Nagyító alá kerültek az orvosok, a szakdolgozók és a rendelők is

Az elmúlt közel három évben 620 egészségügyi dolgozó került a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) látókörébe, amelynek nemcsak az a feladata, hogy lebuktassa a bűncselekményt elkövető egészségügyieket, hanem az is, hogy védelmet biztosítsanak számukra. Minderről Kertész Attila rendőr alezredes, az NVSZ főosztályvezető-helyettese számolt be a balatonfüredi konferencián.

Pénz elfogadása az egészségügyi ellátás során mindenképpen bűncselekmény, akárha ezer forintról van is szó – szögezte le előadása elején, megemlítve, hogy a vonatkozó jogszabály értelmében ajándékot havonta kétszer lehet elfogadni, amelynek értéke nem haladhatja meg a minimálbér 5 százalékát, ami jelenleg 13341 forint.

A védett szervek befolyásmentes működésének biztosítása az NVSZ legfontosabb feladata. Mindez azt is jelenti, ha az egészségügyi dolgozókat támadják, fenyegetik, tevékenységük miatt őket vagy családjukat atrocitás éri, a szolgálat mindent elkövet, hogy később ne történjen bűncselekmény – magyarázta az alezredes, hangsúlyozva azonban, hogy ha például rendelés közben történik erőszak, agresszív fellépés vagy megfélemlítés az orvossal, ápolóval szemben, a rendőrséget kell hívni. Az NVSZ feladata annak megelőzése, hogy súlyosabb bűncselekmény történjen az érintettel szemben.

Az egészségügyet érintően az NVSZ-nél 837 eljárás indult 2021 óta, 245 ügyben tettek feljelentést a rendőrségen, mivel a nyomozás nem, csak a bűnfelderítés a feladatuk. Az eljárásokban – amelyek nem kizárólag a hálapénz miatt indultak, a bűncselekmények között a vesztegetés mellett szerepelt a sikkasztás, közokirat- és gyógyszer hamisítás, de még szexuális kényszerítés is – 620 egészségügyi dolgozó (orvos és ápoló összesen) és 967 polgári személy érintett.

A megbízhatósági vizsgálatok során kizárólag büntetőjogi szempontokat vesznek figyelembe, orvosszakmai kérdésekben nem járnak el – tette hozzá Kertész Attila, és elmondta azt is, tapasztalataik szerint az orvosok és szakdolgozók sokkal inkább tisztában vannak a paraszolvenciát érintő jogszabályi változásokkal, mint a betegek, ezért az NVSZ elsősorban a páciensek edukációjára fordít figyelmet, kiadványokkal és reklámfilmekkel hívva fel a figyelmet arra, hogy hálapénzt nemcsak elfogadni, hanem adni is bűncselekmény.

Az intézményeket is tervszerűen ellenőrzik

Jogszerűség, szakszerűség, szabályszerűség és hatékonyság – ezeket vizsgálják az intézmények ellenőrzése során a felügyelők, gazdasági és pénzügyekkel csak érintőlegesen foglalkoznak – számolt be előadásában Szabó Tamás, a Belügyminisztérium (BM) Egészségügyi Ellenőrzés-felügyeleti Szolgálat, Egészségügyi Munkafolyamat Felügyeleti Osztályának vezetője. Megjegyezte, hogy nem csupán a kontrollálás, hanem a statisztikai elemzés és az egységes ellenőrzési gyakorlat kialakítása is feladataik közé tartozik.

A mindenütt azonos szempontok szerint végzett ellenőrzések feltáró és segítő jellegűek, nem a retorzióra vagy szankciók kiszabására irányulnak, akár előre bejelentett módon, akár rajtaütésszerűen érkeznek a BM munkatársai az intézménybe. A feltárt hiányosságokat a helyszínen szóban és az ellenőrzésről készült jelentésben – amelyet előzetesen megküldenek az érintett intézmény vezetőjének – egyaránt feltüntetik. A hiányosságok orvoslására határidőt szabnak, amely lejártával ismételt ellenőrzésre számíthat a rendelő.

