Ónodi-Szűcs: A szakma ellenében megnyerhetetlen a csata

Bár 2009–2015 között több, mint 200 milliárd forintos többlet került a gyógyító munka konkrét finanszírozására szolgáló kasszába, ennek azonban semmi látszata nincs, mondta Ónodi-Szűcs Zoltán egy szerdai egészséggazdasági konferencián. A szakma által sokat emlegetett súlyszám-forint valóban nem nőtt, ismerte el az egészségügyért felelős államtitkár, ám ha a béremelést, illetve a menet közben 17-ről 85 milliárdra emelkedett speciális finanszírozási kasszát is beszámítják, úgy az elszámolás alapjául szolgáló HBCS forint értéke több, mint 200 ezer forintra jön ki. A növekedés tehát infláció feletti.

 Ami a humánerőforrás-krízist illeti, ez részben az elvándorlásra, illetve az egyre rosszabb korfára vezethető vissza, bár egyik sem magyar specialitás. Az orvosok országok és földrészek közötti mozgása globális jelenség, az orvoskar elöregedésével pedig rajtunk kívül számos ország küzd. Némi sikert talán az utánpótlás itthon tartásában értünk el, hiszen az ösztöndíjrendszer bevezetése sok szakorvosjelöltet Magyarországon tart. Az a kérdés, hogy végzés után is itthon maradnak-e. Ez részben a bérektől függ, ami ugyancsak „nincs rendjén”, annak ellenére, hogy 2012–2013-ban történt egy közel 27 százalékos bérkorrekció.

Az elmúlt években a garantált bérminimum miatt a bértáblák alsó kategóriái közötti különbségek elmosódtak, megszűntek a különbségek. Ónodi-Szűcs Zoltán szerint most arról kell dönteni, hogy mindenki azonos mértékű emelésben részesedjen, vagy ezt a lépést differenciáltan hajtsák végre. A jelenleg is zajló tárgyalásokon szóba került a kamarai tagdíjak átvállalása, illetve a cafeteria is, de a legnagyobb tétel a béremelés. A jövő évi költségvetésben 167 milliárd forintos többlettel kalkulálhat az ágazat, amelynek több mint felét több lépcsőben, három-négy év alatt béremelésre szánják. (A teljes bértömeg 360 milliárd forint!) E korrekciót viszont már idén szeretnék elkezdeni, de ennek a kezdő hónapját úgy kell „belőni”, hogy ez ne feszítse szét az idei költségvetést. Mint korábban többször, az államtitkár ismét leszögezte: az uniós bérekhez való felzárkózásnak nincs realitása, cél a visegrádi országok megközelítése, illetve utolérése.

Egységes ellátási színvonalra van szükség

A kormány az elkövetkezendő négy évben szeretné ledolgozni azt a különbséget, ami az uniós források felhasználása okán kialakult a fővárosi és a vidéki egészségügyi ellátórendszer között. „Ha egy olyan telephelyen, ahol eddig volt négy pavilon, majd ezek helyén épül egy ezer ágyas szuperkórház, az új kórháznak számít vagy sem? Nem akarunk presztízsberuházást, cél a lakosság igényeinek kielégítése. Bármelyik változat kap zöld utat a budapesti kórházrendszer átalakítására, az szuperkórház lesz” – szögezte le az államtitkár, kimondatlanul is arra a vitára utalva, amely üzengetés formájában részben a nagyközönség előtt zajlik, s amely arról szól: zöldmezős beruházásként új kórház vagy három meglévő intézmény valódi modern, nagykórházzá fejlesztése legyen-e a követendő cél.  

A finanszírozási rendszerben átalakítják a különböző HBCS-k közötti arányokat, igaz – ismerte el az államtitkár –, ezt a munkát nem szikével végzik majd, „durva beavatkozás lesz”, mivel nincs idő évekig adatokat gyűjteni. Azt szeretnék elérni, hogy a több bevételért ne manipuláljanak az intézmények, annak érdekében, hogy elérjék a nullszaldót.

