Nem állnak a gyógyszercégek a túl olcsó rákgyógyszer mögé
Néhány évvel ezelőtt megjelent egy tanulmány, mely szerint egy nagyon egyszerű anyag, a DCA megöli a ráksejteket. Azt maga a kutató is elismeri, hogy nem biztos, hogy ez a régóta keresett, mindent legyőző rákgyógyszer, de a kísérletek folytatásához nem tud pénzhez jutni. Egy gyógyszer kifejlesztése 500 millió dollárba is kerülhet, a DCA azonban nem hozna profitot a gyógyszercégnek, annyira olcsó szer. Ráadásul levédetni sem lehet, mert túlságosan elterjedt már. Egy újabb összeesküvés-elmélet vagy tényleg nincs jövője az olcsó gyógyszereknek? A kérdésre az Index keresi a választ.
1955. április 12-én bejegyezték az első paralízis elleni vakcinát, miután majdnem kétmillió iskolás gyereken tesztelték országszerte. Aznap este a CBS interjút készített a felfedezőjével, a Pittsburghi Egyetem kutatójával, Jonas Salkkal. Azt kérdezték tőle, hogy kié a szabadalom, ami helyénvaló kérdés volt, tekintve, hogy évente háromszázezer amerikait érintett a probléma. A válasz az volt, hogy az embereké. Nincsen szabadalom, hiszen a Napot sem lehet levédetni.
Salk önzetlensége hőst csinált belőle, a mai napig sok gyógyszerkutató példaképe. Egyikük Evangelos Michelakis rákkutató az Albertai Egyetemről, aki négy éve felfedezte, hogy egy rendkívül általános vegyület, a DCA megállítja a ráksejtek növekedését. Michelakis először 2007-ben publikálta kutatásának addigi eredményeit, akkor nagy visszhangot kapott a kutatás, újságok címlapjára került vele. A napokban megint előkerült a téma, ami nagyrészt egy blogposztnak köszönhető, melynek címe az volt, hogy "A kutatók gyógyítani tudnák a rákot, de senkit nem érdekel." A Livescience utánajárt a DCA körüli felhajtásnak.
Az egérkísérletekben a DCA megölte a rákos sejtek legtöbb fajtáját anélkül, hogy rongálta volna a környező sejteket – már ezért felfigyeltek rá, hiszen ritka az ilyen rákgyógyszer. Az állatkísérletek után Petri-csészében tesztelték emberi sejtekkel a szert és ez is sikeres volt. A következő lépés a klinikai teszt volt, ehhez 1,5 millió dollárnyi alapítványi támogatást sikerült szerezni. Ezekről a kísérletekről tavaly jelent meg egy tanulmányt a Science Translational Medicine című szaklapban. Az első szakaszban tehát a DCA igen hatékony rákellenes gyógyszernek tűnt, de ez nem jelenti azt, hogy tényleg ez az a gyógyszer, amire mindenki vár, hiszen nagyon sok hatóanyag viselkedett így a korai kísérleteknél. A klinikai szakaszban a rákgyógyszerek 95 százalékáról derül ki, hogy nem hatékonyak embereknél, hiába voltak azok az állatoknál.
Michelakis persze továbbvinné a kísérleteket, hogy bizonyítsa a DCA hatékonyságát. Salkhoz hasonlóan ő sem védette le a hatóanyagot, azonban ennek nagyon egyszerű oka van. A DCA-t nem is lehet levédetni, annyira ismert, elterjedt és olcsó anyagról van szó. A DCA a diklór-acetát rövidítése, a szer a diklór ecetsav egyik sója, régóta ismert, a vegyipar használja és könnyű előállítani. Eddig a tények és most következnek az elméletek.
A mai világban az ilyen olcsó és egyszerű anyagok nem tudnak támogatókat találni. A gyógyszerészeti cégek nem ignorálják teljesen a DCA-t, de nem is erőltetik a kutatásokat. Az elmélet szerint azért, mert nem éri meg nekik. A gyógyszercégek is profitorientáltak és egy ilyen olcsó hatóanyagba nem érdemes sok pénzt fektetni, mert nem fogja visszahozni a kísérletekbe ölt pénzt – állítja Michelakis.
