hirdetés
2024. március. 29., péntek - Auguszta.

Mitől lehet jobb a magyar egészségügy?

Kinyilvánított kormányzati és össztársadalmi szándék, jövőkép-stratégiai célok-tervek, valamint megfelelő szakembergárda – Tótth Árpád szerint ezek az alapfeltételei annak, hogy Magyarországon javuljon az egészségügyi ellátás, írja a Portfolio.

Portfolio: Hogyan kerül egy magyar egészségügyi szakember Norvégiába? A 90-es évek sorozata után úgy is kérdezhetném: miért éppen Norvégia?

Tótth Árpád: 2011. tavaszán a Veszprémi Kórházból való távozásommal párhuzamosan (bár a zirci kórházban még félállású főigazgatóként dolgozhattam tovább) az akkor alakuló GYEMSZI (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet) meghívott egy szakmai csapatba külső szakértőnek. A feladatunk az volt, hogy dolgozzunk ki egy tervet a magyar egészségügyi ellátórendszer átalakítására, alapvetően az aktív kórházi ellátásokra fókuszálva. A közel féléves munka során külföldi példák és szakmai standardok mentén, számos új megközelítést és mérési technikát itthon elsőként alkalmazva megalkottunk egy elméleti keretrendszert és javaslatot, és ebből kiindulva kezdődött el a kórházi rendszer részleges átalakítása 2012. tavaszán. Mondanom sem kell, hogy a végrehajtott átalakításoknak végül nem sok köze volt a szakmai javaslatunkhoz. 2012 őszén felhívtak a GYEMSZI-ből azzal, hogy Magyarországra látogat az Európai Unió egyik szakértője, mert közelebbről szeretnék megismerni a magyar egészségügy átalakításának koncepcióját és az akkora már lényegében lezajlott kórházi államosítás folyamatát. Kiderült, hogy a szakértő "civilben" az Észak-norvég Egészségügyi Régió főigazgatója. Látogatása során számos kérdésben szakmai egyetértés majd jó kapcsolat alakult ki közöttünk, s felmerült az is, hogy szívesen próbálnám ki magam más országban, s tanulnám meg egy másféle egészségügyi rendszer szervezési technikáit. Fél évvel az első találkozásunk után orvosszakmai elemzői állást ajánlott fel kétéves szerződéssel, amire néhány nap gondolkodás után igent mondtam. Hozzá kell tennem, hogy számomra nem volt teljesen ismeretlen a skandináv világ. Korábban kétszer voltam 6 hetes tanulmányúton Dániában, és a norvég egészségügy irányítási modellje alapvetően a dánok tapasztalatára és rendszerére épül. Most már az ötödik éve dolgozom itt, miután nyílt pályázaton is elnyertem a pozíciót, már határozatlan időre kinevezett norvég közalkalmazottként.

Egy korábbi nyilatkozatában úgy fogalmazott, hosszú távon a cél, hogy Magyarországon kamatoztassa a kint megszerzett tudást. Lenne erre most lehetőség? Mi kellene ahhoz, hogy át lehesse ültetni a kinti tapasztalatokat Magyarországra és egyáltalán érdemes-e?

Igen, továbbra is szeretnék egyszer hazatérni és ismét otthon dolgozni a köz javára. Ehhez három fontos feltételnek kell teljesülnie.
  • Kell egy kinyilvánított kormányzati és össztársadalmi szándék arra, hogy az egészségügyben szükség van alapvető változtatásra, és ez prioritást kap más fejlesztésekkel szemben.
  • A második alapvető feltétel, hogy szükség van egy jövőképre, stratégiai célokkal és tervekkel, ami azt tartalmazza, hogy mit akar Magyarország kezdeni az egészségüggyel, milyennek szeretnénk azt látni 12-15 év múlva. A jövőkép és a stratégiai célok kialakításába minden érintettet be kell vonni: a lakosságot, a betegszervezeteket, a gyógyszeripart, a kórházi szektort, az orvoskamarát, szakdolgozói kamarát, szakszervezeteket, tényleg mindenkit: olyan konszenzusra kell jutni, amit aztán a Parlament egyhangú, 100%-os támogatással fogad el. Nem könnyű feladat, de nem is lehetetlen.
  • A harmadik feltétel, hogy kell egy olyan szakembergárda, amely a jövőkép és a stratégiai célok megvalósítására ciklusokon átívelő felhatalmazással rendelkezik, ami társadalmi és parlamenti kontroll mellett szabad kezet kap a végrehajtásban. Ez a szakembergárda olyan minimum 30, de inkább 50 szakértő, akivel nagyon egyformán gondolkodunk az irányításban, és ezáltal haza tudunk hívni további minimum 300, de inkább 500 olyan szakembert, aki el tud helyezkedni kulcs gyógyítói pozíciókban. S akik aztán meg tudják honosítani azt a kultúrát, ami nélkül bármiféle, a magasabb színvonalat megcélzó reformkísérlet eleve kudarcra van ítélve.

A teljes cikk

(forrás: Portfolio)

cimkék

hirdetés

Könyveink