Nem véletlenül ennek kapcsán hozta szóba az úgynevezett kancellária rendszert, amelyre meglátása szerint nem fiskális megfontolásból van szükség, így nem is azt várják tőle, hogy teljesen ledolgozza az adósságot. Mivel az ellátás nem a lakosság, hanem az intézményi érdekek szerint alakul, Ónodi-Szűcs Zoltán szerint nem jó, ha minden döntés a kórházakon belül születik meg. Ezért olyan szervezetet akarnak létrehozni, amely nemcsak eldönti, hanem felelősséget is vállal egy adott terület lakosságának ellátásáért, meghatározza, hogy milyen szolgáltatásokat nyújtsanak az egyes intézmények, mi végzendő el helyben, s mi centrumokban. „Rengeteg csatára kell számítani, hiszen tudjuk, miként épülnek fel e hűbérúri várak, amiket szép lassan fel kell törni.”  A szakma ellenében azonban megnyerhetetlen ez a csata, ismerte el, ígérni senkinek sem tud milliókat, csupán azt, hogy lépésről lépésre igyekszik javítani a körülményeket.

Átlátható elszámolás

A jelenleg „szőnyeg alatt” elszámolt távleletezés beépítése a finanszírozási rendszerbe, a beutalási rendszer elektronikus követése, a nemzeti csípő- és térdízületi endoprotézis regiszter pilot nyári indítása, a rehabilitációs ellátások fejlesztése, a PET-CT vizsgálatok ellátásszervezés alapú finanszírozásának bevezetése, a kórházak számára pedig indikátor alapú visszajelzés kidolgozása – sorolta Kiss Zsolt, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár megbízott igazgatója legfontosabb feladataikat. A gyógyszerellátásról szólva kitért az egyedi méltányossággal kapcsolatban megjelent hírekre, leszögezve: tavaly 13 ezer kérelem érkezett a pénztárhoz, ezek 6 százalékát utasították el. Az engedélyezés törvényes határideje 21 nap, a döntés azonban általában 15 napon belül megtörtént, sürgős esetben ez 4–5 napra csökkent. Erre a célra egyébként tavaly 18,5 milliárd forintot fordítottak.

A meglehetősen kaotikus fővárosi kórházi rendszer újszervezését számok tucatjaival indokolta a feladatért felelős miniszteri biztos. Budapesten 6 intézményfenntartó 33 intézményének 61 telephelyén, 395 épületében tavaly például 612 ezer beteget kezeltek, akiknek fele (55%) volt helyi lakos, 29 százaléka Pest megyéből, a fennmaradó 16 százalék pedig az ország különböző pontjairól érkezett. Az épületek 28 százaléka még 1900 előtt épült, 1990–2007 között pedig mindössze egyetlen új kórházat emeltek – az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetet.

Új szuperkórház helyett reorganizáció és fejlesztés?

Az „Egészséges Budapest” névre elkeresztelt program két változatban készült el: a Fidesz frakció által korábban javasolt új kórház, amelynek – ismerte el Cserháti Péter – vannak előnyei, hiszen nem kell annyit egyeztetni, könnyebb a feladatok összehangolása, a kockázat is kisebb. Ám a magyar egészségügy jelenlegi valóságában „árnyaltabban látják” a helyzetet, így alternatívát is kínálnak a kormánynak. Ennek keretében a Budai Campus (János Kórház-SE Kútvölgyi klinikai tömb-SE Városmajori Szív- és Érsebészeti Központ) mellett további két jelentős fejlesztés történhetne – Honvéd Kórház és Dél-Pest, amelyekhez hét, úgynevezett társkórház csatlakozna. A két lehetőség nagyjából ugyanannyiba kerülne. Csupán példaként hangzott el, hogy a 20 milliárdból év végére elkészülő Korányi-projektben 250 ágy helyezhető el, s itt nem lesz szívsebészet, invazív heamodinamika, onkológia sem.

A számok mögé kell nézni

Coming out – mondta a Magyar Kórházszövetség korábbi elnöke, és sorolta: 15 évig volt osztályvezető főorvos kórházban és klinikán, 13 éve kórházigazgató –így klasszikus orvosbáró, utalt Velkey György az orvostársadalmat feltérképező, nagy vihart kavart újságcikkre. Majd a mély magyar valóságra tért: Magyarországon kimagaslóan rosszak a megbetegedési és halálozási mutatók, ehhez képest kevesebb a kórházban fekvő beteg, mint Ausztriában és Németországban. Igaz, ismerte el, 2007–2014 között nőtt az egy-egy beteg által kórházban töltött idő. A kórházak száma soknak tűnik – 168 – de ebbe az öt ágyat üzemeltető egyházi alkoholmisszió épp úgy beleszámít, mint az egynapos ellátást nyújtó járó-beteg intézmény, miközben tíz év alatt 30 százalékkal csökkent az aktív kórházi ágyak száma, s egyes szakmákban centralizáció is történt. Igaz, ez például a szülészetek esetében sikertelen kísérletnek bizonyult, mint ahogy a gyermek intenzív ellátást nyújtó 19 kórházi osztály sem egyenszilárdságú.

