Pró és kontra vélemények az államosításról
Mit hoz a jövő?
Mi indokolja az egészségügy államosítását? Politikai nyomás, mert ez passzol a kormányzópárt államfelfogásába? A kis- és középvállalkozásokat támogató hivatalos gazdaságpolitikával vajon nem megy szembe, hogy az erősen centralizált ágazatra sokkal könnyebben tudnak rátelepülni a multinacionális társaságok, mint a jelenlegi decentralizált rendszerre? Bár a kontrolling volt meghirdetett témája az IME konferenciájának, a legtöbb szó végül a fenti témákról esett.
A magas labdát ehhez az SE Menedzserképző Intézete szakértőjének bevezető előadása adta meg. Sinkó Eszter arra keresett választ, vajon új egészségügyi modell létrehozása játszódik le a szemünk előtt, vagy sem. A változások szerinte részben a szakértők által megfogalmazott Semmelweis Tervből, részben a kormány politikai szándékából következnek. Az előbbire példa a GYEMSZI gigaszervezete, amelynek feladata többek között a központi közbeszerzések
lebonyolítása, illetve kapacitás- és betegút tervezés – ez utóbbi szervezésével összekötve.
„Amennyiben ennyire monolittá válik egy rendszer irányítása, ez egyben sebezhetőségét is növeli – szögezte le ezzel kapcsolatban, bár hozzátette: idővel nyilván több konkrét irányítási feladat jut majd a Térségi Egészségszervezési Központoknak (TESZK). S bár a tervek között szerepel a járóbeteg ellátókhoz kötődő kistérségi ellátásszervezés, amelyre a szakértő szerint valóban komoly szükség lenne – erről egyelőre változatlanul nincs döntés.
Hosszú út az éjszakába
Ami a kormányzati intézkedéseket illeti, a munkáltatói társadalombiztosítási járulék szociális hozzájárulási adóvá alakítása sebezhetővé teszi az egészségügyet, hiszen az adókkal szemben nem kell kötelezettséget vállalnia az államnak – nem úgy, mint a járulékok esetében. Ez utóbbi jogot keletkeztet, az adó viszont nem. Sinkó Eszter szerint hallatlanul fontos különbségről van szó, s különösen a nyugdíjrendszerben jelentkezik majd „életfontosságú” következménye. Ebbe a sorba illeszkedik az új államháztartási törvényre vonatkozó javaslat, amelyet november végén nyújtottak be a Parlamentnek, s amely szerint a tb-alapok a költségvetés egyik fejezeteként jelennek majd meg, míg korábban az államháztartás egyik alrendszerét alkották.
Igaz, időközben kiderült, hogy az államháztartási törvény 2008-as módosítása már 2010 óta ezt a helyzetet teremtette meg.
Hosszú út vezetett a tb önkormányzatok 1993-as létrehozásától, annak l998-as megszüntetésén keresztül idáig, foglalta össze Sinkó Eszter, aki drámainak értékelte e folyamatot. Ezt „koronázza meg” az intézmények visszaállamosítása, ami lényegében azt az állami egészségügyet hozza vissza, amelyet 1990-ben magunk mögött kívántunk hagyni. Az átállás ráadásul anélkül zajlik le, hogy erről a politika előzőleg konzultált volna a társadalommal. A Fidesz ugyanazt a hibát követi el, mint korábban a szocialista szabaddemokrata koalíció…
A tb végleges államosítása után – sorolta a következményeket – sebezhetőbbé válik az egészségügy finanszírozása, hiszen ki lesz téve a mindenkori kormány aktuális pénzügyi helyzetének, amíg viszont a tb alapok elkülönített alrendszerként működtek az államháztartáson belül, volt egyfajta kiszámíthatóság. Különösen addig, amíg a szaktárca vezetése erősebb szereplő kezében volt. Az egészségügy irányítása Sinkó Eszter meglátása szerint akkor vált kevésbé erőteljessé, amikor először neveztek ki olyan szakértőt – Székely Tamás személyében –, aki nem rendelkezett politikai hátországgal. Ettől kezdve ugyanis a pénzügyi tárca – mint most a Nemzetgazdasági Minisztérium –, folyamatosan beavatkozik az egészségügy működésébe, olyan kérdésekben is, amit korábban nem engedett meg magának.
Hiány – terv szerint
Előadásában szólt az önkormányzatok tulajdonosi tevékenységéről is. Mint megfogalmazta, feladatuk mindenekelőtt a szolgáltatások üzemeltetése volt, a kettős finanszírozás okán pedig elsősorban a tőkeköltségek és az amortizáció finanszírozása. Ennek a kötelezettségüknek eltérő mértékben tettek eleget, voltak olyan önkormányzatok, amelyek erejükön felül tettek be pénzt az intézményükbe, de voltak olyanok is, amelyek figyelmen kívül hagyták a szolgáltatók egyre súlyosabb pénzügyi helyzetét. Sőt! Mióta nyilvánvalóvá vált, hogy állami tulajdonba mennek át kórházaik – s mert az önkormányzatokat is igen súlyos financiális gondok nyomasztják – kivesznek pénzt intézményeikből. Volt, ahol 700 milliót!
Arról viszont kisebbfajta számháború zajlik, vajon mennyire tehető az az összeg, amellyel hozzájárultak intézményeik működtetéséhez. A KSH legutolsó, 2007-es kimutatása szerint 117 milliárd forintról szól a számla. A korábbi „ökölszabály” szerint a teljes kiadás 4-5 százalékát az önkormányzatok tették be a rendszerbe.
Egy WHO tanulmány szerint, amely az elmúlt 17 év egészségbiztosítási bevételeit és kiadásait elemezte, kiderült: a hazai egészségbiztosítási alap általában előre tervezett hiánnyal dolgozott. A dokumentum arra is rámutatott, hogy az E-Alap bevételein belül az adóarány növelése nem stabilizálja a forrásteremtést, a hiány ettől nem csökken, sőt! Amikor az E-Alapban növekszik az adóból származó bevétel aránya, csökken a GDP arányos egészségügyi közkiadás. Ami – tette hozzá – nem jó hír a jövő egészségügyi rendszere szempontjából.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásokat készül megfogalmazni a kormányok számára arról, hogy egészségügyi kiadásaik 75 százaléka közkiadás, s csak a további 25 származzon magánkiadásból. Magyarországon az előbbi még a 70 százalékot sem éri el.
Lesz aki kevésbé „szenved” majd
A finanszírozói és a szolgáltatói oldal államosítása – válaszolt előadása elején feltett kérdésére Sinkó Eszter – egyértelműen modellváltásról szól. Az pedig, hogy ezen belül miként alakul az intézmények mozgástere, szerinte kritikus pontja lesz a jövő egészségügyének. A közkiadások befagyasztása, illetve a gyógyszerkiadások 83 milliárdos csökkentése, valószínűleg visszahat az ellátórendszer egészére. Miközben a technológiai fejlődés továbbra is robosztusan halad előre, ám ezzel szemben a felsorolt okok miatt szűkül az intézmények mozgástere, ez a magánegészségügy erősödését hozza magával.
Arra, hogy vajon honnan lesz pénz a privát szektor fejlődésére, a szakértő idézte azt az előterjesztést, amely 2012-től adómentessé tenné az egészségbiztosítás díját. Lesz tehát forrás arra, hogy a jómódú emberek kevésbé szenvedjenek a jövő egészségügyében.
