hirdetés
2024. november. 05., kedd - Imre.

Nemi betegségek, gender és hatalom

Katasztrofálisan rossz minőségű a fiatalok szexuális és párkapcsolati nevelése, holott ha a 15-24 évesek tanulnának a nemek közötti egyenlőtlenség által okozott problémákról és a párkapcsolati erőviszonyokról, jelentősen csökkenne a nemi betegségek és a nemkívánt terhességek száma.

Az USA Népesedési Tanácsának kutatói Nicole Haberlandvezetésével feltárták, hogy azok a szexualitással és nemi betegségekkel foglalkozó oktatási erőfeszítések, amelyek foglalkoznak a társadalmi nem (gender) és a párkapcsolatokban kialakuló erőviszonyok kérdéseivel, sokkal nagyobb arányban hatékonyak, mint azok a nevelési törekvések, amelyek nem beszélnek ezekről a témákról.

Az International Perspectives on Sexual and Reproductive Health című szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint a serdülők napjainkban szignifikáns kihívásokkal szembesülnek a reproduktív egészség területén, magas közöttük a nemkívánt terhesség és a szexuális úton terjedő betegségek aránya (The Case for Addressing Gender and Power in Sexuality and HIV Education: A Comprehensive Review of Evaluation Studies). Az USA-ban a 15-24 évesek körében diagnosztizálják az új esetek felét, amennyiben az összes szexuális úton terjedő betegséget nézzük, és világszerte ebben a korosztályban történik az új HIV-fertőzések 40%-a.

A serdülők reproduktív egészségének javítása érdekében évtizedek óta kulcsfontosságúnak tartják a szexualitással és a HIV-vel foglalkozó felvilágosító órákat, ezért a diákok világszerte hallanak ezekről a kérdésekről iskolákban és kórházakban. Azonban az oktatási, felvilágosító programok zöme a rengeteg befektetett pénz és erőfeszítés ellenére kiábrándító eredményt hoz, állapítják meg a kutatók, mivel a programok összeállítói nincsenek tisztában azzal, hogy a társadalmi kérdések tárgyalása milyen óriási mértékben befolyásolja a szexuális felvilágosítás eredményességét.

A kutatás feltárta, hogy ha a diákok téves elképzeléssel rendelkeznek a nők és férfiak esetében kielégítő szerepekkel és helyes viselkedésformákkal kapcsolatban, ha nincsenek tisztában a nemek egyenrangúságával, illetve ha saját kapcsolataikban egyenlőtlen viszonyokat élnek át, akkor megnő a gyenge reproduktív egészség kialakulásának esélye. Azok a nők pl., akik arról számolnak be, hogy a párkapcsolatukban kevés befolyással rendelkeznek, azaz akiknek kevesebb hatalmuk van a párkapcsolatban, mint a pár férfi tagjának, nagyobb valószínűséggel szenvednek nemi úton terjedő fertőző betegségekben, mint azok, akik egyenlőbb párkapcsolatban élnek.

A kutatók megvizsgálták, milyen eredményességűek azok a szexuális felvilágosító programok, amelyek segítik a fiatalokat abban, hogy kritikusan viszonyuljanak a gender-kérdésekhez és a párkapcsolaton belüli erőviszonyokhoz (pl. a nőiséggel és a férfiassággal kapcsolatos vélemények, nemi egyenlőtlenség a társadalomban, egyenlőtlen erőviszonyok a párkapcsolatokban, a fiatal nők felkészítése arra, hogy képesek legyenek dönteni az őket érintő kérdésekben), összehasonlítva a felvilágosító programok többségével, amelyek nem tárgyalják ezeket a kérdéseket.

