Nem vezettek sehová a félbehagyott reformok
Az esélykülönbség felszámolásával kell kezdenie a következő kormánynak – állítja Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter, aki most Havas Szófiával, az MSZP szakpolitikusával készített javaslatot arra, hogy milyennek kellene lennie a jó egészségügynek, írja a Népszava.
A mit tanultak a saját kormányzati ciklusuk kudarcából kérdésre mindketten rávágják: túl sok mindent. Az MSZP szakpolitikusa, Kökény Mihály szerint például azt, hogy nem lehet, nem szabad félbehagyni megkezdett reformokat. Az utóbbi negyedszázad egészségpolitikai kísérletei, a politikai botrányokkal kísért visszalépések, nem vezettek sehová. Sőt súlyos – emberi életévekben mérhető – károkat okoztak. Pedig sok ígéretes terv volt: köztük az irányított betegellátási rendszer (veresegyházi modellkísérlet), amelynek egyes elemeit ma is próbálgatja a kormány. Tehát, ha nem engedjük felszámolni, ma talán kevesebb lenne az orvos nélkül maradt terület az országban.
A vizitdíjról is bebizonyosodott azóta, hogy lenne helye a rendszerben, sok országban így egészítik ki a finanszírozást, csakhogy azóta ebből a politikusok szitokszót csináltak. Az is látszik, hogy az egészségi állapotok javításához már nem elég pusztán több pénzt tenni az ágazatba.
„A következő kormánynak azonnal föl kell hagynia azzal a rossz szokással, hogy nem beszél őszintén a problémákról" – folytatja Havas Szófia. "Az egészségügy nagy hazugsága, hogy a meglévő forrásokból mindenki, mindent, azonnal és jó minőségben megkaphat, de ez rég nem igaz. Aki csak egyszer is járt, mondjuk egy sürgősségi osztályon, megtapasztalhatta, hogy hosszú órákat kell várnia, mert nincs elég orvos, ápoló, eszköz". A társadalom szegényedésével, öregedésével egyre több a beteg. Nincs mese, ki kell választani, hogy a „mindenkinek mindent és azonnal” elvárásból, melyiket lehet nyújtani. Azt pedig, hogy mire jusson, új társadalmi szerződésben kell megfogalmazni. Az embereket pedig valahogyan rá kell venni, vállaljanak felelősséget a saját egészségükért. Hogy lehetőleg mindenki próbálja meg normalizálni a testsúlyát, váljon mozgásfüggővé, védje testét tudatosan a betegségektől. Az egészségpolitikus ehhez kevés. A kormány egészének azon kell ügyködnie, hogy az egészségügyi célokhoz igazítsa a foglakoztatás-, oktatás- és gazdaságpolitikát.