Eddig közel 200 szakrendelést és szakambulanciát ellenőriztek országszerte, elsősorban az orvos és betegjelenlétre, a betegjogok érvényesülésére fókuszálva. Az általános problémák sorában említette Szabó Tamás a betegtájékoztatási és betegfogadási rendszerek hiányosságait, a heterogén munkaidő nyilvántartásokat, a tényleges munkakezdés és befejezés ellenőrizhetetlenségét. Előfordult, hogy saját kollégái sem tudták megmondani, hol jár az a dolgozó, akinek éppen a rendelőben kellett volna lennie.

Sehol nem várakoztatták indokolatlanul hosszú ideig a betegeket, a rendelések időponttartási gyakorlata – 30 perc – elfogadható volt. Sértheti viszont a betegjogokat, hogy a pácienseket nem sorszám, hanem név szerint szólítják be az asszisztensek, a teljes körű tájékoztatás pedig mindössze egyetlen helyen valósult meg maradéktalanul, az összes többi intézményben hiányosnak, pontatlannak bizonyult.

Budapesten és vidéken egyaránt vannak rendelők, amelyeknek még a bejáratát is nehéz megtalálni, hasonlóan az intézményen belül az egyes szakrendelésekhez. „Jószerivel GPS kellene az eligazodáshoz” – fogalmazott az osztályvezető, kiemelve, hogy szinte mindenütt hiányzott a betegek tájékoztatását segítő térkép.

Általános hiányosságok voltak még:

• tájékoztatás az elmaradt rendelésekről;
• tájékoztatás a helyettesítésekről;
• szakrendelői házirend;
• beutaló köteles és beutaló nélkül igénybe vehető rendelések felsorolása.

A közel 200 ellenőrzött járóbeteg-szakellátó közül mindössze egy volt, amelynek informatikai rendszere csatlakozott a Járóbeteg Irányítási Rendszerhez (JIR). Bár az EESZT-vel valamennyi intézmény kapcsolatban állt, de eltérő medikai szoftvereket használnak, és heterogénnek bizonyultak az ezekben gyűjtött adatok is. Egyetlen rendelőben sem fogadták el csak az e-beutalót, azt mindenütt papíralapon kellett benyújtaniuk a pácienseknek – jegyezte meg Szabó Tamás. (Ennek okairól ITT írtunk).

Az időpontfoglalási rendszerekkel kapcsolatban az osztályvezető arról számolt be, hogy az orvosok csak csekély mértékben használták, vagy teljesen mellőzték azokat, helyette „kockás füzetbe jegyzeteltek”. A betegeknek csak személyes megbeszélés alapján, a rendelőben biztosítottak lehetőséget az előjegyzésre, és jellemző volt az is, hogy a szolgáltató központi telefonszámát hiába hívogatták a páciensek, azt senki nem vette fel.

Ugyancsak kevés támpontot adnak a betegeknek az intézményi weboldalak, amelyek többsége nem akadálymentes, nem áttekinthető, tartalmuk hiányos. Jellemző, hogy nem találhatóak meg a honlapokon a rendelések elnevezései, az ott dolgozó orvosok nevei, és fogadási idejük sem.

Valamennyi ellenőrzött helyen találtak hiányosságokat a higiénés szabályok betartása és a nagy értékű eszközök karbantartása terén. A rendelkezésre álló informatikai eszközök használata helyett papíralapon folyt az adminisztráció, és a munkaerő-gazdálkodásban is voltak problémák, példaként említette az osztályvezető, hogy volt rendelő, ahol szakasszisztens végezte a betegirányítási feladatokat, miközben ez a munkakör alacsonyabb iskolai végzettséggel is ellátható lenne.

Tapasztalataikat összegezve az osztályvezető végül arról is beszámolt, hogy az intézményvezetők nem végeznek rendszeres ellenőrzéseket saját rendelőikben, kórházaikban, igaz – legalábbis dokumentáltan –, nem is rendelkeznek az ehhez szükséges jogokkal sem kötelezettségekkel.