Haberland és munkatársai 22 olyan szexuális edukációs programot találtak az elektronikus adatbázisokban, amelyek mérték saját eredményességüket a nemi betegségek és a nemkívánt terhességek megelőzése vonatkozásában, ezek közül 10 érintette a fenti kérdéseket, 12 nem. Az eredmények szerint a gender- és hatalmi kérdéseket tárgyaló programok ötször hatékonyabbak voltak: ezek 80%-a esetében történt szignifikáns javulás, míg az ezen kérdéseket nem tárgyaló programoknak csak 17%-a esetében. Ezen kívül a gender- és hatalmi kérdéseket is tárgyaló programok egyéb pozitív egészségügyi kimeneteleket is eredményeztek, pl. az ezeken résztvevők a programok után biztonságosabb szexuális viselkedésformákról számoltak be és jobb tudásanyagról tettek tanúbizonyságot.

Eredményeik alapján a kutatók határozottan ajánlják, hogy

  • a szexuális felvilágosító programok foglalkozzanak a nemi egyenlőtlenség és a párkapcsolati erőviszonyok kérdéseivel,
  • használjanak olyan módszereket, amelyek arra bátorítják a résztvevőket, hogy reflektáljanak arra, hogyan érintik a nemi sztereotípiák és egyenlőtlenségek a saját kapcsolatukat, szexuális és reproduktív egészségüket,
  • segítsenek a résztvevőknek abban, hogy felismerjék saját potenciális befolyásukat saját életükkel és emberi viszonyaik alakulásával kapcsolatosan.

A kutatók ingyenesen hozzáférhető oktatási segédanyagokat is ajánlanak a témában.

 

Szexuális és párkapcsolati ismeretek

Nagy-Britanniai kutatók azt mérték fel, milyen különbségek jellemzik a serdülő fiúk és lányok igényeit a szexuális felvilágosítással kapcsolatban. A BMJ Open című szaklapban megjelent tanulmány eredményei szerint, ami a 3. Nemzeti Szexuális Attitűd és Életmódvizsgálat adatait használva 4.000, 16 és 24 éves fiatal véleményét és szexuális szokásait mérte fel, napjainkban a fiatalok a szexualitással kapcsolatos legtöbb információt az iskolában szerzik be (1990-ben a 16 és 24 év közöttiek 28%-a mondta, hogy a szexualitással kapcsolatos legtöbb információt az iskolában szerzi be, míg 2012-ben 40%-uk). 2012-ben a fiúk 7%-a számára adták a szülei a legtöbb információt a témában, míg a lányok 14%-a esetében, az egészségügyben dolgozók a fiúk 1%-a, a lányok 3%-a esetében jelentették az elsődleges információforrást. A fiúk 12 és a lányok 5%-a számára az első szexuális partner jelentette a fő információforrást, mindkét nem esetében 2% tájékozódott a testvérektől és 7-8% a sajtóból, pornográfiából nyerte a legtöbb ismeretét a fiúk 3 és a lányok 0,2%-a. Azok a serdülők, akik az iskolában kapták a legtöbb információt, később kezdték el a szexuális életet, kisebb eséllyel számoltak be veszélyes szexuális magatartásról vagy nemi betegségről. A megkérdezettek 70%-a mondta azt, hogy sajnálja, hogy nem tudott többet az első szexuális kapcsolata létesítésekor, különösen a szexualitással kapcsolatos érzések, érzelmek és a párkapcsolatok, valamint a nemi úton terjedő betegségek és a nők esetében a fogamzásgátlás lehetőségei viszonylatában. Azok közül, akik több információt szerettek volna kapni, kb. 50% mondta azt, hogy szeretnék, ha ennek a legfőbb helye az iskola lenne, míg a fiúk 37 és a lányok 46%-a a szüleitől várta volna az érdemi felvilágosítást, egészségügyi szakemberektől pedig a fiúk 22 és a lányok 27%-a szeretett volna több információhoz jutni a szexualitást érintő kérdésekben.

Mint Clare Tanton, a tanulmány (Patterns and trends in sources of information about sex among young people in Britain: evidence from three National Surveys of Sexual Attitudes and Lifestyles) egyik szerzője megjegyzi: a szülőket is támogatni kell abban, hogy képesek legyenek aktív szerepet vállalni gyermekeik szexuális és párkapcsolati ismeretekkel való ellátásában.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

Könyveink