Nem az éjszakázás, hanem az életmód a valódi kockázat?

A Journal of the American Heart Association januári számában megjelent, több mint 322 ezer főt vizsgáló tanulmány szerint a dohányzás és a cirkadián ritmus felborulása áll a sztrók- és szívrohamkockázat hátterében.

Michael Breus alvásspecialista osztályozása szerint az emberi kronotípust – azaz a belső biológiai óránk szerinti aktivitási csúcsokat – a PER3 gén határozza meg. Míg az „oroszlánok” (korán kelők) és „medvék” (átlagos ritmusúak) könnyebben illeszkednek a társadalmi normákhoz, a „farkasok” (éjszakázók) és „delfinek” (inszomniára hajlamosak) gyakran kerülnek konfliktusba a szociális elvárásokkal.

A brit Biobank adataira támaszkodó kutatás szerint az éjszakázó farkasoknál 16 százalékkal magasabb a kardiovaszkuláris események (szívroham, sztrók) előfordulása. Ennek élettani hátterében a cirkadián eltolódás áll: a késleltetett melatoninfelszabadulás és az ezzel párhuzamosan eltolódó reggeli kortizolszint megzavarja a szervezet homeosztázisát, krónikus gyulladást és oxidatív stresszt indukálva az érfalakban.

A tanulmány legfontosabb megállapítása, hogy a fokozott kockázat mintegy háromnegyede közvetlenül az életmódbeli szokásokhoz köthető. A „baglyok” statisztikailag többet dohányoznak, eza faktor önmagában 34%-ban felelős a megemelkedett rizikóért. Körükben gyakoribb a késő esti étkezés és a reggeli kihagyása, és kevesebbet is mozognak, az alacsonyabb fizikai aktivitás pedig elhízáshoz és metabolikus zavarokhoz vezet.

Különösen aggasztó a szociális jetlag jelensége, amikor az egyén belső órája és a munkarendje közötti tartós eltérés krónikus fáradtságot és a szimpatikus idegrendszer túlműködését eredményezi. Ez éjszaka is magas vérnyomást tarthat fenn, ami gátolja az erek regenerációját.

A kutatás meglepő különbséget tárt fel a nemek között: a „bagoly” életmód és a rosszabb szívállapot közötti összefüggés a nőknél szignifikánsan erősebb (96%), mint a férfiaknál (67%). Ez arra utal, hogy a női szervezet keringési rendszere érzékenyebben reagál a cirkadián diszrupcióra.

A szakértők hangsúlyozzák: bár a kronotípus nehezen változtatható, a rizikó mérsékelhető. A legfontosabb beavatkozási pontok:

1. Dohányzásról való leszokás (a legnagyobb egyéni rizikófaktor).

2. Rendszeres alvási rutin: Még ha valaki kevesebbet is alszik (az igény egyénenként 6,5 és 9 óra között változhat), a rendszeresség 26%-kal csökkentheti a szívelégtelenség kockázatát.

3. Metabolikus kontroll: A vércukorszint és a testsúly menedzselése a stresszhormonok (kortizol) kordában tartásával.

Az éjszakai aktivitást kedvelők számára a genetikai hajlam nem „halálos ítélet”, hanem egy jelzés arra, hogy az életmódbeli pilléreket (diéta, mozgás, füstmentesség) fokozott tudatossággal kell kezelniük a kardiovaszkuláris védelem érdekében, derül ki az Index írásából.

Tyli Jura képe a Pixabay -en.