges az adott napon. Harmadikként egy traumatológus esetét említette, aki korábban egy központosított feladatokat ellátó kórházban dolgozott, amiért bizonyos pótlékok illették, most azonban a telephelyét egy másik kórházhoz csatolták, ezért egyoldalúan módosították a szerződését, amelynek értelmében a pótlékai megszűntek.
A Magyar Orvosi Kamara február 4-én rendkívüli országos küldöttközgyűlést tart, és arra szólítja fel a tagjait, hogy minél nagyobb létszámban vegyenek részt rajta. Álmos Péter megerősítette, arról is egyeztetni kívánnak, hogy milyen nyomásgyakorlási eszközöket vethetnek be a szakmai és egzisztenciális érdekeik védelmében. Mindenképp széles körű felhatalmazással bíró lépest szeretnének tenni, de azt is hangsúlyozta, nem bérharcról van szó, az egzisztenciális érdekeik védelmét tágabb értelemben kell érteni, vagyis alapvetően az állami egészségügy működésével kapcsolatos elvárásaikat kívánják megfogalmazni, ami a pácienseket és az egész társadalmat érinti.