A magyar egészségügy legsúlyosabb problémája az esélyegyenlőtlenség, ami az egészségügyi ellátást tekintve az egyik legrosszabb Európában. Ezért muszáj hangsúlyozni a szolidaritás fontosságát, s a struktúra átalakítása során is olyan lépéseket kell tenni, ami elviszi az ellátást azokhoz, akiknek a mozgása, anyagi lehetősége, valamint társadalmi kapcsolatrendszerének hiánya korlátozza a hozzáférést. Ez az átalakítás során súlyos kompromisszumokat kell, hogy jelentsen, szögezte le Velkey György.

Sok az orvos? Kevesen vannak a frontvonalban, akik épp a legelesettebbeket látják el. „A közalkalmazotti bérből nem lehet a középosztály szintjén élni, így az orvosok – néhány szent őrültet leszámítva – sokféle egérutat keresnek a megélhetésért. Ilyen értelemben kiszívódik az energia a közellátásból, s ott így valóban egy szociális kommunikációra sokszor alkalmatlan, kiégett ember marad.  S ha már coming out-tal kezdtem – tette hozzá –,úgy is fejezem be: szakorvosként, főorvosként egyetlen fillér paraszolvenciát nem vettem el, kórházigazgatóként pedig senki sem keresett meg, hogy korrumpáljon, senki sem kérte el a számlaszámom.”  Bántó és tévútra vezet, utalt az említett cikkre, amely többek között az orvosi jövedelmekkel, s azok megszerzésének mikéntjével foglalkozott.

Az ily módon megszólított szerző, Lantos Gabriella nem bujdokolt el, vállalta, hogy kiáll a pódiumra, ráadásul Velkey György után. Az egészségügy iránti felfokozott érdeklődést mi sem mutatja jobban, mint az, hogy idén az említett írás a portál legnépszerűbb cikke, 400 ezren olvasták, s eddig 17 ezren osztották meg. Ezt az írást nem nekem, hanem azoknak kellett volna megírnia, akik rég látják ezeket a folyamatokat – hangsúlyozta a szerző –, s már akkor, amikor megkezdődött az uniós források felhasználása, amikor a válság után kiderült, hogy nem lesz több forrása az ágazatnak, s amikor már komplett orvosi évfolyamok lépték át Hegyeshalomnál a határt. Ez utóbbi Lantos Gabiella szerint jól mutatja, mennyire versenyképtelen a honi egészségügy, hiszen képtelen a rendszerébe szocializálni a fiatalokat. Az ágazat szereplőinek kell – tanácsolta az egyik magánkórházat is vezető, egykoron újságíró-szociológus –közösen kidolgozniuk azokat a pontokat, amelyekkel átvezethetik a XXI. századba az ágazatot, visszaadva így versenyképességét a honi egészségügynek.

 Az Orvostechnikai Szövetségnek úgy tűnik elege lett abból a 2011-ben megjelent belügyminiszteri rendeletből, amely a közbeszerzéseken jelentős előnyhöz juttatja a büntetés-végrehajtási intézetek termékeit. Mint ismert, közbeszerzéseken akkor is e cégek a nyertesek, ha 25 százalékkal magasabb árral jelentkeznek. Most már azonban nem csak WC papírt és műtősruhát lehet tőlük rendelni, hanem egy tavaly júliusban életbe lépett módosítás eredményeként műtéti szetteket, steril eszközöket is. De nem csak gyártásról van szó, mivel arra is lehetőséget kaptak, hogy ha nem bírják a termelést kapacitással, akkor forgalmazóként szerezzenek be és adjanak tovább termékeket. Ezért látható a kórházakban – említette példaként Rásky László főtitkár – számos helyről származó papírtörlő.