Nem látszik a költségvetésben a megígért egészségügyi felzárkózás
A módosított 2026-os költségvetés számaiból egyelőre nem igazolható az egészségügy megígért felzárkóztatási pályájának megkezdése. Bár az Egészségbiztosítási Alap kerete nominálisan nő, a többlet jelentős része a gyógyszerkasszába áramlik, miközben a betegellátás alapvető területein elmarad az érdemi forrásbővülés – hívja fel a figyelmet Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász a Népszavában.
Nem kezdődik el a módosított 2026-os költségvetés alapján az egészségügyi közfinanszírozás olyan ütemű felzárkóztatása, amilyen vállalást a Tisza a választások előtt tett. Az ígéret szerint 2030-ra a GDP 7 százalékára emelnék az állami egészségügyi finanszírozást, amihez született vállalásként legalább évi 500 milliárd forintos többletforrásra lenne szükség. Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász a Népszavának hangsúlyozza, hogy az ígéret teljesülését nem pusztán nominális forintösszegekben, hanem az egészségügyi közkiadások GDP-hez viszonyított arányának növekedésében kell mérni. Ennek első lépése azonban egyelőre nem látszik a számsorokban.
A szakértő számításai szerint, ha az évi 500 milliárdos vállalás időarányosan elindulna az új kormány hivatalba lépése után, az év második felében nagyságrendileg 250 milliárd forintnyi érdemi többletnek kellene megjelennie az ágazatban. Ezzel szemben az Egészségbiztosítási Alap módosított előirányzata az eredeti idei kerethez képest 167 milliárd forinttal nő, míg a 2025-ös tényleges kiadásokhoz viszonyítva 210 milliárd forintos a növekedés. Dózsa Csaba rámutat, hogy ezek a számszaki emelések sem tekinthetők automatikusan új forrásnak, hiszen a Pénzügyminisztérium által kimutatott többletbe könnyen bekerülhettek az inflációs korrekciók, a korábbi béremelések áthúzódó hatásai, az új terápiák finanszírozása vagy a szokásos év közepi adósságkonszolidációk. Az 500 milliárdos összeg csak akkor jelentene valódi felzárkózást, ha az az amúgy is járó, legalább inflációkövető emeléseken felül érkezne meg az ágazatba.
A részletes költségvetési adatokból az is kitűnik, hogy a plusz pénz eloszlása rendkívül egyenlőtlen. Míg a nagyértékű gyógyszerfinanszírozás és a gyógyszertámogatás együttesen mintegy 88 milliárd forinttal nő, addig a betegellátás alapvető kasszái érintetlenek maradnak. A háziorvosi ellátás, a mentés és a fekvőbeteg-szakellátás kerete egyáltalán nem emelkedik, a járóbeteg-szakellátás pedig mindössze 500 millió forintos pluszt kap. Dózsa Csaba kiemeli, hogy a reálértékben szűkülő mozgástér miatt a kórházak és szakrendelők nem tudnak plusz kapacitásokat bevonni, várólistákat csökkenteni vagy eszközparkot megújítani. A szakember szerint a béremeléseken és a gyógyszerkasszán túl égető szükség lenne a kórházi és szakellátási alapdíjak azonnali, 8–10 százalékos emelésére is, ami érdemben mérsékelné a működési alulfinanszírozottságot és lassítaná a kórházi adósságok újratermelődését.
