Nagy lehetőségeket nyit az EESZT, ki fog élni vele?

November elsején minden magyar háziorvos, szakrendelő, kórház és patika megkezdte az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) használatát. Alapvetően nagyon hasznos fejlesztésről van szó, amelynek sikere gyökeresen átalakíthatja az egész magyar betegellátást, különösen, ha a terveknek megfelelően a rendszer használata egy év múlva kiterjed a közfinanszírozott alapellátó fogorvosokra, a magánorvosokra, a magánintézményekre és az Országos Mentőszolgálatra (OMSZ) is.

A rendszer lényege, hogy az egészségügy valamennyi szereplője bárhol beléphet az egységes platformra és ott hozzáférhet egy adott beteg más intézményekben keletkezett adataihoz. Ennek érdekében minden magyar állampolgár összes lényeges egészségügyi adata bekerül egy központi adatbázisba. A felhő alapú szolgáltatás a páciensek összes adatát megőrzi a halálukat követő 5 évig. Az adatok megadása és tárolása kötelező, minden csatlakozásra kötelezett intézmény köteles a beteggel kapcsolatos összes információt rögzíteni, a betegek pedig részben szabályozhatják, ki férhessen hozzá azokhoz.

A betegadatok egységes elektronikus rögzítése és elérhetővé tétele már rövid távon is érezhető előnyökkel jár. Rendszerszinten csökkenti az adminisztrációs terheket, elkerülhetővé válik a betegadatok több helyen történő rögzítése, az olvashatatlan, papír alapú leletek kisilabizálása a leletek cipelése, delegálhatóvá válnak a betegellátással kapcsolatos feladatok és késedelem nélkül jutnak el információk egyik intézménytől a másikig (e-beutalók, leletek, időpontfoglalás). Ezeket az előnyöket sokan csokorba szedték már, az azonban kevés figyelmet kapott, hogy egy ilyen adatbázis milyen jövőbeli lehetőségeket hordoz.

Ha a létrejövő infrastruktúrára úgy tekintünk, mint későbbi fejlesztések alapjára, akkor az EESZT valóságos kincsesbányának bizonyul. Nagyon egyszerű példát hozva, sima Workflow-k beépítésével a későbbiekben megvalósíthatóvá válik az is, hogy a rendszer automatikus értesítéseket küldjön az esedékes szűrések vagy vizsgálatok szükségességéről a páciensnek, ezzel is segítve és tehermentesítve az egészségügyi személyzetet és biztosítva az ellátás megfelelő szintjét.

„A jövő nagy kérdése, hogy hogyan használják ki azt az elképesztő értékű adatvagyont, ami az EESZT bevezetésével és működésével létrejön” – mondja Tóth Mónika, a KPMG szenior menedzsere. Erre támaszkodva rendszerszinten, intézmény szinten és az egyes szakmák szintjén is stratégiákat és adatelemzési módszertanokat lehet és kell kidolgozni az adatok elemzésére.

Első körben feltehetőleg az ellátás folyamatának, és a betegutaknak az elemzése tartogat óriási lehetőségeket a rendszer meta szintű felhasználóinak, elsősorban az egészségügyi irányításnak. Úgy képzeljük el ezt a folyamatot, mint egy parkosítást, ahol előbb megnézzük, hogy milyen ösvényeket taposnak ki az emberek, és csak aztán burkoljuk le a leggyakrabban használt utakat. Hova megyünk orvoshoz, és vajon miért pont oda, ahova? Hogyan terjednek a jobb és rosszabb orvosokról és ellátásokról szóló mendemondák, hova vonzzák ezek a pácienseket, és honnan riasztják el? Van-e valóságalapja ennek a közösségi tudásnak, és valóban ott gyógyulnak-e a leggyorsabban a betegek, ahova szívesebben mennek? A betegút kutatásával és a beavatkozásokat követő eredmények elemzésével ténylegesen kiderülhet, hogy hol vannak hibák és problémák a rendszerben, és mitől működik az, ami láthatóan jól működik.

Ha megvannak a legeredményesebb terápiák, a legjobb intézmények, és képet kapunk az ellátórendszer működésének és a gyógyítás folyamatának különbségeiről, akkor neki lehet fogni a standardizálásnak, kontrollpontok beépítésének (pl. ne maradjon el kritikus fontosságú vizsgálat, a szűrések időben megtörténjenek, kiderüljenek a gyógyszer mellékhatások, elkerülhetővé váljanak a káros gyógyszer kombinációk), a hibás döntések kiszűrésének, és ezekkel nemcsak az ellátás minősége javul, de lehetővé válik a kapacitás pontos tervezése is.

Az EESZT indulásával ugyancsak megteremthető a régóta áhított interoperabilitás, azaz az intézmények közötti kommunikáció és együttműködés, mellyel óriási hatékonysági tartalékok (mind költségek, mind az ellátás szervezése, gyorsasága, rugalmassága, minősége terén) szabadulnak fel. Itt már milliárdokban mérhető megtakarításokról lehet beszélni. Minden egészségüggyel foglalkozó szakember azt állítja, hogy a magyar ellátórendszerben egyszerre van jelen a pénztelenség és a pazarlás, de pontos adatok hiányában nehezen meggyőzhetők a politikusok, és nehezen leküzdhetők a régi beidegződések. Az EESZT adatai révén minden láthatóvá válik, és reméljük, hogy aki megteheti, látni is akarja az eredményeket.

Ne feledkezzünk meg az EESZT-ről mint koordinátorról sem. A rendszer nagy lehetőségeket kínál az országos egészségügyi programok (szűrés, megelőzés, betegtájékoztatás, klinikai vizsgálatok) lebonyolítására, koordinálására és visszamérésére. Sőt megfelelő fejlesztésekkel képes lehet ezekhez hozzárendelni a szükséges távgyógyászatot, távdiagnosztikát, mobiltelefonos applikációkat, vagy információval ellátni a kezelőorvost.

Az adatkonzisztencia, az adatminőség, a komplexitás, továbbá az adatvédelem biztosítása, az adatok felhasználásának és hozzáférésének szabályozása, az adattárolás és karbantartás terén az EESZT komoly feladatokat ad még a rendszer működtetői és használói számára. Nem kizárt, hogy sok negatívumot hallunk még felőle, de összességében olyan eszközt ad az üzemeltetők kezébe, amellyel nagyon sokat lehet tenni egy jobb egészségügyért.

„Az EESZT-vel létrejövő országos infrastruktúra képességeit nem szabad kizárólag a technikai képességek szintjén értékelni. A valódi érték, amit ez a technológia teremt, az ellátás hatékonyságában és termelékenységében keresendő. A rendszer valódi, sokrétű képességeinek kiaknázása a kontextustól, azaz az ágazati stratégiáktól, a felhasználás módjától és az őt körülvevő környezettől függ majd”, mondja Tóth Mónika, a KPMG szenior menedzsere.